Hú, hát jó régen voltak részek a blogjaimban.
Nemtudom, hogy olvas e egyáltalán valaki még vagy várja, hogy hozzak részt.
Mindenesetre egy időre abbahagyom a blogírást.
Belekezdtem egy könyv féleségbe amit szeretnék veletek is megosztani.
Tudom elég régen írtam, de mostanában nem a blog írása. Valamiért nem tudok újabb részeket írni.
Viszont az elmúlt hetekben sokat olvastam és megpróbálkozok egy könyv féle, kis történettel.Remélem nem fog zavarni senkit, sem a fejezetek hosszúsága. Megpróbálok egy-egy képet hozni a részekhez. most éppen a negyedik felénél tartok. Hétvégén megkapjátok az első részt. Mivel pénteken ballagok és előtte készülődünk nem lesz nagyon időm feljönni. Csináltam egy borító félét is.Kirakom a kis monológom után. A részeket nem új blogon hanem egy sokkal régebbire fogom feltenni. Név szerint a Engedd szabadon-ra. A blogon megtaláljátok a linkjét. Remélem elnyeri tetszéseteket :) Szép napot, estét :) Puszi.
Nos, mint chatben is említettem, nem igen megy az írás és már 4 hete nem volt friss. Aki szeretné és szívesen csinálná velem a blogot az írjon nekem itt vagy m@ilen. Remélem lesznek jeletkezők. *-* Ennyi lettem volna mára :) puszi. Szép napot
Na végre ez is megszületett. Igyekszem a többi résszel is sietni, de nem igen megy az írás szóval addig várnotok kell sorry. Remélem tetszeni fog a rész. Ez picivel rövidebb lett, mint a szokásos, de remélem megfelel. Köszönöm a 4 komit az utolsó részhez és a sok pipát. Nagyon örülök neki. Na, de jöjjön is a rész :) Jó olvasást. Puszi.
Bell Boo
Prológus
Üresség.
Érezted már magad üresnek? Mikor
kiszipolyoznak belőled mindent? Mikor semmi sem érdekel? Pont én is ezt éreztem
az elején.
Fajdálom.
Hogy fájt e? Fájt, de aztán az is
elmúlott. Fáj, mert nem gondoltam volna, hogy ez is megtörténhet velem.
Harag.
Dühös voltam, sőt kegyetlenül dühös.
Gyűlölet lobbant bennem. Gyűlöltem, mert egy árva magyarázat nélkül tűnt
el.
Szeretet.
Hogy még szeretem e? Mindenképp. Talán
nehéz lesz elfelednem őt, mindenesetre megpróbálom.
Bizalom.
Hogy bízok e ezután más férfiban? Soha!
Szerelem.
Azt hiszem ezt a szót nem fogom használni
egy jó darabig. Minek legyek megint szerelmes? Igaz amit mondanak róla. A
szerelem öl, butít és nyomorba dönt. Cseppet sem kételkedem benne.
Most már én is
tudom milyen érzés. Talán már az elején az eszemre kellett volna hallgatnom.
Nem kellett volna Londonba jönnöm, se egyetemre mennem. Nem szabadott volna
találkoznunk és megoldódott volna a gondom. Nem ülnék most itt a darabkáimat
szedegetve. Mindig csak egy kicsivel többet engedtem és máris összetörtem.
Többet nem fog előfordulni. Többet nem leszek az –az érzelmes nő aki voltam.
Megerősödtem. Újból megtanultam falakat húzni magam köré. Hogy adnék e neki
esélyt? Azt hiszem nem. Többé nem bíznám rá a szívem. De aztán minden elméletem
romba dőlt, amikor láttam őt. Egy tavaszi délután sétálgattunk az utcán
Roxyval. Ő nem vett észre engem, de én őt igen. Bárhonnan kiszúrom a göndör
tincseit, az ajkát, az igéző szemeit. Láttam, ahogy önfeledten nevetgél a
barátaival. Ez nem lehet Ő...
Először is Boldog Újévet. :D Hát tegnap nem sikerült hozni a befejezőt. Éjfél előtt értem haza 3 perccel :P A mai napot meg átaludtam. Na erről is ennyit :P Nagyon örültem a komiknak és a kritikának is. :) Igyekszem a második évadban a kisebb apróságokra is kitérni. Nos akkor jöjjön is a rész. Remélem ez is tetszeni fog és akkor hozzáfogok a második évad gyártásához is. :) Köszönöm h olvastatok a múlt évben és, hogy velem voltatok. <3 :) Puszi.
Bell Boo
Véres csókoz íze, kőszíved dobbanása égett belém
csontok és törött szívek díszítették oltárunk.
Vallomásom : "Te nem lehetsz másé csak az enyém"
s így, örökkön örökké szörnyeket formálunk.
Harry bátyjának a
megjelenésével végleg felfordult az életem. Beszorultam két tűz közé. Az
egyikük vad és durva. A másikuk gyengéd és érzelmes. Én meg csak ingázok az
érzéseim közt, teljesen összezavarodva és már azt sem tudom melyik pillanatban
kivel vagyok. Nem bízom már meg egyikükben sem. Fogalmam sincs mikor, melyikükkel vagyok. A szívem valahogy mindig is tudja, de az eszem… Az már
teljesen más tészta. Az eszemet simán be lehet csapni. Hiába különböztetem meg
őket semmit sem tudok félretenni. Harry is tud olyan lenni, mint a bátyja. Mintha
egy személyiséggel születtek volna. Igyekszem távol tartani magam tőlük még két
napig. Csak akkor szólok, ha kérdeznek. Inkább csak megfigyelést végzek.
Próbálok valami jelet találni, hogy melyikük az én Harrym. Könnyű volt amíg
csak eggyel kellett foglalkoznom. Lassan közeledik az esküvő. Lana már egy
nappal előtte átjött. Kiszedte a ruhám és minden olyan dolgot amit rám akar
aggatni. Este még egy kisebb gyomorgörccsel fekszem le. Mi van, ha Harry
meggondolja magát? A folyónál történt beszélgetés óta nem beszéltünk.
-Aludj
már! Idáig hallom a gondolataidat! Csak úgy sikítanak – lökdös meg Lan.
-Bocsi
– fordulok hasra.
Reggel arra
ébredek, hogy Lana az ágyon ugrál, Rúfusz meg őt nézi. Ásítok egy hatalmasat és
kimászok a fürdőbe. Lan bejön és folyamatosan beszél.
-Miért
pörögsz ennyire? Füvezel? – nézek rá furán.
-Hékás
ma férjhez mész! Örülj már! – vigyorog rám.
Bólintok majd
felveszek valami itthoni cuccot. Reggeli közben megérkezik Anne is. Egész
máshol járok amíg ők körbelengnek. Aztán kettő körül készülődni kezdünk. Anne a
hajam, Lana a ruhám készíti elő. Előbb felöltözök és utána fodrászkodunk. Miután
készen vagyok lesétálunk a kocsihoz. Lassan megérkezünk a templomhoz és
igyekszünk feltűnésmentesen bejutni. Tudják, hogy valaki ma házasodik, de azt
nem, hogy ki. Teljes titokban szerveztek mindent. Semmi média. Hátul megyünk be
majd Anne és Lan is egyedül hagynak. Végigsimítok a ruhámon és kifújom a
levegőt. Amikor megszólalnak a harangok elindulok kifelé. Lassan elérek a
padokig amikor körbenézek. Vagyunk egy páran. Harry iker bátyja is a sorok
között ül. Végignéz rajtam és elvigyorodik. Elkapom a tekintetem és előre
figyelek. Lassan lépkedek előre. Harryt sehol sem látom. Felérek a helyünkre és
a pap értetlenül néz rám. Ugye ez egy rossz vicc? Amikor már tíz perce állok
egyedül a sírás fojtogatni kezdi a torkom. Eldobom a hülye csokrot, a cipőim és
elindulok kifelé. Kifutok a templomból és beülök a kocsimba. Amint hazaérek
Harry hűlt helyét találom. Az összes cucca eltűnt magával együtt. A mellkasomhoz
kapok és lecsúszok a fal mentén. Egy ideig el sem hiszem, hogy itt hagyott.
Aztán elsírom magam, szétbontom a hajam és a plafont kezdem el bámulni.
Egyszerűen lelépett. Miért Harry? Feltápászkodom és kimegyek a konyhába.
Előkutatom az összes alkoholt a házban és inni kezdek. Fogalmam sincs mennyire
ütöttem ki magam. A valahányadik pohárnál már remegve állok fel. Alig, hogy
eljutok az ajtóig.
-Na
bassza meg! Nem iszol többet! – kap el Adam.
-Ő…
Itt… Itt hagyott – dadogok.
-Gyere!
Lezuhanyzol és alszol – kap fel a karjába.
-Miért
ment el? – bámulom a nyakát.
-Sss… -
indulunk a fürdőbe.
Amint beérünk a
vécé fölé görnyedek és kiadok magamból mindent. Harry felfogja a hajam és
megvárja amíg kész leszek. Aztán segít felállnom. Megmosom az arcom és hagyom,
hogy levetkőztessen. Levetkőzik ő is és behúz a zuhany alá. Kábultan bámulok rá
majd nekidőlök a mellkasának. Szorosan magához húz és lassan mosdatni kezd. Felöltöztet
és bevisz az ágyba. Mögém fekszik és simogatni kezdi a hasam.
-Csak a
baj van velem – fordítom felé a fejem.
-Nyugodj
meg! – simít végig az arcomon.
-Túlságosan
sok voltam? – nézek a szemeibe.
-Fogalmam
sincs! Nem látok bele az öcsém fejébe – mormolja.
Visszafordulok és
lehunyom a szemem. Pár órát alszok majd felébredek hajnalban. Körbenézek és
kisétálok a teraszra. Nem érdekel, hogy hideg van, hogy beteg leszek.
Felsóhajtok és bámulok magam elé. Mi lesz most?
1 évvel később.
Mindennek már egy
éve. Harryről azóta nem hallottam híreket. A családjával ugyan úgy tartom a
kapcsolatot. Már úgy érzem kihevertem az akkori csalódást. Fogalmam sincs mi
ütött Harrybe. Hiszen eléggé megvoltunk. Minden percet élveztünk. Talán a túl
sok titok vitt minket zátonyra. Azóta Harry bátyja velem lakik. Minden nap
veszekedünk valamin. Nincs olyan nap, hogy ne oltanánk le egymást. Miután
kezdtem visszarázódni a napokba megjelent Adam barátnője. Most ő is itt tanyázik
egy ideig. Fogalmam sincs miért játszott akkor velem. Miért akart megszerezni
magának? Csak szét akart szakítani bennünket? Igazából rohadtul zavar az a
lány. Kissé hátborzongató a megjelenése. Hatalmas mellek, kerek fenék, szőke
haj, sipákoló hang. Néha idegbajt kapok, amikor kint a nappaliban hülyéskednek.
Roxy egyre nagyobb lesz és lassan már segítség nélkül is megy neki a járás.
Folyton Harry vonásait látom benne. Eleinte kikészített, de most már nem zavar.
Lassan készülődök. Kinézek anya sírjához. Két éve, hogy meghalt. Két éve nem
voltam kint nála. Felveszek valami fekete szettet és felöltöztetem Roxyt.
Átviszem Annehoz és amíg kimegyek ott hagyom. Besétálok anya sírjához és teszek
rá virágot. Felsóhajtok és leguggolok a fejfa mellé. Órákig kint vagyok és
gondolkozom. A telefonom hangos csörgésbe kezd. Anne neve villog a kijelzőn.
Persze azt ígértem egy óra alatt megfordulok. Ahhoz képest már kitudja hány
órája itt gubbasztok. Feltápászkodok és leporlom magam. Amint kiegyenesedek Adambe ütközök.
-Nem
felejtettél el valamit? Mondjuk felvenni azt a rohadt telefont? – ragadja meg a
karom.
Vállat vonok mire
elindul a kocsim felé. Kiveszi a zsebemből a kulcsot és miután beszállunk,
elindulunk Roxyért. Beültetem hátra és egy ölelés után elindulunk. Útközben
csak nézek előre. Nagy késztetést érzek, hogy ne őt bámuljam. Amint megérkezünk
a házhoz felsóhajtok és kiveszem Roxyt, aki időközben elaludt. Óvatosan
levetkőztetem, lefektetem és leülök a nappaliba. A kezembe temetem az arcom és
masszírozni kezdem a fejem.
-Jól
vagy? – huppan le mellém.
-Ja,
jól – flegmázok.
-Még
mindig szereted? – fordítja maga felé a fejem.
-Tudsz
ennél hülyébb kérdést feltenni? – forgatom meg a szemem.
Elengedi az arcom és felsóhajt. Lassan elindulok
zuhanyozni. Minden nap ezt csinálom. Ülök a kanapén, elmegyek valahová és
ennyi. Nem vagyok önmagam. Hogy szeretem e? Mindig szeretni fogom! Akkor is, ha
darabokban itt hagyta a szívem. Ha soha nem látom többet.
