9. rész

Sziasztok! 

Köszönöm a pipákat és, hogy elolvastátok. 

Nos most itt is van az új rész. 

Nagyon sokat nem is fűznék hozzá. 

Hibákért bocseee...

Jó olvasást Bell Boo voltam. :)

Baba.

(Cemy erre táncol)

Lassan közeledik a tavaszi szünet. Egyre melegebb lesz. Már a média is leszállt rólunk. Lesi fotók még mindig készülnek. Harry már nagyjából megszokta, hogy minden hétvégén a kocsmában dolgozom. Egy hete kivettem egy lakást a közelben, egy tíz emeletesben, az ötödiken. Így nem kell mindig időben visszaérnem a koleszba. Harry segített átpakolni a dobozaim és a cuccaim. Mostanra már egész szépen kifényeztem a lakást. Eléggé poros volt belül minden. A legjobb, hogy a tulaj a zongoráját is eladta a bútoraival együtt. Már gyűlölt itt lakni és még a bútorait sem akarta magáénak tudni. Én ennek csak örültem. Egész tűrhető áron kaptam meg a lakást. Harry kifizette a felét hiába erősködtem, hogy nem kell. Viszont hozzám nem költözik, amire én nem is kértem. Lanával így is ketten laknak abban a hatalmas házban. Én meg nem akartam hozzájuk költözni. Ezek is veszekedtünk egy sort. Jó lenne, de szeretek a saját zugomban elleni. Most is éppen tévézünk a hálóban. Harry a lábai közé húzza az enyémeket és simogatni kezdi a combom.

-         Az ott egy tetkó? – nézi meg a bokám.

-         Ühm, igen – bólintok.

-         Van több is? – dől vissza.

-         Nézd meg magad – vigyorgok rá.

Hirtelen fölém kerekedik és megnézi a füleim. A bal fülem mögött madarak repülnek el. A két ujjam közti részen egy kereszt, majdnem olyan mint Harryé. Szerintem már észrevette párszor. A bokámon egy tollakból álló álomfogó. Este lemegyünk még sétálni és benézünk Nathanhez is. Csütörtök lévén a bár csak szállingózik az emberektől. Leülünk a pulthoz és beszélgetni kezdünk. Később Lana és Louis is beesik a bárba. Harry kidülledt szemekkel bámul rájuk. Szóval nem tudta, hogy ők ketten... Pedig elég feltűnő. Állna fel, de visszahúzom a kezénél fogva.

-         Nyugi! Nem mész sehová! – ültetem le.

-         Hogy a fenébe környékezte meg a nővérem? – morogja.

-         Ahogy Te engem! – vigyorgok rá.

-         Miért én, hogy csináltam? – hajol közel hozzám.

-         Elég hosszú, majd otthon elmesélem – kacsintok rá.

-         Hm, ez célzás volt? – kapja el a derekam.

-         Akár! – nevetek fel.

Még egy darabig maradunk és most nem kell azon aggódnom, hogy megint kint kell éjszakáznom. Van saját lakásom és akkor megyek, amikor akarok. Lanának gyorsan pötyögök egy sms-t, amíg Harry kimegy a mosdóba. „Harry tudja. Ja és ne nézz balra! Cemy.” Amint elküldöm Lana már rám is néz. Intek neki és felveszem a kabátom. Harry is visszaér hozzám és elindulunk hazafelé. Útközben izgató dolgokat sugdos a fülembe. Alig bírom visszafojtani az indulataim. Amint csukódik a bejárati ajtó mögöttünk szaggatni kezdjük egymásról a ruhákat. Az ajtóban már majdnem meztelenre vetkőztetjük egymást, amikor csengetnek. Harry felmordul és behúz a fürdőbe. Ránk zárja az ajtót és nekinyom a falnak. A fülem mögötti részt kezdi el csókolgatni, majd rátér a nyakamra és a vállamra. Lehúzza a melltartó pántom majd a másikat is és magához húz. Lassan letolja a csipke bugyim és felkap a karjába. Leültet a mosógép tetejére és lehúzza magáról a boxert. Óvatosan belém hatol és mozogni kezd. Először gyengéden majd iszonyat erősen és gyorsan kezd el tolni. A hátába karmolok és fájdalmasan felnyögök, amikor elér egy pontot bennem. Iszonyatos szúrást érzek meg a méhemben.

-         Harry állj meg! – szorítom meg a kezét.

Meg sem hallja. Ugyan úgy mozog bennem. A fájdalomtól sírhatnékom támad. Nem vagyok már szűz, de esküszöm, hogy valami megmozdult bennem. Harry belemarkol a combomba és erőseket tol rajtam.

-         Harry ez fáj, kérlek állj le! – szólok rá erélyesen.

Amint a vállára csapok megáll és kihúzódik belőlem. Maga köré csavar egy törölközőt és kimegy a fürdőből. Felveszem a sötétkék inget a földről és belebújok. Minden egyes lépésnél kisebb szúrást érzek, de már nem annyira fájdalmasat, mint előtte. A konyhában találok rá az ablakon kibámulva. Mögé lépek és átkarolom a derekát.

-         Sajnálom! Nem akartalak bántani – motyogja maga elé.

-         Én… Te nem… - dadogok.

-         Miért nem szóltál? – fordul meg kiszakadva az ölelésemből.

-         Eleinte jó volt, de aztán éreztem valami szúrást és nem tudom… - rázom meg a fejem.

-         Sajnálom – csókol meg gyengéden.

A csókból egyre több lesz és újból egymásnak esünk. Harry kontrollálja magát és, mint egy porcelán babával úgy bánik velem. Valamikor hajnalban fekszünk be az ágyba, nem alvás célpontjából. Holnap vizsgázik és pihennie kéne. Amint elélvezünk többször is kihúzódik belőlem és mellém fekszik. A hasam kezdi el simogatni az ujjaival. Még mindig próbálom szabályozni a légzéseimet. Harry már a nyakam csókolgatja és betakar minket. Délben arra

ébredek, hogy csapódik a bejárati ajtó. Magam köré tekerem a lepedőt és kimászok a szobából. Harry öltönyben, felzselézett hajjal áll háttal nekem.

-         Milyen szexi valaki! – szólalok meg.

Hátrafordul és tetőtől talpig végigmér. Ledobja a zakóját a kanapéra és elkapja a derekam. Szenvedélyesen megcsókol és beletúr az így is kócos hajamba.  

-         Mindig így kéne fogadnod Baby! Egész nap rád gondoltam. Még vizsga közben is – nyalja meg az ajkait.

-         Remélem annyira nem, hogy rád másszanak a csajok – vigyorgok rá.

-         Csak egy valaki mászhat rám! – simít végig az arcomon.

-         Hm, kicsoda? Kinek engeded meg, hogy fogdosson? – kérdezem csábítóan.

Lassan kigombolom a hasáig az inget és végigsimítok rajt párszor. Felnyög és a falhoz tol ismét. Megtámaszkodik a kezein, a fejem mellett és vadul megcsókol. Átkarolom a derekát, az ingjén keresztül és visszacsókolok. Végül eljutunk a zuhanyig is majd ebéd után már megy is vissza vizsgázni. Mivel ebben az egy hétben vizsga szünet van így itthon punnyadok. Ráadásul még az eső is szakad. Lana délután feljön hozzám és mesélni kezd. Louis miután látott minket elmondta Harrynek aki megütötte és megfenyegette, ha megmeri bántani rosszabbat is kap. Érthető, hiszen a kishúga, akit meg kell védeni. Szerinte ez iszonyat romantikus pillanat volt. Miközben beszélgetünk beteszek egy mosást. Lana késő randira hivatkozva gyorsan lelép tőlem. Addig  kitakarítom a lakást és elmegyek vásárolni. Amíg a sorokat járom páran összesúgnak mögöttem. A bátrabbak még képet is kérnek. Amint hazaérek telefont kapok. Bekell mennem dolgozni. Ma tömve lesznek lazító vizsgázókkal a kocsma, bár vagy tökmindegy. Harry kidőlve alszik az ágyam közepén. Adok egy puszit a fejére és átöltözöm. Bekapcsolom a tévét és az éppen aktuális kedvencem játsszák. Felveszek egy fekete cicanadrágot közben táncolni kezdek. Előhalászok egy fekete selyem inget, vékony, barna övvel és táncolás közben magamra kapom. Éppen fordulok, amikor két kar fonódik a derekam köré.

-         Szexi vagy, amikor táncolsz és izgató is – mormolja a fülembe Harry.

-         Mióta nézel? – kérdezem száj harapdálva. 

-         Amióta finom ajkak értek a számhoz – simul hozzám teljesen.

-         Azt hittem alszol – motyogom.

-         Nem tudok aludni, ha a közelemben vagy – csókol bele a nyakamba.

-         Ne csábítgass Harry! Dolgozni megyek – túrok bele a hajába.

-         Elmegyek veled – szakad el tőlem.

-         Inkább aludj! Rád fér! – veszem fel a cipőm.   

Végül együtt megyünk le. Én beállok a pult mögé míg Harry megtalálja a barátait. Kivételesen ma Zayn is dolgozik. Azóta nem beszéltem vele és nem is láttam. Most sem igen kommunikálunk. Csak akkor, ha nagyon muszáj. Annyit futkosok ki és be a pultból, hogy teljesen elszédülök. Megkapaszkodok a pult szélében és lehajtom a fejem. Lassan lecsúszok a földre és lehunyom a szemem. Forog velem az egész helység és hányingerem is van.

-         Arrébb barmok! – mordul fel Zayn valahonnan körülöttem.

Felvesz a karjába és a friss levegőre visz. Leültet egy szárazabb helyre és megsimítja az arcom. Kitudja meddig ülünk ott. Kezdek jobban lenni, de a szédülésem még mindig megvan. 

-         Jobban vagy? – kérdezi Zayn.

-         Kicsit – nézek rá.

-         Szólok Harrynek, meg Nathannek is. Elbírjuk őket ketten is. Pihenj – kel fel mellőlem.

-         Oké. Köszi – szuszogom.

Öt percen belül nyílik az ajtó. Harry sietős léptei felém veszik az irányt. Rám teríti a kabátom és a derekamnál fogva húz a kocsijához. Mire a lakásomhoz érünk megint elkezdek szédülni. A karjaiban cipel a liftig majd bent a lábamra állít, de közben szorosan tart. Amikor felérünk újból felkap és bevisz az ajtón. Befektet az ágyba és totál kétségbe esett fejjel bámul rám.

-         Hívjak orvost? – kérdezi aggódva.

-         Nem kell. Jobban leszek – nyúlok a kezéért.

-         Hozzak valami gyógyszert vagy vizet, vagy valamit? – fogja meg a kezemet.

-         Valami édeset – fordulok az oldalamra.

Két percre tűnik el a konyhában majd visszajön és a kezembe ad egy tábla csokit. Elkezdem enni és az egészet befalom. Két óra múlva semmi bajom sincs. Valószínű, hogy leesett a cukrom. Nem vagyok cukorbeteg, de néha napján előfordul velem is. Visszaakartam menni dolgozni, de Harry nem hagyta. Leült a zongora elé és játszani kezdett. Elég szépen játszik. Egy ideig csak nézem őt majd leülök mellé és belerondítok a játékába. Elmosolyodik és újrakezdi onnan, ahonnan abbahagyta. Épp, hogy elkezd játszani felállok és belecsókolok a nyakába. Egy kicsit meg szívom a bőrt mire felnyög és nagy nehezen folytatja tovább. Felnevetek és csinálok valami kaját magamnak. Harry, míg aludtam teletömte magát pizzával. Egy ideig én is megkívántam, de amint beleharaptam ki is köptem. Valami borzasztó íze volt. Így inkább gyümölcs salátát eszek. Annak nem lehet rossz íze. Leülünk a kanapéra és nézünk valami bugyuta tini filmet, amikért régen még totál odavoltam.

-         Szívem, hahó – legyezget a szemem előtt Harry.

-         Hm? – nézek rá.

-         Közös habfürdő? – mosolyog rám.

-         Bocsi elbambultam. Jól hangzik – bólintok rá.

-         Akkor megyek engedek vizet – indul a fürdőbe.

Gyorsan megeszem a többi gyümölcsöt és elmosogatok. Harry enyhén habos fejjel és vizes testtel jön ki. Elnevetem magam mire elindul felém gonosz vigyorral az arcán. Egy ideig kergetőzünk a konyhapult között. Majd feladja és kimegy. Követem és az ajtóban kap el. Felsikoltok mire felnevet és megcsókol. Elsőként ő száll be a kádba majd én. Én az egyik felére, ő másikra. Épp, hogy hátrahajtom a fejem érzem, hogy megmozdul a víz és Harry fölöttem támaszkodik. Kinyitom a szemem és belenézek az övéibe. Percekig csak bámuljuk egymást majd beszélgetni kezdünk.

-         Amint túl leszek a vizsgáimon elviszlek valahová. Csak kettesben – teker körém egy törölközőt.

-         Harry… - fordulok felé.

-         Ne aggódj! Lerendezem – mosolyog rám.

A napokban egyre többet leszek rosszul. Kétszer már el is ájultam és folyamatosan émelyeg a gyomrom. Harrynek már meg sem említem. Nem akarom, hogy a vizsgáin is ezen izguljon. Lana szerint vagy cukorbeteg vagyok, vagy terhes. Az utolsó állítását kiröhögtem. Én terhes? Ugyan már! Minden egyes alkalom után vettem be a gyógyszert. Végül az egyik hosszabb rosszullétem után Lana elráncigált orvoshoz. Elmondtam neki a tüneteket és csinált egy ultrahangot.

-         Hm, ha gyermeket is vár azt most látni fogja. Egy fekete kis pötty lesz még. Tessék ott is van! – mutogat a képernyőre.

-         Tessék? – pislogok.

-         Két hetes kismama. Gratulálok – mosolyog rám idétlenül.

Az orvos elmondja a teendőim, de egy percig sem figyelek. Összehoztunk egy babát két hét alatt? Totál sokkos állapotban sétálok Lana felé. Kérdezget, de nem válaszolok. Csak megyünk ki és nem szólok semmit sem. Megállunk a parkolóban és várunk. 

-         Mire is várunk? – kérdezem halkan. 

-         Hívtam Harryt, hogy jöjjön el értünk. Sápadt vagy és úgy nézel ki, mint aki mindjárt elájul – fogja meg a karom.

-         Terhes vagyok! – nyögöm be elég hangosan.

-         Hát, jó menjünk… Mi van?  – néz rám tátott szájjal

-         Két hetes – hajtom le a fejem.

-         Jézus! Az király! – ugrik a nyakamba.

Megígértettem Lanával, hogy erről senkinek sem szól és lehetőleg ne is szólja el magát. Iszonyat kínos lenne, ha Harry nem tőlem tudná meg. Azt sem tudom, hogyan adjam be ezt neki. Egy tíz perc múlva Harry lefékez előttünk. Lana beszáll, amíg én kint állok. Becsukom az ajtót és inkább elindulok sétálni. Egész nap kint vagyok és este megyek csak vissza busszal. Amint belépek a lakás ajtón sóhajtok egyet. Lerakom a kulcsaim és körbejárom a lakást. Harry azt hiszem ma otthon éjszakázik. Az utóbbi napokban este esett haza. Felhívott párszor majd telefonálás közben be is aludt. Leülök a konyhába és felhívom Zaynt.

-         Hello! – köszön bele fáradtan.

-         Beszélhetünk? – kérdezem halkan.

-         Aha. Minden oké? – kérdezi ásítva.

-         Nem vagy nem tudom – mondom elgondolkodva.

-         Tíz perc múlva a bárban? Persze, ha nem félsz a… - kezd bele a szokásos dumájába.

-         Hagyd abba! Nincs kedvem a hülyeségeidhez! – nyomom ki.

Lassan feltápászkodok a kanapéról és felveszem a bőrdzsekim. Kb. fél órámba telik mire lecsoszogok a bárhoz. Zayn az ajtótól nem messze cigizik. Amikor meglát eldobja és elém sétál. Kinyitja az ajtót és előre enged. Páran lézengenek a biliárd asztal körül. Leülünk a pulthoz és kérek egy narancs levet. Egy ideig forgatom a kezeim közt a poharat.

-         Nyugi! – fogja meg a kezeim Zayn.

-         Nem tudom, hogyan mondjam el neki – kezdek bele.

-         Pontosan mit is? – iszik bele a sörébe.

-         Ma voltam orvosnál. Még mindig sokkolódom – rázom meg a fejem.

-         Nyögd már ki végre! – csattan fel.

-         Terhes vagyok Harrytől – harapom be az ajkaim.

Zayn kiköpi a sörét és elkezd röhögni. Szúrós szemekkel nézek rá mire abbahagyja és komolyra veszi a figurát. Ha elmondom neki talán ideges lesz és rosszul lesz. Két hónapig nem szedheti a gyógyszert. Mi lesz, ha miattam lesz rosszul? Zayn kirángat a bárból és sétálni kezdünk.

-         Elmondod neki? – kérdezi felém fordulva.

-         Nem tudom, hogy elmondjam e neki. Mi lesz, ha kiakad és azt hiszi, hogy tőled van? – dugom zsebre a kezeim.

-         Én lennék, talán a legboldogabb második – mondja halkan.

-         Megint kezded Zayn! – állok meg.

-         Na és? Tényleg boldog lennék! Nehéz lenne elhinni? – mordul fel.

-         Ja persze! Nehéz – forgatom meg a szemeim.

-         Mond el neki! Még ma! Lehetőleg! Mit veszíthetsz? – von vállat.

Egy kisebb vita után még sétálgatunk majd hazafelé vesszük az irányt. Zayn beül a kocsijába és elhajt. Amint felérek veszek egy forró zuhanyt és befekszem az ágyba. Egy ideje már a telefont szorongatom a kezemben. Végül megnyomom a hívás gombot és tárcsázni kezdem Harry számát.

-         Szia – köszön furán.

-         Mondanom kell valamit – nyelek egy nagyot.

-         Mond! – mondja bunkón.

-         Azt hiszem sikerült összehoznunk egy babát – mondom gyorsan.

Hosszú csend áll be a vonal másik végén. Azt hiszem most dolgozza fel a hallottakat. Lassan beleszól és nagyot nézek.

-         Öhm, térjünk erre vissza holnap – nyomja ki a telefont.