Újdonság

Sziasztok! 

Hú, hát jó régen voltak részek a blogjaimban.
Nemtudom, hogy olvas e egyáltalán valaki még vagy várja, hogy hozzak részt.
Mindenesetre egy időre abbahagyom a blogírást.
Belekezdtem egy könyv féleségbe amit szeretnék veletek is megosztani.

SyD  <--- ide kattintva megnézhetitek. 

Lessetek bele a blogba, ahová feltöltöm a részeket.
Remélem lesznek olvasóim ezután is.

Pusszantás, Bubi :)  

Hír!

Sziasztok!

Fent az első rész, első fele a blogon. Jó olvasást :) 

http://engeddszabadon.blogspot.hu/

Infók és egyebek

Sziasztok! 

Tudom elég régen írtam, de mostanában nem a blog írása. Valamiért nem tudok újabb részeket írni. 

Viszont az elmúlt hetekben sokat olvastam és megpróbálkozok egy könyv féle, kis történettel.Remélem nem fog zavarni senkit, sem a fejezetek hosszúsága. Megpróbálok egy-egy képet hozni a részekhez. most éppen a negyedik felénél tartok. Hétvégén megkapjátok az első részt. Mivel pénteken ballagok és előtte készülődünk nem lesz nagyon időm feljönni. Csináltam egy borító félét is.Kirakom a kis monológom után. A részeket nem új blogon hanem egy sokkal régebbire fogom feltenni. Név szerint a Engedd szabadon-ra. A blogon megtaláljátok a linkjét. Remélem elnyeri tetszéseteket :) Szép napot, estét :) Puszi.

Bell Boo 

Infó.

Sziasztok! 

Kinyvel nyitottunk egy blogot :) Nézzetek be, ha van hozzá kedvetek. 

http://thelovelist98.blogspot.hu/

A prológus már fent is van és a szereplőkről is kaptok infót.

A blogokról csak annyit, hogy nem tudom mikor lesz friss.

Nincs ihletem, sajnos :S

További szép estét nektek! :) 

Problem.

Sziasztok! 

Nos, mint chatben is említettem, nem igen megy az írás és már 4 hete nem volt friss. Aki szeretné és szívesen csinálná velem a blogot az írjon nekem itt vagy m@ilen. Remélem lesznek jeletkezők. *-* Ennyi lettem volna mára :) puszi. Szép napot 

BellBoo 

II. évad

Sziasztok! 

Na végre ez is megszületett. Igyekszem a többi résszel is sietni, de nem igen megy az írás szóval addig várnotok kell sorry. Remélem tetszeni fog a rész. Ez picivel rövidebb lett, mint a szokásos, de remélem megfelel. Köszönöm a 4 komit az utolsó részhez és a sok pipát. Nagyon örülök neki. Na, de jöjjön is a rész :) Jó olvasást. Puszi. 

Bell Boo

Prológus

Üresség. 

Érezted már magad üresnek? Mikor kiszipolyoznak belőled mindent? Mikor semmi sem érdekel? Pont én is ezt éreztem az elején.

Fajdálom. 

Hogy fájt e? Fájt, de aztán az is elmúlott. Fáj, mert nem gondoltam volna, hogy ez is megtörténhet velem.

Harag. 

Dühös voltam, sőt kegyetlenül dühös. Gyűlölet lobbant bennem. Gyűlöltem, mert egy árva magyarázat nélkül tűnt el. 

Szeretet. 

Hogy még szeretem e? Mindenképp. Talán nehéz lesz elfelednem őt, mindenesetre megpróbálom.

Bizalom. 

Hogy bízok e ezután más férfiban? Soha! 

Szerelem. 

Azt hiszem ezt a szót nem fogom használni egy jó darabig. Minek legyek megint szerelmes? Igaz amit mondanak róla. A szerelem öl, butít és nyomorba dönt. Cseppet sem kételkedem benne.

Most már én is tudom milyen érzés. Talán már az elején az eszemre kellett volna hallgatnom. Nem kellett volna Londonba jönnöm, se egyetemre mennem. Nem szabadott volna találkoznunk és megoldódott volna a gondom. Nem ülnék most itt a darabkáimat szedegetve. Mindig csak egy kicsivel többet engedtem és máris összetörtem. Többet nem fog előfordulni. Többet nem leszek az –az érzelmes nő aki voltam. Megerősödtem. Újból megtanultam falakat húzni magam köré. Hogy adnék e neki esélyt? Azt hiszem nem. Többé nem bíznám rá a szívem. De aztán minden elméletem romba dőlt, amikor láttam őt. Egy tavaszi délután sétálgattunk az utcán Roxyval. Ő nem vett észre engem, de én őt igen. Bárhonnan kiszúrom a göndör tincseit, az ajkát, az igéző szemeit. Láttam, ahogy önfeledten nevetgél a barátaival. Ez nem lehet Ő...

Epilógus

Sziasztok!

Először is Boldog Újévet. :D  Hát tegnap nem sikerült hozni a befejezőt. Éjfél előtt értem haza 3 perccel :P A mai napot meg átaludtam. Na erről is ennyit :P Nagyon örültem a komiknak és a kritikának is. :) Igyekszem a második évadban a kisebb apróságokra is kitérni. Nos akkor jöjjön is a rész. Remélem ez is tetszeni fog és akkor hozzáfogok a második évad gyártásához is. :) Köszönöm h olvastatok a múlt évben és, hogy velem voltatok.  <3 :) Puszi.

 Bell Boo

Véres csókoz íze, kőszíved dobbanása égett belém

csontok és törött szívek díszítették oltárunk.

Vallomásom : "Te nem lehetsz másé csak az enyém"

s így, örökkön örökké szörnyeket formálunk.

Harry bátyjának a megjelenésével végleg felfordult az életem. Beszorultam két tűz közé. Az egyikük vad és durva. A másikuk gyengéd és érzelmes. Én meg csak ingázok az érzéseim közt, teljesen összezavarodva és már azt sem tudom melyik pillanatban kivel vagyok. Nem bízom már meg egyikükben sem. Fogalmam sincs mikor, melyikükkel vagyok. A szívem valahogy mindig is tudja, de az eszem… Az már teljesen más tészta. Az eszemet simán be lehet csapni. Hiába különböztetem meg őket semmit sem tudok félretenni. Harry is tud olyan lenni, mint a bátyja. Mintha egy személyiséggel születtek volna. Igyekszem távol tartani magam tőlük még két napig. Csak akkor szólok, ha kérdeznek. Inkább csak megfigyelést végzek. Próbálok valami jelet találni, hogy melyikük az én Harrym. Könnyű volt amíg csak eggyel kellett foglalkoznom. Lassan közeledik az esküvő. Lana már egy nappal előtte átjött. Kiszedte a ruhám és minden olyan dolgot amit rám akar aggatni. Este még egy kisebb gyomorgörccsel fekszem le. Mi van, ha Harry meggondolja magát? A folyónál történt beszélgetés óta nem beszéltünk.

-         Aludj már! Idáig hallom a gondolataidat! Csak úgy sikítanak – lökdös meg Lan.

-         Bocsi – fordulok hasra.

Reggel arra ébredek, hogy Lana az ágyon ugrál, Rúfusz meg őt nézi. Ásítok egy hatalmasat és kimászok a fürdőbe. Lan bejön és folyamatosan beszél.

-         Miért pörögsz ennyire? Füvezel? – nézek rá furán.

-         Hékás ma férjhez mész! Örülj már! – vigyorog rám.

Bólintok majd felveszek valami itthoni cuccot. Reggeli közben megérkezik Anne is. Egész máshol járok amíg ők körbelengnek. Aztán kettő körül készülődni kezdünk. Anne a hajam, Lana a ruhám készíti elő. Előbb felöltözök és utána fodrászkodunk. Miután készen vagyok lesétálunk a kocsihoz. Lassan megérkezünk a templomhoz és igyekszünk feltűnésmentesen bejutni. Tudják, hogy valaki ma házasodik, de azt nem, hogy ki. Teljes titokban szerveztek mindent. Semmi média. Hátul megyünk be majd Anne és Lan is egyedül hagynak. Végigsimítok a ruhámon és kifújom a levegőt. Amikor megszólalnak a harangok elindulok kifelé. Lassan elérek a padokig amikor körbenézek. Vagyunk egy páran. Harry iker bátyja is a sorok között ül. Végignéz rajtam és elvigyorodik. Elkapom a tekintetem és előre figyelek. Lassan lépkedek előre. Harryt sehol sem látom. Felérek a helyünkre és a pap értetlenül néz rám. Ugye ez egy rossz vicc? Amikor már tíz perce állok egyedül a sírás fojtogatni kezdi a torkom. Eldobom a hülye csokrot, a cipőim és elindulok kifelé. Kifutok a templomból és beülök a kocsimba. Amint hazaérek Harry hűlt helyét találom. Az összes cucca eltűnt magával együtt. A mellkasomhoz kapok és lecsúszok a fal mentén. Egy ideig el sem hiszem, hogy itt hagyott. Aztán elsírom magam, szétbontom a hajam és a plafont kezdem el bámulni. Egyszerűen lelépett. Miért Harry? Feltápászkodom és kimegyek a konyhába. Előkutatom az összes alkoholt a házban és inni kezdek. Fogalmam sincs mennyire ütöttem ki magam. A valahányadik pohárnál már remegve állok fel. Alig, hogy eljutok az ajtóig.   

-         Na bassza meg! Nem iszol többet! – kap el Adam.

-         Ő… Itt… Itt hagyott – dadogok.

-         Gyere! Lezuhanyzol és alszol – kap fel a karjába.

-         Miért ment el? – bámulom a nyakát.   

-         Sss… - indulunk a fürdőbe.

Amint beérünk a vécé fölé görnyedek és kiadok magamból mindent. Harry felfogja a hajam és megvárja amíg kész leszek. Aztán segít felállnom. Megmosom az arcom és hagyom, hogy levetkőztessen. Levetkőzik ő is és behúz a zuhany alá. Kábultan bámulok rá majd nekidőlök a mellkasának. Szorosan magához húz és lassan mosdatni kezd. Felöltöztet és bevisz az ágyba. Mögém fekszik és simogatni kezdi a hasam.

-         Csak a baj van velem – fordítom felé a fejem.

-         Nyugodj meg! – simít végig az arcomon.

-         Túlságosan sok voltam? – nézek a szemeibe.

-         Fogalmam sincs! Nem látok bele az öcsém fejébe – mormolja.

Visszafordulok és lehunyom a szemem. Pár órát alszok majd felébredek hajnalban. Körbenézek és kisétálok a teraszra. Nem érdekel, hogy hideg van, hogy beteg leszek. Felsóhajtok és bámulok magam elé. Mi lesz most?      

1 évvel később.

Mindennek már egy éve. Harryről azóta nem hallottam híreket. A családjával ugyan úgy tartom a kapcsolatot. Már úgy érzem kihevertem az akkori csalódást. Fogalmam sincs mi ütött Harrybe. Hiszen eléggé megvoltunk. Minden percet élveztünk. Talán a túl sok titok vitt minket zátonyra. Azóta Harry bátyja velem lakik. Minden nap veszekedünk valamin. Nincs olyan nap, hogy ne oltanánk le egymást. Miután kezdtem visszarázódni a napokba megjelent Adam barátnője. Most ő is itt tanyázik egy ideig. Fogalmam sincs miért játszott akkor velem. Miért akart megszerezni magának? Csak szét akart szakítani bennünket? Igazából rohadtul zavar az a lány. Kissé hátborzongató a megjelenése. Hatalmas mellek, kerek fenék, szőke haj, sipákoló hang. Néha idegbajt kapok, amikor kint a nappaliban hülyéskednek. Roxy egyre nagyobb lesz és lassan már segítség nélkül is megy neki a járás. Folyton Harry vonásait látom benne. Eleinte kikészített, de most már nem zavar. Lassan készülődök. Kinézek anya sírjához. Két éve, hogy meghalt. Két éve nem voltam kint nála. Felveszek valami fekete szettet és felöltöztetem Roxyt. Átviszem Annehoz és amíg kimegyek ott hagyom. Besétálok anya sírjához és teszek rá virágot. Felsóhajtok és leguggolok a fejfa mellé. Órákig kint vagyok és gondolkozom. A telefonom hangos csörgésbe kezd. Anne neve villog a kijelzőn. Persze azt ígértem egy óra alatt megfordulok. Ahhoz képest már kitudja hány órája itt gubbasztok. Feltápászkodok és leporlom magam. Amint kiegyenesedek Adambe ütközök. 

-         Nem felejtettél el valamit? Mondjuk felvenni azt a rohadt telefont? – ragadja meg a karom.

Vállat vonok mire elindul a kocsim felé. Kiveszi a zsebemből a kulcsot és miután beszállunk, elindulunk Roxyért. Beültetem hátra és egy ölelés után elindulunk. Útközben csak nézek előre. Nagy késztetést érzek, hogy ne őt bámuljam. Amint megérkezünk a házhoz felsóhajtok és kiveszem Roxyt, aki időközben elaludt. Óvatosan levetkőztetem, lefektetem és leülök a nappaliba. A kezembe temetem az arcom és masszírozni kezdem a fejem.

-         Jól vagy? – huppan le mellém.

-         Ja, jól – flegmázok.   

-         Még mindig szereted? – fordítja maga felé a fejem.

-         Tudsz ennél hülyébb kérdést feltenni? – forgatom meg a szemem.

Elengedi az arcom és felsóhajt. Lassan elindulok zuhanyozni. Minden nap ezt csinálom. Ülök a kanapén, elmegyek valahová és ennyi. Nem vagyok önmagam. Hogy szeretem e? Mindig szeretni fogom! Akkor is, ha darabokban itt hagyta a szívem. Ha soha nem látom többet.

30. rész

Halihó! 

Megint jelentkezem az utolsó résszel. Remélem tetszeni fog ez is és holnap, ha sikerül epilógus mint említettem. Akkor jó olvasást. Puszi 

Bell Boo

Naiv vagy!

"Hol van az, hogy Te és Én örökké?" 

Kissé idegesen lépdel mellettem. Megszorítom az ujjait mire megrázza a fejét és rám figyel. Lehúzom magamhoz egy gyors csókra és tovább sétálunk. Egész délután a környéken vagyunk és szótlanul ballagunk egymás mellett. Persze a rajongóink le se akadtak rólunk. Elvétve minden fele követtek. Kissé szórakoztató volt előlük bujkálni. Aztán a kisebb csókcsatáink az éppen búvóhelyként szolgált ház mögött. Mintha tizenhét lennék és nem számítana semmi sem.

 Még mielőtt visszamennénk Harry elindul Annehoz. Még beszélni akar vele erről a testvéres dologról. Gyanítom, hogy az a mondata zavarja őt. Mi lesz, ha szó nélkül kiáll a képből? Megrázom a fejem és beljebb sétálok. Lágy dallamok ütik meg a fülem. Nem fogom őt is Harrynek hívni. Roxy előtte ül és nézi, ahogy énekel neki. Amint közelebb érek elkapja a tekintetét és rám mosolyog. Felém kezd mászni és megvárom amíg elér hozzám. Felkapom és megpuszilom az arcát.

-         Kettesben vagyunk? – néz fel rám.

-         Inkább énekelj – indulok a szobánk felé.

-         Az is megy olyan jól, mint a beszélgetés – teszi le a gitárját.

-         Nem lehetne, hogy ott maradsz? – fordulok vissza.

-         Na, annyira nem vagyok rémisztő – nevet fel.

Megforgatom a szemem és befektetem Roxyt aludni. Eléggé elálmosodott míg énekelt neki. Amint kilépek az ajtón belé botlok. Megfogja a derekam és elhúz onnan. Magabiztosan tart a karjai közt miközben a nappali felé tuszkol.

-         Ugyan már! Megy ez nekünk – nevet fel.

-         Mi? Az, hogy másnak adod ki magad és még ki is használsz? Na igen! Az megy neked! – mordulok rá.

-         Amit te nem tudsz az neked nem fáj! Meg élvezted is! – von vállat.

-         Engedj el! Most! – szólok rá erélyesen.

-         Tudod pont formásan illik a tested az enyémhez. Inkább még tartogatlak – hajol a nyakamhoz.

Egy pillanat alatt szívni kezdi a nyakam. Próbálom eltolni, de nem enged. A falhoz szorít és megtámaszkodik a derekam mellett. Az ellenállásom alábbhagy és átveszi a helyét a kéj. Lehunyom a szemem és megmarkolom a pólóját. Megfeszül előttem és elszakad a nyakamtól.

-         Nem élvezed. Így nincs értelme – szakad el tőlem.

-         Csak eressz el! – mondom halkan.

-         El foglak venni tőle! – suttogja a fülembe.

Hirtelen csattan a kezem az arcán. Elsötétülnek a szemei és elkapja a karom. A falhoz szegezi erősen és végszóra megérkezik Harry is.

-         Engedd el! – morran rá.

-         Hozzá sem értem! Még! – suttogja elém.

Elenged a szorításból és ellépdel előttem. Harry közeledik hozzám de leintem. Elég volt két Stylesból egy napra. Benézek inkább Roxyhoz. A kiságyra támaszkodom és felsóhajtok. Lassan felébred és rám mosolyog. Megfürdetem és megkeresem Harryt. A kanapén ül és bámul ki a fejéből. Babával a kezemben mászok rá és leültetem a hasára. Elmosolyodik és megsimítja az arcát.

-         Szeretlek Harry – nézek a szemeibe.

-         Tudom – húz feljebb a csípőjén.

Amint feljebb érek a dudorodó nadrágjához már értem a szitut. Megrázom a fejem és rámosolygok. Egy ideig babázunk majd lefektetem a kiságyba amíg fürdök. A kádban pihenek amikor nyílik az ajtó. Harry letérdel mellém és nézni kezd.

-         Nem tudok relaxálni ha nézel – nézek rá fél szemmel.

-         Beülök mögéd – áll fel.

-         Nem muszáj, ha… - nézek fel rá.

Lassan levetkőzik és beszáll mögém. Nekidőlök a mellkasának és magam elé húzom az összes habot. Szinte egyszerre lélegzünk. Harry a nyakamat puszilgatja vagy a hajamba szuszog. Egy ideig áztatjuk magunkat majd kiszállunk. Miközben magára csavar egy törölközőt megölelem hátulról. Miért érzem azt, hogy szomorú, hogy sajog a szíve és az enyém is? Nincs másfél hét és hozzámegyek.

-         Harry baj van? – kérdezem amikor lefejti magáról a kezeim.

-         Nincs semmi. Fáradt vagyok – lép ki.

-         Miért hazudsz? – suttogom magam elé.

Gyorsan felöltözöm és kimegyek hozzá. Lerakom a felesleges ékszereim és félig őt nézem. Hasra fordul és lassan szuszogni kezd. Megrázom a fejem és nyomok egy puszit a fejére. Leülök a babzsák fotelomba amit még Perrie vett nekem és betakarom magam. Fogalmam sincs hány óra van amikor felébred és mozogni kezd. Amikor nem talál maga mellett felriad és a telefonjáért nyúl. Bevilágítja az ágyat és kikel. Elém lépked és hátradönt a babzsákon. A csípőmre ül és lágyan megcsókol. Beletúrok a fürtjei közé és elmélyítem a csókot. Közben legördül egy könnycseppem is. Elszakad a számtól és felhúz.

-         Gyere! – kap fel a csípőjére.

Belekapaszkodom a nyakába és bemászunk az ágyba. A fejem a mellkasába fúrom és próbálok elaludni. Reggel arra ébredek, hogy Harry figyel. Kipislogom magam és feljebb mászok hozzá. Egy rövid csók után fölém gördül és még mélyebben csókol. Aztán végigpuszilja az arcom és a nyakam is. Kuncogni kezdek mire rám vigyorog.    

-         Tegnap egy tahó voltam – simít végig az arcomon.

-         Nem számít – rázom meg a fejem.

-         Leráztalak magamról. Nem… Nem tudtam elviselni, hogy hozzád ért. Sajnálom – ölel magához.

-         Kárpótolhatsz érte egy randival – mosolygok rá.

-         Hm, jó ötlet. Öltözz és megyünk – pattan ki az ágyból.

-         Mi, most? – ülök fel.

-         Naná. Reggelivel kezdjük! Lan szívesen vigyáz a kicsire amíg Leo alszik – kap a karjaiba. (képen Leo, Louis fia)

-         Tegyél le Styles! – nevetek fel.

-         Öltözz fel. Ja és szexi legyél – indul el a fürdőbe.

Megforgatom a szemem és elindulok utána. Egyszerre kezdünk el fogat mosni. Egyszer csak fogkrémes szájjal nyakon csókol. Vigyorog rajtam mire elkezdem fényképezni. Elég fura fejeket vág. Miután végzünk lemosom a fogkrém csók helyeit, mert időközben egyre több lett.

-         Majd én – vizezi be a törölköző végét.

-         Nem! Te mindent túl erotikusan csinálsz – kapom ki a kezéből.

Elkezdem a nyakam törölgetni mire csikizni kezd és megszerzi tőlem. Felültet a kis szekrényre és mindegy egyes törlés után megszívja a nyakam.

-         Harry… Így… Soha nem jutunk el… Sehová – tolom el magamtól.

Ahogy távolodik a foga közé csippenti a bőröm. Felszisszenek és megnézem a művét. A foga nyomai még öltözködés közben is a nyakamon virítanak. Felveszi a feszes, fekete farmerét és bámul rám. Hülye szokásaim egyike, hogy előbb pólót veszek fel aztán nadrágot. Mögém lopakodik és felkap a karjába.

-         Harry mit művelsz? – fektet le az ágyra.

-         Kinyallak! – suttogja a fülembe.

-         Mi? – rázom meg a fejem.

-         Hallottad! – kúszik le a lábaim közé.

Szétterpeszti a lábaim és lehúzza rólam a bugyim. Először egyik majd a másik lábam húzza ki. A lábaim közé fészkeli magát és megérint a nyelvével. Felnyögök és belemarok a takaróba. Elönt a forróság és ledobom magamról a kötött pulcsim. Eléggé hideg van így ősz felé. Ahogy munkálkodik a lábam közt igyekszem nem felsikoltani az élvezettől. Az ajkamba harapva fojtom el a nyögéseim. Amint végzett velem felkúszik hozzám és belesuttog a fülembe.

-         Ha tudnád milyen naiv vagy – csókol a fülem mögé.

Azonnal lelököm magamról és felkapom a pólóm. Elé mászok és ütni kezdem a mellkasát egy pofon is betalál amikor ismét elkapja a karom. Lelök az ágyra és fölém mászik. Kigombolja a nadrágját és belém csusszan.

-         Nyugodj… Már… Le – morogja erősebb lökések közt.

-         Engedj el! Útállak! – nyögök fel.

-         Élvezz el nekem kislány – harap bele a bőrömbe. 

Hiába próbálom visszafojtani a vágyaim nem megy. Minden egyes lökésnél érinti a G – pontom. Hamarosan elélvezek és kihúzódik belőlem. Visszapakolja magát majd otthagy a szobában. Utána vágok valamit és kipihegem magam. Veszek egy gyors zuhanyt és kimegyek utána.

-         Hol van Harry? – kérdezem teljesen felöltözve.

-         Jobb voltál ruha nélkül – fordul felém.

-         Nyomd el magad és válaszolj! – állok elé mérgesen.

-         Hajnalban elment valahová. Gondolom a volt barátnőjéhez – von vállat.

-         Hazudsz! Hol van? – lököm meg a mellkasánál fogva.

Egy szempillantás alatt kap a karjai közé és erősen a falhoz tol. A szemeiben tombolnak az érzelmek. A kék szemei szinte elfeketednek.

-         Ha még egyszer megütsz nem foglak megkímélni! Én nem olyan vagyok mint az öcsém. Tudok veled durva dolgokat is művelni drágaságom! – fogja le a kezeim.

-         Engedj el! – morgom.

-         Tetszik amikor ilyen tüzes vagy – nevet fel.

-         Nekem meg az tetszene, ha eltűnnél az életünkből! – csattanok fel.

-         Lehetetlen édesem. Elhatároztam, hogy megszerezlek magamnak. Ha kell így, ha kell úgy! Már félig meddig az enyém vagy – piszkálja a láncom.

-         Nem! Az nem a tiéd! – szabadulok ki a karjai közül.

-         Biztos vagy benne? – húz vissza a combjaimnál fogva. 

Addig vergődök amíg megint a falnak nem kerülök. Nyílik a bejárati ajtó és belép rajt Harry. Kissé kialvatlan és fáradt feje van.

-         Hol a francba voltál? – támadok neki.

-         Zuhanyozhatok előbb? – tol el.

-         Mi a… - nézek utána.

El kell innen tűnnöm most. Felkapom a kulcsaim és elindulok a kocsim felé. Harry egy szál boxerban és fehér trikóban fut ki utánam.

-         Cem! Kicsim! – csapja be előttem az ajtót.

-         Eressz! El kell innen tűnnöm. A bátyádtól meg főleg! Mégis hol a francban voltál egész éjjel? Mert mellettem biztos nem! – nyitom ki vissza az ajtót.

-         Sajnálom. Megkértem, hogy vigyázzon rád amíg gondolkodom – néz a szemeimbe.

-         Megkérted? Elakarsz venni másfél hét múlva nem? Erre fogod magad és kisétálod a problémáidat? Mi a francnak kértél meg, ha rohadtul nem tudsz semmit megbeszélni velem? Mi volt az tegnap este is? Azt hiszed mert van egy ikertestvéred máris utána loholok? Mi a franc bajod van? – kiabálom ki magam.    

-         Lenyugodtál? – fonja össze a karjait.

Bólintok majd megkéri, hogy várjam meg amíg felöltözik és visszajön. Lana éppen akkor hajt be amikor elindulunk. Leparkolok a szokásos helyemen és egy csendesebb helyre sétálunk.

-         Tudom, hogy megdugott! Fent a kocsi tetején. Az én kocsim tetején. Elmesélte, hogy milyen volt. Tudni akarom, hogy élvezted e   – mondja megtörve a csendet.

Megállok és felnézek rá. Beszédre nyitom a szám, de egy hang sem jön ki rajta. Megáll előttem és zsebre vágja a kezeit. Végigmér és újból beszélni kezd.

-         Szóval élvezted – rázza meg a fejét.

-         Én… Azt hittem… - dadogok.

-         Semmi sem tűnt fel? Ennyire… Áh, hagyjuk – indul el.

-         Harry én… Nem… Téged szeretlek – nyúlok a kabátja után. 

-         Persze – sóhajt fel.

Elengedem a kabátját és tágra nyílt szemekkel bámulok utána. Nézem ahogy előre sétál és eltűnik a messzeségben. Már egy ideje keresem mindenfelé, de sehol sem találom. Nagyon aggódok és könnyezni kezdek.

-         Harry kérlek! Én… Nem… Nem tudtam – csúszok le egy fa mentén. 

29. rész

Sziasztok! 

Utolsó előtti rész. Azt hiszem ma még kaptok egyet 8 körül és holnap az epilógust. Köszönöm a komikat és hogy olvastok. :) Nem mondom még boldogot, majd holnap :P Na de akkor jöjjön a rész. Bárkinek mondani valója van kommenteljen :P. Jaj és majd elfelejtettem imádom a Midnight Memories-t. :D   Jó olvasást. Puszi 

Bell Boo

Harold Adam Styles

A veszekedésünk után mindketten lenyugszunk. Még az ágyban is simogatta a csuklóm, ami már nem is fájt annyira. Még két hét és hozzámegyek. A napokban találkoztam a városban Zaynnel és Carolineal. Zayn eléggé furcsa fejet vágott mellette. Mintha nem lenne boldog. Miért is törődöm vele? Mióta felpróbáltam a ruhám kissé híztam egy picit pocakra így sportolásra fogtam magam. Ugyan úgy megyünk edzésekre és futni is gyakran járunk.

-         Lassan kiizmosodsz Baby! – kap fel a hátára.

-         Eddig is az voltam – könyökölök a hátára.

-         Biztos vagy benne? – emel le a válláról.

-         Most sértegetsz? – nézek fel rá jókedvűen.

Felpakol a motorháztetőre és befurakszik a lábaim közé. Közel húz magához és belemarkol a combomba. Szórakozottan végignéz rajtam és megnyalja az ajkait. 

-         Eszem ágában sincs Baby! Iszonyat aranyos vagy, amikor így csinálsz – nevet fel.

Továbbra is csak nézek rá. Előre hajol és amennyire tud hátradönt a motorháztetőn és

megcsókol. Megmozdítja a csípőjét mire egyszerre nyögünk fel. Vissza kell fognunk magunkat az esküvőig. Harry nehezen tudja távol tartani magát és már én is égek a szorító érzéstől odalent. Ha csak ránézek nem bírom visszafogni magam. Miközben csókolózunk megtelik a parkoló kissé gyanús emberekkel és rajongókkal is. Gyorsan lehúz a motorháztetőről és elindulunk. Útközben Harry összekulcsolja a kezünket.

-         Levetted a gyűrűt? – kérdezi érdeklődve.

-         Nálam van. Mindig leveszem ha itt vagyunk – mutatok a mellkasomra.

-         A nyakláncom mellett? – vigyorog rám sejtelmesen.

-         Imádom azt a láncot. Mindent imádok ami a tiéd. Ami éppen rajtad van – csókolok a füle mögé.

-         Közúti balesetet akarsz csinálni? – húzza félre a kormányt.

-         Ott lent már megtörtént – nézek a nadrágjára.

Mormol valamit maga elé miközben felnevetek. Visszahúzom a gyűrűt és a combján hagyom a kezem. Végigsimítok a belső felén és várom a reakcióját. Teszünk egy kis kitérőt a rét felé. Talán egy éve, hogy utoljára kijöttünk ide. Amint leparkol a szokásos helyünkre kicsatolja magát és hátradönt székestül. Rátapad a nyakamra és elkezdi kigombolni a nadrágom. A keze befurakodik a bugyimba és egy ujjal pumpálni kezd. Felnyögök a füle mellett.

-         Eszméletlenül meg foglak dugni – mormolja a fülembe.

-         Harry – nyögöm elfúlva a nevét.

Egyre gyorsabban pumpál az ujjaival és nem sok kell hozzá, hogy elélvezzek. Felkel rólam és kutatni kezd a csomagtartóban. Kimászok hozzá úgy ahogy vagyok és elé állok. Felültet a kocsi szélére és csókolózni kezdünk. Olyanok vagyunk, mint két szex őrült kamasz. Megint felmászunk a tetőre és ott esik nekem. Lerángatja rólam és magáról is a nadrágot. Lassan elmélyül bennem és egy kicsit vár. Megszívja a nyakam amint beletúrok a hajába. Felhúzza az egyik lábam és mozogni kezd. Már rég elvesztem a fonalat miközben folyamatosan a G pontomon keresztül készít ki. Hol csókol, hol a nyakam csókolgatja. A hátába mélyesztem a körmeim amint erősebbet lök rajtam.

-         Harry nem… Nem bírom – motyogom totálisan szétesve.

-         Mindjárt – nyöszörgi.

Még hajszolja magát és engem is, amikor elélvez bennem. A karjain támaszkodva szuszogja ki magát. Kissé bebugyolál a takaróval majd fordulunk egyet. Kihúzódik belőlem és órákig fent fekszünk. A csípőjén ülök félig betakarózva míg ő a hátán fekszik és engem bámul. Lassan lemászunk és összeszedjük a ruháinkat.

-         Segítek – kapcsolja be melltartóm.

-         Le kell lassítanunk Harry. Olyanok vagyunk, mint két szex feromon függő kamasz – fordulok felé.

-         Én nem bánom, hogy akármikor elkaphatlak egy menetre. Mindig élvezem – vigyorog rám.

-         Fogd be! Nem vagyok a… - tapasztja a számra a kezeit.

-         Nem úgy értettem, de lelassítok a kedvedért – húz magához.

Este nyolc körül indulunk hazafelé. Útközben beugrunk Roxyért is. Amint meglát minket beszélni kezd. Elolvadok a saját lányomtól. Még neki is kell valami ruhát néznem az esküvőre ami egyben a keresztelőjére is jó lesz. Harry etetés után kényeztetni kezdi őt. A kanapé végéről nézem, hogy játszanak. Lassan lefektetem és megfürdünk. Fürdés után egy szál boxerben mászkál előttem kikészítve engem.

-         Mégis, hogy a büdös francba fogjam vissza magam, ha ilyen cucc van rajtad Baby? – csúszik a keze a combjaimra.

-         Könnyen – vonok vállat.

Közel nyomja magát a fenekemhez mire megérzem, hogy mennyire kényes a téma. A csípőcsontomnál fogva szorít magához. Ahogy összeérünk majdnem felnyögök, de tartom magam.

-         Most fogd vissza magad olyan könnyen – jártatja az ujjait a bugyim szélén.

-         Harry – harapok az ajkamba.

-         Ráadásul még csipkét is vett fel – nyöszörgi a nyakamba.

Végül elhúzza az ujjait és bemenekül a fürdőszobába. Elnevetem magam és bemászok az ágyba. Amint kiér szélesen vigyorgok rá.

-         Szerinted ez vicces? – mászik fölém.

-         Nagyon is – bólogatok vigyorogva.

-         Tegyelek próbára? – húzza fel hirtelen mindkét lábam.

Bent reked a tüdőmben a levegő, amint hozzám ér. A reakciómat látva kisebb mosolyra húzódnak az ajkai. Hirtelen hányinger tör rám.

-         Harry engedj ki. Hánynom kell – suhanok ki alatta.

A vécé fölé vetődök és kiadok magamból mindent. Mellém térdel és segít felkelni, amikor végzek. Megmosom a szám és visszamegyek. Kissé még háborgó gyomorral alszom el. 

Reggel előbb felébredek, mint Harry. Amint kiérek a nappaliba valaki ül a kanapénkon. Megdörzsölöm a szemem és jól megnézem az illetőt.

-         Helló gyönyörű – szólal meg Harry hasonmása.

-         Te meg? Mégis hogy? – értetlenkedek.

-         Simán beengedtek az öcsémnek hála. Ja igen Harry az öcsém. Üdv a családban gyönyörű – nevet fel gúnyosan.

-         Mekkora egy barom vagy! – rázom meg a fejem.

-         Tudod Harry kibaszottul mázlista egy srác! Bombázó menyasszony, édes baba, jó szex. Honnan tudod, hogy én nem ő vagyok, amikor vele vagy? – sétál közel hozzám.

-         Érzem! Ő sohasem olyan sötét, mint te vagy – lépek egyel hátrébb.

Felnevet majd elkomorodik az arca. Elkapja a derekam és a falhoz tol. Hogy a francba jutott be a lakásba? Szóval mégis csak Harry ikertestvére. Nem tévedtem sokat. A testével a falhoz szorít és beszélni kezd.

-         Voltam már benned Baby! Nem nehéz kiadni magam az öcsémnek! Még csak észre sem vetted! Megdugtalak a kocsi tetején és rohadtul élveztem. Élveztem, ahogy a nevem sikoltod pedig nem is ő volt. Milyen naiv vagy – mormolja a fülembe.

-         Te… Nem! – tátom el a szám.

-         Semmit sem vettél észre? Még csak egyszer voltam benned, de máris tudom mit kell keresnem ahhoz, hogy felizgulj – néz végig rajtam.

-         Nem! Hazudsz! – próbálom ellökni magamtól.

-         Könnyű volt Harrynek kiadnom magam. Előbb felvilágosítottam kedves anyánkról majd eljöttem és megdugtalak. Velem edzettél párszor. De a legjobban a kocsi tetején élveztem. Mit gondolsz honnan tudnám, ha nem én lettem volna? – enged el.

Lefagyva állok a fal mentén. Visszasétál a kanapéhoz és leül rá. Harry is előkerül és teljes a hasonlóság köztük. Csak a szemük színe nem ugyan az. Szóval ő volt a kocsin velem… Te jó ég! Ha Harry ezt megtudja… Mi… Elém sétál és egy percig integet előttem.

-         Elgondolkodtam bocsi – nézek rá.

-         Szóval találkoztál vele – sóhajt fel. 

-         Mi ez az egész? Magyarázd el! – bújok hozzá.

-         Előbb reggelizzünk majd utána – húz a konyhába.

Síri csendben eszünk, amíg Roxy fel nem ébred. Gyorsan megetetem őt is és felöltözök. Harry kissé gonosz ikertestvére furcsán vigyorog rám. Csak bámulok magam elé és nézem őt. Nem lehetett ő. Hiszen nem is… Roxyt lerakjuk a szobába játszani amíg beszélünk.

-         Anyának ikrei születtek. A nagyanyám nem igazán szerette apámat így engem tartottak meg míg őt nevelőszülőkhöz adták. Anya sem tudott róla, hogy ikrek vagyunk. Elájult a szülés után. Lana még nem tudja. Ne hívd addig ide amíg ki nem találom mi lesz most – simogatja a kezem.

-         Jól vagy? – emelem fel a fejét.

-         Jól. Ne aggódj Baby! – mosolyog rám.

-         Hogyan talált rád? – mászok az ölébe.

-         Látott a tévében. Az a poén, hogy ő is meg én is híresek vagyunk. Míg ő popsztár addig én úszó – rázza meg a fejét.

-         Őt is… - kezdek bele.

-         Harrynek hívják igen. Harold Adam Styles – sóhajt fel.

Míg lefekszik pihenni addig kimegyek hozzá. Egy ideig hátulról bámulom. A tévé fekete képernyőjéből látom, hogy telefonozik. Ő is lát engem fél szemmel. 

-         Félsz tőlem édes? – néz rám a képernyőn.

-         Most akkor, hogy kéne szólítanom? – kérdezek vissza.

-         A Harryt jobban szeretem. Végül is egy nem? Ironikus, hogy ugyanazt a nevet nyögöd egyfolytában nem?  – von vállat.     

-         Fogd be! – mordulok rá.

-         Csak akkor, ha befoghatom a tiéd is – kacsint rám.

Megrázom a fejem és visszamegyek Harryhez. A hasán fekszik és nagyban szuszog. Bemászok mellé és a haját kezdem el birizgálni. Nem hiszem el, hogy ennyire kihasznált. Hogyan tudott ennyire pofátlan lenni? Hogy tudott minden bűntudat nélkül engem… Olyan az egész, mintha egy hazugságba csöppentem volna, de ezek már nem az én hazugságaim. Amint felébred rám mászik és átölel.

-         Nem bántott ugye? – néz fel rám.

-         Nem – rázom meg a fejem.

-         Eléggé labilis természetű – csókol meg.

-         Észrevettem – motyogom a szájába.

Egy kisebb csókcsata után elindulunk sétálni. Mielőtt kilépnénk az ajtón Harry megáll és beszélgetni kezd a bátyjával. Szófoszlányokat hallok mindenből. Viszont az utolsó mondatot teljesen kiértem. 

-         El fogom venni tőled Styles! Jobbat érdemel! – mondja teljesen komolyan.