5. rész

Sziasztok! 

Köszönöm a pipákat és a komit :D 

Örülök, hogy tetszik a történet :)) 

Nos sokat nem is beszélnék, mert 

nem vagyok túl jól. 

Jó olvasást, hibákért bocsi, bétám nem csinált még 

fiókot magának így majd ha összehozza, mindegyik feji 

ki lesz javítva. 

Puszi BellBoo 

Ez vagyok én! 

(ezt hallgattam miközben írtam) :)

Egy hete nem jártam már emberek közt. Harry naponta kicserélte a kötéseim és ennyi. Nem beszéltünk egy árva szót sem. A fejemben már számtalan magyarázat fogalmazódott meg. De mivel még rám sem kíváncsi, így nem érdemes semmit sem mondanom. Lana minden reggel és este hoz enni. Unom a tehetetlenséget. Leszedtem a fejemről a kötést és ismét tükörbe néztem. A szemem már elfogadható állapotban van. Mivel csak feküdtem az utóbbi hét napban így a kezem sem kezdett el fájni. Lassan lemásztam az emeletről egyesével haladva. Még mindig vörös foltokat látok magam előtt, de már nem annyira élénken. Amíg Harry és Lana suliban vannak, addig elütöm az időt. Csinálok magamnak ebédet és el is mosogatok. Aztán leülök a medence szélére és belelógatom a lábam. Harry és a barátai hatalmas röhögéssel csapódnak be a házba. Lassan felmegyek a szobába és lefekszem aludni. Este arra ébredek, hogy a szomszédos szobában Harry nevét nyögi valaki. Résnyire van nyitva az ajtaja. Egy szőke pláza cica lovagol rajta és ő még hagyja is magát. Szakított velem, de attól még oltárira fáj. Visszamegyek a szobámba és összeszedem a cuccaim. Elindulok a kapu irányába és távozom a Styles rezidenciából. A fejemre húzom a kapucnit és úgy lépkedek fel a szobámba. Még mindig véres minden. Így elkezdem letakarítani. Éjfélt üt az óra mire sikerül mindent eltakarítanom. A telefonom képernyője ripityára tört így már hívni sem tudnak. Nem is érdekel nagyon. Szombat reggel dühös kopogásra ébredek. Ki se nyitom az ajtót. Inkább fekszem a macimon és szuszogok tovább. Abbamarad a kopogás és már csak órákkal később hallok valakit újra kopogni. 

-         Nyisd ki! – szólal meg Lana az ajtó mögül.

Kimászok az ágyból és kinyitom. Lana óvatosan megölel és elhúzódik. Végigmér, hogy egyben vagyok e, aztán beljebb jön és leül az ágyam közepére. Elmosolyodik, amint meglátja a mackóm.

-         Kitől kaptad? Irtó cuki – mosolyog rám.

-         Az apámtól mielőtt elhagyott öt éves koromban. Már nem él. Ne sajnálj! – vonok vállat.

Leülök mellé és nézek ki a fejemből. Mióta eljöttem tőlük be sem jártam az egyetemre. Miért csinálom ezt? Vissza kéne költöznöm és valamit dolgoznom kéne. Pincérkednék vagy valami. Elég jól megy. Nem muszáj nekem itt lennem.

-         Harry őrjöngött, amikor elmentél! – szólal meg megtörve a csendet.

Vállat vonok és az ablakhoz lépkedek. Érzem, hogy Lana mindenről egyszerre akar kérdezni. Végül hatalmasat sóhajt és szomorúan megszólal.

-         Te is beteg vagy, mint a bátyám? – kérdezi halkan.

-         Igen! – fordulok felé.

-         Már öt éve várunk új szívre Cem. Öt éve! – sírja el magát.

Leülök vissza mellé és hagyom had sírjon, amíg jól esik neki. Én már nem tudok sírni. Ezek után már nem is merek. Megint a kórházban kötnék ki. Lassan elalszik és betakarom. Öt éve? Öt éve vár megfelelő donorra? Kiülök a tűzlépcsőre és estig ott bámulok ki a fejemből. Mire visszaérek Harry és Lana a szobám ajtajában beszélgetnek. Meghúzódok egy kiemelkedő falnál és hallgatózok.

-         Hagytad elmenni… megint? – túr bele a hajába.

-         Elaludtam és mire felébredtem már nem volt itt. Nem tudom hová ment – magyaráz neki Lan. 

-         Mindegy! Menjünk – indulnak el.

Épp, hogy kiérnek a folyosóról bespurizok a szobámba és bezárom az ajtót. Felöltöztem valami elfogadható cuccba és lementem sétálni. Felkaptam egy sötétkék sapkát a fejemre mielőtt észrevennének. Egész délután kint bóklásztam vagy ültem egy padon. A szemem is kezd rendbe jönni. Még viselem a napszemüveget az utcán. Legalább így sem ismernek meg. Késő délután megyek vissza a szakadó esőben. Amint a kapu elé érek meglátom Harry kocsiját. Átfurakodom magam a tömegen és lassan megyek befelé. Meddig fog még itt szobrozni a média? Újabb egy hét telt el. Mostanra már lecsendesült minden. Lana és én nem beszélünk. Ahogy Harry átnéz rajtam úgy én is rajta. Egyszerűen elmegyünk egymás mellett. Próbálok nem rá gondolni, de amikor egyedül vagyok nem megy. Sokan a közelgő bálról beszélgetnek. A végzősök báljáról. Én inkább elmegyek a közelükből csak ne hallgassam az áradozásaikat a végzős pasikról. Leginkább Harryről és a focistákról. Órák után mindig a koleszban vagy a könyvtárban töltöm az időm. Itt nem keres senki sem. Egyik délután elindulok munkát keresni. Nem ülhetek hétvégente a szobámban. Minden olyan helyre ahová benéztem közölték velem, hogy nem kell nekik a sajtó. Az egyik közeli kocsmában dolgozom minden hétvégén. Abban a kocsmában, ahol a múltkor ünnepeltünk. Éppen kelek át az járdán, amikor valaki visszaránt egy közeledő busz elől. A hajam az arcomba hullik és a fejem egy mellkasba ütközik. A megmentőm az állam alá nyúl és felemeli a fejem. Harry csillogó szempárjai fogva tartanak. A karjai a derekam körül szorosan ölelnek.    

-         Jól vagy? – kérdezi aggódva.

-         Azt hiszem – mondom halkan.

-         Nézhetnél is mielőtt lelépsz! – korhol finoman.

-         Körülnéztem – veszem el a kezét az államról.

-         Mindegy! Szarul esett, hogy csak úgy leléptél azok után, hogy ápoltalak – hozza fel a témát.

-         Nem kellett volna – hajtom le a fejem.

Felsóhajt és elhúz a kíváncsi tekintetek elől. Beülünk a kocsijába és kocsikázni indulunk, gondolom én. Egész végig kifelé bámulok az ablakon és igyekszem nem rá nézni. Ami teljeséggel felér egy szenvedéssel. Valahol a Temze partján állunk meg. Kicsatolja az övét majd hátradől az ülésben.

-         Miért hazudtál nekem? – kérdezi egész nyugodtan.

-         Úgysem értenéd! – sóhajtok fel.

-         Megérteném hidd el! – mordul fel gúnyosan.

-         Azért nem mondtam el, mert Zayn évekkel ezelőtt megalázott mindenki előtt. Minden titkom tudta és csak fogadásból volt velem. A többiek gúnyt űztek belőlem és az öngyilkosságot fontolgattam a fejemben. Elítéltek a szemem és magam miatt. Túlságosan naiv voltam. Szerettem Zaynt miközben ő engem folyamatosan csalt és kiröhögött a hátam mögött. El kellett innen mennem, hogy vissza tudjak jönni. Nagyjából ennyi – vonok vállat.

-         Te vagy az… Az a lány akiről Zayn… Megölöm! – pattan ki a kocsiból.

Zayn mesélt volna rólam pont neki? Ja, hiszen legjobb haverok vagy miféle. Kiszállok és utána megyek. A korlátnak dőlve találok rá. A folyót bámulja és ökölbe szorítja a kezeit. Mellé állok és összehúzom magamon a kabátom. Eléggé hűvös van tavaszhoz képest.

-         Zayn régebben beszélt egy lányról, akire trófeaként tekintett. Mindig azt boncolgatta, hogy milyen vele a szex. Hogy csak azért van vele, nehogy elveszítse a fogadást. Minden… Minden amit mondott rólad… Rólad szólt – egyenesedik fel.

-         Fogalmam sincs mit mondott, de ezek szerint ismersz te is – fonom magam köré a karjaim.

-         Nem ismerlek! Nem voltam képes végighallgatni az undorító monológját. Akkor én még… Leila és én… - hallgat el.

-         Amikor visszajöttem és találkoztam vele nem ismertem fel. Tudod mit mondott, amikor találkoztam vele? Hogy belém szeretett közben. Nem vicces? Féltem, ha megtudod elítélsz. Egyszerűen csak félek, hogy megint megtörténik velem  – mondom szomorúan. 

-         Én… Soha nem tennék ilyet veled! – áll elém.

-         Tudom. Te más vagy, mint ő! Sokkal másabb! Sőt meg sem érdemellek Harry – nézek rá.

Magához húz és az ajkamra tapasztja az ajkait. Mélyen csókolózunk szorosan összesimulva.

Legközelebb levegő hiány miatt válunk el. Harry szorosan magához ölel és egy ideig még ott állunk.

-         Nem tudok rád haragudni. Próbálok, de nem megy. Hiányzol! – simogatja a hátam.

-         Te is hiányzol Harry – ölelem körbe a nyakát.

-         Sajnálom, hogy durva voltam veled – mondja halkan.

-         Én… Megértem… Én is ezt tettem volna a helyedben – húzódik el egy kicsit.

Kicsit kezdek fázni, amit ő is észrevesz és beszállunk a kocsiba. Most akkor mi kibékültünk vagy mi? Nagyon nem beszéltünk róla. „Odáig van érted Cem! Vedd már észre!” Kiabál a tudatalattim. A kolesztől nem messze állunk meg. Egyszerűen nem találom a szavakat. Nem merek ránézni. Kiszállok a kocsijából és becsapom az ajtót. Ő is kiszáll és elém sétál. Egyszerűen nem találok szavakat a kábítására. Direkt csinálja ezt? Nem csak velem, de mindenkivel? A fotósok sétálgatni kezdenek felénk mire megragadja a derekam és a falhoz nyom. Teljesen beáll elém takarva mindkettőnket.

-         Harry… - kezdek bele, de elhallgatat az ujjaival.

-         Sss… Meghallják – bök jobbra a fejével.

Kinézek a válla felett és gyanús emberkéket látok meg Harry kocsija körül. Az karja a derekamon pihen míg a hosszú, zongorista ujjai az ajkaimon időznek. Először végigsimít az alsó majd a felső ajkamon is. A keze a hajamba vándorol és gyengéden masszírozni kezdi a fejbőröm.   

-         Akkor mi… Mi most… – dadogok.

-         Igen? Mi most mi? – mosolyog rám.

-         Mi… Ajj… Nem tudok gondolkozni, ha a közelemben vagy - fújtatok.

Halkan felnevet és egész közel simul hozzám. Szinte egy papír fecni sem fér el köztünk. A mellkasa szorosan hozzá simul az enyémhez. A kezeim a derekára simítom és közel húzom magamhoz. Nekidönti a homlokát az enyémnek és lassan közeledni kezdenek az ajkai, az enyémek felé. Elnyílt szájjal várom, hogy megcsókoljon. Amint összeérnek az ajkaink Harry szenvedélyesen csókolni kezd. Belenyögök a szájába és egyre közelebb férkőzünk a másikhoz. A kezei lekalandoznak a fenekemre és feljebb emelnek.

-         De édesek! – szólja el magát valaki.

Egyszerre rezzenünk össze. Harry egy picit fordul hátra mire fotózni kezdenek és körénk gyűlnek minimum húszan. Harry felmordul és maga elé tol a tömegben.

-         Mióta vannak megint együtt?

-         Igazak a hírek miszerint Zayn Malik volt barátnőjével jár?

-         Megbocsátott neki?

-         Kaphatok egy közös fotót?

-         Harry szeretlek!

-         Ez egy ribanc!

Össze-vissza kiabálnak mindenfélét. Harry gyorsan betuszkol a kocsijába majd nagy nehezen bemászik és elindulunk. Épp, hogy lerázzuk őket az egyik piros lámpánál. Élesen veszi a levegőt. Eléggé mérgesnek is néz ki. Inkább ráhagyom mielőtt megint összeveszünk. Még mindig az a csók van szemeim előtt. Még érzem a puha ajkait az enyémeknek nyomódni. Beteges, ha azt mondom imádom, amikor birtoklóan viselkedik velem? Amikor védelmezően fölém magasodik, amikor kimutatja másoknak, hogy az övé vagyok? Megállunk a rét elején és hírtelen felmordul.   

-         Nem igaz, hogy öt percet nem kaphatunk – csap a kormányra.

-         Sok öt percünk lehet még – nézek rá.

-         De nem olyan, mint ott. Nem olyan vágyakozó és birtokló – hajtja hátra a fejét.

Igaza van. Részben ott volt a vágy is köztünk. Bár már elég vágyakozó az is, hogy ha ránézek. Nem akarom dicsőíteni, de Harry maga a tökéletes pasi. Legalábbis én így gondolom. 

-         Haragszol még rám? – kérdezem félénken.

-         Hányszor fogod még megkérdezni? – néz rám.

-         Nem tudom. Nem tudom mi van velünk Harry – nézek előre.

Felsóhajt és kiszáll a kocsiból. Kinyitja az ajtót és kicsatolja az övem. Kihúz a kocsiból és felkap az ölébe. A lábaim a dereka köré fonom. A fenekemnél fogva tart meg. Rátapad a számra és egy heves csókcsata után megszívja a nyakam.

-         Harry – markolok bele a hajába.

-         Hogy mindenki tudja hányadán állunk! – húzódik el.

Leenged a földre majd elvigyorodik a művére nézve. Belebokszolok a hasába és vissza ülnék a kocsiba, ha hagyná. Hátulról magához húz és még egyszer megszívja a nyakam. Rámarkolok a csuklójára és próbálok elhúzódni. Nevetve válik el tőlem. Amikor visszaérünk a szobámhoz fogja magát és felkísér. Nekidől az ajtómnak és megvárja amíg előkutatom a kulcsom.

-         Harry Styles a mi emeletünkön? – sikít fel valaki mögöttem.

-         Hé, lányok! Nyugalom! Ne áruljátok el, hogy itt vagyok különben kitiltanak innen – áll be elém.

-         Kaphatunk egy közös képet? – kérdezik szégyenlősen.

Amíg Harry fotózkodik és beszélget megtalálom a kulcsom. Kinyitom az ajtót és bedobom a táskám. Az ajtófélfának dőlve várok rá. A lányok szinte ájuldozva mennek tovább. Amint elém ér elnevetem magam. Körbeöleli a derekam és nekidönt az ajtófélfának.

-         Tudod zaklatásnak kéne jelenteni azt, amit csinálsz! – nézek rá.

-         Mit is? – vigyorog rám.

-         Hát pont ezt! Ezt az ájuldozós mosolyt. Komolyan fel foglak jelenteni zaklatásért, ha másra is így nézel! – poénkodok.

-         Bocsásson meg kisasszony a dögös mosolyom miatt! Többet nem fordul elő! Ígérem! – nevet fel.

-         Helyes! Most pedig tűnés, mert kitiltanak – lökdösöm ki az ajtón kívülre.

-         De… - csapom rá az ajtót.

Elnevetem magam az arca láttán és vissza kinyitom. Még mindig ugyan olyan bárgyú képpel áll előttem. Amint észreveszi, hogy rajta röhögök elkapja a csuklóm és hírtelen megcsókol. Egyből abbahagyom a nevetést és visszacsókolok. Amikor elválik tőlem még végigsimít a számon és arcomon majd elindul kifelé. Becsukom az ajtót és mielőtt elmegyek zuhanyozni kapok egy sms-t tőle.

„Te. Bál. Én. Csók, Harry!” Egy ideig bámulom a képernyőt és elnevetem magam. Zuhanyzás közben elkezdek énekelni, mint mindig is szoktam és a bálon gondolkozom. Milyen ruhát vegyek fel? Egyáltalán estélyiben kell lenni? Az utolsó bálomon mini ruhában voltam és csak egy sima bál volt, de ez más. Ez a végzősök bálja. Zuhany után egyből tárcsázom Lanát. Meg kell beszélnem vele a dolgokat és tisztáznom, hogy: igen ez vagyok én!

-         Lana beszélhetünk? – kérdezem.

-         Öhm, mikor? – szól vissza meglepetten.

-         Suli után. Megakarom magyarázni – sóhajtok fel.

-         Jó oké. Mond csak mit tettél a bátyámmal? – nevet fel.

-         Én? Ugyan semmit! – mosolyodok el.

-         Akkora vigyor fekszik az arcán, mint fél London, de komolyan – magyaráz.

Felnevetek és még egy kicsit beszélgetünk még. Holnap suli után egyből találkozunk. Ahogy ismerem Lanát már reggel elkezd faggatni. Főleg, ha Harry is várni fog rám. Reggel a suli bejáratánál a szokásosnál is nagyobb tömeg volt, mint szokott lenni. Mindenki a kinti hirdető táblát nézegette, amin a bál időpontja és a jegyek vásárlási helyszíne is ki van emelve. Átfurakodtam a nyújtózkodó emberek közt és amint kiértem Lana karon ragadott. Eszméletlen szépen öltözött fel. Kicsit csúnyának érzem magam mellette. Amíg ő egy egyszerű barack színű, koktélruhában, barack színű magas sarkúban tipeg mellettem, addig én egy egyszerű fekete sortban, fekete ingben vagyok. Plusz barna táska és egy fekete kalap. Lana mellett én csak egy kis bogárnak érzem magam. Nem is értem miért nem modellkedik inkább. Amint beérünk az ajtón érzem, hogy egy test fordul mellém és egy csókot kapok a hajamra.

-         Túl rövid. Túl szűk. Túl izgató – suttogja a fülembe.

-         Tessék? – fordulok felé.

-         Semmi, semmi – ringatja a fejét.

Lanát egész nap le sem lehetett lőni. Még órák alatt is kérdezősködött. Be kellett fognom a száját, hogy tudjak figyelni.

Ebéd szünetben találkoztunk Harryvel és a kis bandájával. Eléggé elfogadtak, ahogy látom. Legalábbis nem zavarja őket a jelenlétünk. Ugyanis Lana is hozzánk ült. Legalábbis Zayn mellé telepedett. Amíg eszem Harry a hajammal játszik. Közel húzódik hozzám és a fülembe suttog.

-         Tisztába vagy vele, hogy minden hímnemű téged bámul a tíz méteres körzetedben? – mormolja mérgesen.

-         Ez téged, mért is zavar? – kérdezem halkan.

-         Be kéne tiltani a rövid nadrágokat. Fogalmad sincs milyen hatással vagy rám – csókol a fülem mögé.

-         Be kéne tiltani azt a „mindenkit kinyírok” mosolyodat! – vágok vissza.    

Felnevet majd egy gyors csók után elindulnak edzésre. Délután együtt indultunk el Lanával egy eldugottabb kávézóba. Nagyjából elmagyaráztam neki a Zaynes dolgot. Mivel ő halálosan belé van esve vagy valami ilyesmi, inkább kihagytam részeket.

-         Szóval ez lennék én. Egy megalázott lány, aki hitt egy olyan srácnak, mint Zayn. Tudom, hogy te belé vagy esve, de én már rég nem érzek iránta semmit sem. Jót tett, hogy nem láttam pár évig – fejezem be.

-         Én Zaynbe? Hol járt neked az eszed? – kérdezi nevetve.

-         Akkor ki volt az srác akiről meséltél? – kérdezem kíváncsian.

-         Hát, Louis – hajtja le a fejét.

-         Kicsoda? – húzom össze a szemöldököm.

-         Harry másik csapat társa. Néha Zaynhez hasonlítom, de végül is majdnem olyan, mint ő – pirul el.

-         Hűha, Lana Styles szerelmes! – cukkolom.

-         Ajj, hagyjuk már! – csapkod össze-vissza.

Éppen a kocsija felé sétálunk, amikor szóba hozom a bálos témát. Megáll az ajtaja előtt és elvisítja magát. Szorosan megölel és azonnal felajánlja a segítségét. Elnevetem magam és elbúcsúzok tőle. Este Harry úgy dönt, hogy sms csatába hív. Egy ideig még bírtam is, de aztán bealudtam.