14. rész

Sziasztok! 

Nem megszokott időpontban, de úgy gondoltam felteszem a részt. Tegnap szintvizsgáztam és 3-mas lett. Nekem ez is tök jó, legalább nem buktam.Nagyon örültem a kominak és a pipáknak de tényleg! Jó tudni, hogy tetszenek a fejik. Igyekszem őket izgisre és változatosra írni. Ha valaki esetleg ismeri Mollyt szólna neki, hogy jelentkezzen? Én már írtam neki, de azóta még nem kaptam választ.Köszi.Nem tudom, hogy vagytok vele, de imádom Selena Star Dance albumot.Eltudom egész nap hallgatni. Nos lényegtelen. Így utoljára fogalmam sincs mikor lesz a másik blogon Ez az életem-en friss. Megpróbálok alkotni valamit a szünetben. Akkor jöjjön is a rész. 

Puszi Bell Boo :)

Múlt és jelen

(a dobozban lévő ajándék)

"Mintha mindenütt, ahol érintettem, átlüktetett volna a szíve a bőrén. Imbolygott körülöttünk a tér, hiszen nem mi imbolyogtunk benne. Mozdulatlanul, egymás szorításába nyűgözve álltunk. Szelídítgette a két gyöngéd ajkával a szájam, kényeztessem én is az enyémmel az övét."

A tegnap este után kipihenten ébredek. A konyhában ülve idézem fel az emlékeket. Beleharapok a számba és igyekszem nem vigyorogni. Lassan Harry is felébred és kimászik hozzám. Belecsókol a nyakamba és szorosan magához ölel. Reggeli közben előszedi azt a kis dobozt, amit a múltkor kíváncsian nézegettem. Leteszi elém és vár, hogy kinyissam.

-         Elfelejtettem tegnap odaadni – vakarja meg a fejét.

-         Azt hittem másnak vetted – mosolygok rá.

-         Nem is tudom! Talán! – von vállat.

-         Hm, akkor nem kell – nyújtom ki a nyelvem.

-         Vigyázz, mert leharapom – hajol közel hozzám.

Egy gyors puszit nyomok a szájára és kinyitom a dobozt. Egy páros kulcstartó van benne. Gyönyörű, ezüst szív. A nyilas felétHarrynek adom, a másik fele nálam marad. Két szívecske van az alján. A piros jelenti a babát, a fehér Harryt és az egész minket. Felteszem a kulcstartómra, ahol már egy piros busz díszeleg és most már ez is.

-         Tetszik? – húz magához.

-         Ühüm – bólintok.

Lemegyünk sétálni a parkba, amíg a rajongók suliban vannak. Legalább addig sem zavarnak minket. Nem mintha nem szeretném őket, mert sikerült őket elfogadnom. Most már nem zavar, ha odajönnek hozzánk. Nagyjuknak sikerült elfogadniuk engem. Megbékéltek a baba dologgal is. Sokan azt akarják, hogy róluk nevezzük el őt. Ezen csak jót nevetünk. Igazából még nem is gondolkodtam még a lányom nevén. Úgy gondolom, Harry is úgy gondolja ráérünk még. Messze van még az a kilencedik hónap. Séta közben felhívják. Addig elfoglalom magam a nyaka puszilgatásával, ami elvonja a figyelmét. Jót kuncogok rajta majd, amikor leteszi megragadja a fejem és mélyen megcsókol.

-         A hétvégén bajnokságra megyünk – kulcsolja össze az ujjainkat.

-         Oké – zárom rövidre.

-         Babe! Ha nem akarsz menni… - kezd bele, de félbeszakítom.

-         Félreérted! Nem akarom, hogy neked fájjon hiszen… Neked ez volt az életed! – motyogom.

-         Lehet visszaállok – jelenti ki hirtelen.

-         Mi? – ráncolom meg a homlokom.

-         Megpróbálom újra – áll meg előttem.

-         De… Most… Most kaptál új szívet – dadogok.

-          Erről már beszéltem az orvosommal is. Nyugodj meg! Azt mondta egészségesebb leszek, ha sportolok – simítja meg az arcom.

-         Értem – zárom le a témát.

Őszintén szólva nem akarom, hogy visszamenjen. Kitudja mikor mehet versenyre és meddig lesz távol tőlem, tőlünk. Tudtam, hogy ez az élete. Látszott rajt már a házibulin is és a házukban lévő temérdek érmen. Egészen hazáig ezen kattog az agyam. Hallani sem akarok a témáról, mert gondolatra is kezdek ideges lenni. Mi lesz, ha vissza veszik és nem marad ránk ideje? Mi lesz, ha rosszul lesz? Levetődök a kanapéra és bámulni kezdem a tévét, amíg a gondolataim el nem terelnek más irányba.

-         Tudom mik járnak a fejedben – ül le mellém.

-         Igen? – nézek rá.

-         Nem fogsz elveszíteni! Megígérem! – mászik fölém.

-         Ezek csak ígéretek Harry! – nézek a szemeibe.

-         Higgy bennem Baby! – túr bele a hajamba.

-         Bizonyítsd be! – nyalom meg az ajkaim.

Közelebb férkőzök az arcához és egy milliméterre állok meg az ajkai előtt. Csak nézek a smaragd zöld szemeibe és arra eszmélek fel, hogy menthetetlenül kívánom és szerelmes vagyok. Direkt húzzuk egymás idegeit. Éhező vadként veti magát az ajkaimra. Belemosolygok a csókba és újból érezni kezdem, hogy a kicsi rugdosódik. Egy ideig csókolózunk a kanapén majd átnézünk Harry szüleihez. Látnom kell az öcsém. Bár nem szívesen megyek, mert félek látni őt. Anyára emlékezetet és túlságosan fáj, fájna. Sőt azt hiszem még most is fáj. Talán Harry az ok, hogy nem gondolok rá. A gardrób előtt állva gondolkozom, amikor két kar fonódik a derekam köré.

-         Túl sokat agyalsz! – puszil bele a fejembe.

-         Nem mondhatnánk le? – kérdezem halkan.

-         Mitől félsz? Egy pár éves gyerek nem fogja leordítani a fejed. Nyugi! – simogatja a pocakom.

-         Tudom, de… Ha ránézek anyát látom és ez… Fáj... – motyogom.

-         Ott leszek veled! Minden oké lesz! – lépked elém.

Bólintok majd egy gyors ölelés után felöltözöm. Felveszek egy vékony cicanacit, egy vaj színű ,hosszú pólót és elindulunk. Amint leparkolunk Harry szüleinek háza előtt mély levegőt veszek. A nappaliban állva meglátom a tejfel szőke öcsém. Ledermedek és csak állok. Könnyek gyűlnek a szemembe. Nem láttam már egy ideje és őszintén, hiányzik. Harry megszorítja a kezem és beljebb húz. Letérdelek Embry mögé és a szemei elé teszem a kezem. Forgatni kezdi a fejét mire felnevetek.

-         Na ki az? – szólalok meg.

Feláll a kis lábaira és megfordul a kezeim közt. Még csak két éves. Anya, apa halála után egy úgymond „barátjától” teherbe esett. Úgy nézett ki, hogy sokáig együtt is lesznek, de aztán elhagyott minket.

-         Emy – mondja a nevem.

-         Szia Embry – mosolygok rá.

-         Baba! – simítja a kezét a pocakomra.

-         Igen! – fogom meg a kezét.

Egy ideig elvagyunk majd kisétálunk a konyhába. Eszünk valamit és végignézem őt. Teljesen egészséges és… Olyan szemei vannak, mint… Mint nekem.

-         Harry! – kiabálok ki.

Mozgolódást hallok kintről. Harry egy perc alatt mellettem terem. Végignéz rajtam majd kérdőn húzza össze a szemeit. Kikísérem Embryt, Annehoz. Bemegyünk az egyik szobába és magyarázni kezdek.

-         Neki is… Olyan szeme van, mint nekem! Hogy fogják így elfogadni? Mi lesz, ha a mi lányunknak is ilyen szemei lesznek? Mit fogok csinálni? Mitől van ez? Beteg lennék? – járkálok ide-oda.

-         Hé, hé, hé! Nyugodj meg, mielőtt elájulsz! – állít meg.

-         De… A szemei… – kezdek bele, de elhallgattat.

-         Egyszer már megbeszéltük ezt emlékszel? Szerintem csodálatosak és elképesztőek! Soha nem szégyellném, ha lányunknak ilyen szemei lennének. Értsd meg kicsim, hogy ez egy áldás! Lehet másoknak visszataszító, de ez tesz téged egyedivé és vonzóvá! Gondolj bele milyen dögös lesz majd a csajoknak ez tizenévesen – ültet le.

Mélyeket sóhajtozok és bólintok. Ad egy rövid csókot és visszahúz. Igyekszem megnyugodni és a szavaira koncentrálni. Vonzónak találja a szemeim? Ezt eddig nem is mondta.

-         Vonzónak találod a szemeimet? – kérdezem száj harapdálva.

-         Ez volt az első, ami meg fogott benned. Talán Zaynt is ezzel fogtad meg – gondolkozik el.

-         Hogy jön ide Zayn? – rázom meg a fejem.

-         Mindegy! – zárja rövidre.

-         Harry! – csattan fel a hangom.

-         Csak egy megjegyzés volt – fordul vissza felém.

-         Hát, oké – vonok vállat.

Elengedem a kezét és bemegyek a konyhába. Eszek valamit, mert kezdek rosszul lenni. Anne bejön Embryvel és leülnek mellém. Embry csak figyel engem és nyújtózkodik felém.

-         Baba! – kalimpál a kezeivel.

-         Te is egy nagy baba vagy! – koppintok az orrára.

-         Miért nem főtt ételt eszel? A csoki az nem kaja! – korhol le Harry anyukája.

-         Nem vagyok nagyon éhes – nézek rá.

-         Hülyeség! Enned kell, mert leesik a cukrod és elájulsz! Melegítek kaját és kész. Harry gyere enni! – kiabál ki neki.

Pár percen belül meg is érkezik. Még a csokit majszolgatom, amikor leül mellém. Kiveszi a kezemből és bekap pár kockát ő is. Anne megrázza a fejét és elénk tesz két tányér spagettit. Összefut a nyál a számban és rávetem magam. Harry felnevet mellettem, amíg Anne csak mosolyog rám. Evés után elindulunk haza. Embry kiver egy kisebb sírást és amint elbúcsúzom tőle elindulunk. Megígérem neki, hogy a hétvégén elmegyünk valahová mire megnyugszik és bólogatni kezd.

-         Ugrik a bajnokság? – kérdezi Harry a kocsiban.

-         Sajnálom, kiment a fejemből – húzom el a szám.

-         Mindegy! – morogja.

A hét közepe felé szinte minden nap morogtunk valamit Harryvel. Tudom, sőt tuti biztos, hogy köze van ahhoz a múltkori beszélgetéshez. Ha szóba hozom a témát, hogy beszéljük meg úgy csinál, mint aki itt sincs. Hétvégén elmegy a barátaival a bajnokságra. Lana is megy és megadja a címet hátha kinézünk Embryvel. Reggel elindulok érte kocsival és úgy döntök, hogy kinézünk. A szememmel Harryt keresem a tömegben. Esélyem sincs megtalálni. Embry húzogatni kezdi a kezem és a mosdó felé bökdös. Lassan elindulunk és amikor odaérek azt látom, hogy Harry és Leila csókolóznak?! Az ajkaik szinkronban mozognak. Csak állok ott és egy perc alatt könnyek szöknek a szemembe. Lana is mellénk ér és átadom az öcsém a kezébe. Mielőtt még elindulnék megszólal.   

-         Hajjy… Baba – szólal meg Embry.

Harry feleszmél a hangra és pillanatok alatt fordul meg. Valószínű még látott elmenni. Kifutok a hátsó kijárathoz és nekidőlök a falnak. Elsírom magam jó hangosan. Úgy öt perc elteltével csak könnyezek. Mélyeket sóhajtok, hogy jobban legyek. A telefonom csörögni kezd, de amint ő hív kinyomom vagy csak hagyom csörögni. Nyílik az ajtó és kilép rajta Harry. Egy kisebb kiemelkedő fal mögé bújok és lehunyom a szemeim, magamat is nyugtatva.

-         Babe! – szólal meg előttem.

-         Menj innen! – pattannak ki a szemeim.

-         Nem megyek el, amíg meg nem magyarázom! – húzódik közel hozzám.

-         Megcsókoltad őt… Jártok is? – nézek rá dühösen.

-         Cem hagyd abba! Téged szeretlek! Ő csak… Megtámadta valami perverz és… - félbeszakítom. 

-         Te csak segítettél mi? – bunkózok. 

-         Igen. Őt… Így erőszakolták meg azon estén, amikor először találkoztunk itt. Ugyan ilyen perverz elmebeteg – szorítja ökölbe a kezeit.

-         Szegény! Te meg olyan kedves vagy, hogy vigasztalgatod és csókolózol is vele – gúnyolódok a nyomorán.

-         Ne legyél már ennyire kibaszottul féltékeny! – kiabál rám.

-         Miért ne lehetnék? A te gyerekedet hordom a szívem alatt. Minden percben azon rettegek, hogy mikor hagysz el! Mikor unsz meg minket! Mikor hoznak össze olyannal akivel nem kéne. Mikor mész vissza. Folyamatosan azon agyalok, hogy visszamész a csapathoz, visszamész hozzá és ejtesz minket hónapokig. Nekem ez nem kell! Normális életet akarok Harry! – kiabálom le a fejét.

-         Most is normális életünk van! Ne akadj fent egy csókon! – mondja idegesen.

-         Nincs normális életünk! Sohasem lesz! Sohasem leszel mellettem, ha hónapokra elmész – sírom el magam.

-         Milyen hónapokra? Cemy, kicsim! Nyugodj meg! – törli le a könnyeim.

Újabb és újabb cseppek futnak le az arcomon, amit ő vagy a csókjaival vagy az ujjaival töröl le. Mindig visszatér a múltja és ezt ő is nagyon jól tudja. Leila mindig is bele fog furakodni az életünkbe, hiszen a része volt. Talán mélyebb része, mint én valaha is leszek. Ezért félek. Egy ideig állok az ölelésében majd ellököm magamtól és visszamegyek. Lana hazaviszi Embryt. Harry beér engem és a kocsim felé húz. Ő valószínűleg a csapattal jött. Éppen a rádiót hallgatom fülesen keresztül, amikor bejelentik, hogy Harry Styles visszatér egy időre az úszáshoz. Felsóhajtok és inkább zenét kezdek el hallgatni. Amint beérek az ajtón befekszem az ágyba és el is alszom. Késő este kelek fel. Harry a zuhany alatt sír, káromkodik és püföli a falat. Valószínű már vérzik a keze vagy eltörte az ujjait. Bemászok hozzá és átölelem hátulról.

-         Sajnálom! Sajnálom az egészet! – túr bele a hajába.

-         Sss… - fogom meg a kezeit.

-         Megígértem, hogy nem hagylak el! Megígértem, hogy nem csallak meg! Erre… - akadnak el a szavai.

-         Harry ne emészd magad! Kérlek! Kicsit túlreagáltam, de azt hiszem érthető, hiszen terhes vagyok – csúszok be elé.

-         Nekem te vagy az életem Babe! – simít a falhoz.

-         Tudom! – ölelem meg.

Egy darabig csak ölelem magamhoz, majd a haját kezdem el simogatni. Együtt zuhanyzunk le majd kiülünk a kanapéra. Harry egy boxerban és atlétában, én meg egy pólóban és bugyiban. A mellkasának dőlve fekszem és nézem a tévét. Valami bugyuta szerelmes filmet nézünk.

Másnap délben ébredek fel. Teljesen kiütöttem magam tegnap az idegeskedéssel és a sírással. Harry mellettem fekszik és engem bámul. Lassan felkúszok hozzá és megcsókolom. Késői ebéd közben egyikünk sem beszél. Lehet tegnap túlságosan túlreagáltam azt a dolgot, de ő az enyém. De hallani sírni őt az volt a legrosszabb. Ebéd után találkozok Lanával. Harry meg már meg is kezdi az edzést. Beszélgetünk ez elmúlt hónapokról és felhozom neki az úszásos témát.

-         Nem hagyna el! Ismerem őt és beszélgettünk is róla – néz rám ijedt fejjel.

-         Nem eszlek meg Lan – nevetek fel.

-         Jó, de a terhes nők mindenen felhúzzák magukat – mondja halkan.

-         Lan! – forgatom meg a szemeim.

-         Jó, jó befogtam – ölel meg.

-         Le sem tagadhatod a bátyád – nevetek fel.

-         Nem nézzük meg őket? – csillannak fel a szemei. 

Bólintok majd elindulunk hozzájuk. Lassan körbejárjuk az uszodát minden képet végig nézegetve amin Harry és Louis is rajta van. Aztán lesétálunk a sorok között. A srácok most éppen lazítanak. Egyedül csak Harry úszik. Lana előre fut míg én szépen lassan sétálok lefelé. Körbenézek és mindenki felém kapja a fejét. Tényleg igaza van Harrynek? Megszépít a terhesség? Vagy ez is a hülye kétszínű szem legendája. Játszik velem a sors az is biztos. Egy egyszerű bőr, vékony cica nadrág, krém színű nyári ruha, balerina cipővel. A hajam begöndörítve és egy kisebb krém színű táska van nálam. Lana szerint el kell varázsoljam Harryt és egy kis féltékenység sem árt. Így hazavitt még átöltözni és kicsinosított. Szerinte modellkednem kéne szülés után. Végül is nem lenne rossz dolog a suli mellett. Harry viszont mit szólna hozzá… Már előre tudom. Amint leérek a srácokhoz köszönök majd egy vizes test tapad hátulról hozzám.

-         Megfogom fojtani Lant – mormolja a fülembe.

-         Miért? Talán nem tetszem? – kérdezem halkan.

-         Viccelsz velem? A srácok már kinéztek maguknak – csókol a fülem mögé.

Lassan megtörölközik és úgy rendesen, anyait-apait beleadva mindenki előtt megcsókol. Amikor elválok tőle levegőért a fejem vörössé válik. Gyorsan átöltözik és melegítőben jön haza. Persze a fotósok most sem maradhatnak el. Kikérdezik Harryt a csókról, az úszásról és rólunk. Hirtelen ideges lesz és próbál kihúzni a tömegből. Épp, hogy elérünk a kocsiig, amikor rosszul lesz. A mellkasához kap és nekidől a kocsinak. Hiába szólítgatom nem reagál. Aztán egyszerűen összeesik. Azonnal tárcsázom a mentőket és próbálom újra éleszteni, ahogy minden úszáson tanultuk. Amíg ki nem érkeznek a mentők, addig élesztem újra. Átveszik a helyem és én is kezdek rosszul lenni.

-         Nyugodjon meg kérem! Árt a babának és magának is. A barátjának már stabil az állapota! Most jöjjön be velünk a kórházba – ültet be az egyik mentős csaj.

Harryt egy hordágyra fektetve tolják be a mentőbe. Nem sírhatok most. Erősnek kell lennem miattunk és miatta is. Idegesen járkálok a folyóson, amíg Lan és Louis meg nem érkezik. Mitől lehetett rosszul? Hiszen most kapott új szívet. Azt sem tudom hová vitték olyan sokkos állapotban voltam még mindig.

-         Ülj le Cem! Mond el mi volt! – fogja meg a kezem Lana.

-         Mentünk a kocsi felé, elleptek a fotósok, kérdezősködni kezdtek és rosszul lett – nézek rá.

-         Ti jól vagytok? – ül le mellém.

-         Azt hiszem. Bár sokkot kaptam egy ideig. A nővér szerint ez normális terhes nőknél – sóhajtok fel.

Egy alapos kivizsgálás után Harryt bent tartják két napig. Enyhe rosszullétek törhetnek rá, ha megerőlteti magát vagy túlságosan ideges lesz. Most alszik és bemehetünk hozzá. Elemi erővel tör rám a fáradtság és amint belépek az ajtón elájulok. Fogalmam sincs mi történt, de úgy érzem ez most jó. Jó érzés tudatlannak lenni.

13. rész

Sziasztok! 

Hétfő lévén itt is a következő. 

Igyekszem a részekkel, de pénteken szint vizsgázom és

nagyon izgulok. Jó annyira már nem

de jobb félni mint megijedni. 

Szorítsatok értem pénteken. 

Egész héten nem írunk és nem is felelelünk rá vonatkozóan.

Nos Molly, ha olvasol még nem válaszoltál

a levelemre. Legalábbis még nem kaptam meg ha igen.

A cím ne tévesszen meg senkit. Kövi fejiből kiderül mi miért.

Jahm és +18

Na elég a rizsából. 

Jó olvasást! 

BellBoo:)

Ajándék! 

(ezt hallgattam közben)

"Aki képes érezni, az tudja, hogy anélkül is át lehet élni a gyönyört, hogy megérintenénk a másikat. A szavakban, a tekintetekben benne van a tánc misztériuma. Aki nyitott szemmel jár, és észreveszi azt az embert, akiről mindig is álmodott, az tudja, hogy a szexuális energia megelőzi a szexet. A legnagyobb gyönyör nem is a szeretkezés, hanem a vágy, amit közben éreznek. Ha már nagyon nagy lánggal ég a szenvedély, akkor jöhet a szex, hogy befejezze a táncot, de soha nem az övé az első lépés. Aki szerelmes, az mindig szeretkezik, akkor is, amikor éppen nem. Amikor két test találkozik, az csak az utolsó csepp a pohárban."

Alig, pár hete derül ki, hogy anya rákos és most itt állok a koporsója fölött. Mindenki itt van, aki családtag és még Harry szülei is itt vannak. Harry mögöttem áll és magához szorít. Alig két hete engedték ki a kórházból. Ő még látta anyát az utolsó kemón. Ott voltam vele és amint megállt a szíve a terápia közben összeomlottam. Napokig csak sírtam és sírtam. Harry mindvégig velem volt. Még akkor is amikor saját magam hibáztattam, hogy nem érdeklődtem. Hogy nem kérdeztem meg, hogy van. Most pedig már soha többet nem láthatom. Nem láthatja a kicsit. Nem lesz ott, amikor lediplomázom. Harry nyugtató szavakat suttog a fülembe és leültet, amikor elkezdik lefelé engedni a koporsót és megremegek. Leguggol mellém és folyamatosan simogatja az arcom és a  szemembe néz. Amint vége a temetésnek elindulunk a lakásomra. Csak vele akarok lenni a szobánkban és kisírni magam. Semmi kedvem mások között ott bájologni és nézni, ahogy esznek és beszélgetnek. Most már két gyereket kell majd nevelnem hiszen ott van öcsém és a baba. Hogy fogok ezzel megbirkózni?

-         Harry az öcsém… - fordulok felé.

-         Nálunk van. Anya vállalta a gyámságot. Mindent elintéztünk már szívem – húz magához.

-         Köszönöm – mormolom a nyakába.

-         Nincs mit. Aludj egy kicsit – túr bele a hajamba.

Megpróbálok elaludni és nagy nehezen sikerül is. Valamikor reggel ébredek fel a tegnapi ruhámban. Kicsoszogok a zuhany alá és megmosakszom. Rendbe szedem magam és visszamászok ruhákért. Harry az ágyon ül és a babáról készült három hónapos képet nézi.

-         Még nem nagyon látszik, de a jelek szerint kislány lesz – ülök le mellé.

Halványan elmosolyodik és visszateszi a képet. Felém fordul és a hátamra dönt. A pocakomra fekteti a fejét és hallgatózik. Muszáj mosolyognom rajta. Még gügyögni is elkezd a picinek, mintha hallaná. Elnevetem magam és beletúrok a hajába. Felkúszik hozzám és szenvedélyes csókot kezdeményez. Reggeli közben mögöttem ül és a vállam puszilgatja. Amint elpusztítom a croassont, amiért kitudja mikor ment le bekapcsolom a tévét. Zenét kezdek hallgatni és éppen az aktuális kedvenceim mennek. Feljebb tekerem a hangerőt és elindulok felöltözni. Ugyanis csak egy fehérnemű szett és egy ing van rajtam. Harry ingje, ami az ő parfümjét és illatát viseli. Direkt csipkés fehérneműt vettem fel. Azt olvastam, hogy a terhes nők vonzóak a csipkés fehérneműben. Vonzó akarok lenni Harry számára. Épp, hogy kigombolom az inget máris nyújtózkodok a legfelső polcra egy hosszabb pólóért. Mögülem hangos nyögés hallatszik fel. Elvigyorodom és még feljebb nyújtózkodom.

-         Direkt csinálod ugye? – húz magához Harry.

-         Én? – kérdezem ártatlanul.

-         Igen… Te – szagol bele a nyakamba.

Végül kihúzom az ő segítségével az egyik ingem és érzem hátulról ágaskodó kis barátunkat. Ahogy visszaereszkedem a talpamra végighúzom a fenekem finoman a merevedésén és elmosolyodok. Megragadja a csípőm és hozzászorítja az övéhez. Én is a csípőjére viszem az ujjaim és nekidőlök még jobban.

-         Ne játssz velem boszorka – mormolja a fülem tövét csókolgatva.

-         Tetszem? – fordulok meg.

-         Miféle kérdés ez? – szívja meg nyakam.

-         Komolyan! Tetszem így is neked? – kérdezem pirulva.

-         Persze, hogy tetszel kicsim! Gyönyörű vagy még így is! Megszépít a pici – áll elém.

-         Eddig nem voltam szép? – nevetek fel.

-         Lássuk csak… - kezd bele.

-         Harry! – szólok rá.

-         Jó, jó! Befogtam! – nevet fel.  

Nevetve húzom magamhoz, hogy egy hosszú csókot nyomjak az ajkaira. Később elráncigálom magammal ultrahangra. Amikor kiszállunk a kórház előtt megrohamoznak a fotósok. Harry előre nyomul és félre tolja a fotósokat. Még jó, hogy van rajtam napszemüveg. Amióta láttak bemenni az első ultrahangra még Lanával azóta tudják, hogy terhes vagyok. Sokan gratuláltak a rajongói közül. Lassan már úgy emlegetnek minket, hogy Carry. Harry az ultrahang alatt totál pánik fejjel meredt maga elé. Jót kuncogok rajt amit észre is vesz és rám mosolyog. Az orvos felír valami magzatvédő vitamint és elindulunk. Először a plázába megyünk fogalmam sincs miért. Amint meglátják a rajongói visítani kezdenek és odafutnak hozzánk. Páran megkapják amit akarnak majd tovább állnak. Viszont valamelyikük nagyon akaratos és elkezd engem ócsárolni, amit ő sem hagy szó nélkül. Inkább elhúzom onnan és megyünk tovább.

-         Hagyd őket! Engem nem érdekelnek! – vonok vállat.

-         Akkor sem szidhatnak! – mormolja.

-         Nincs jobb dolguk – állok be elé.

-         Annyira könnyen kezeled ezt az egészet – sóhajt fel.

-         Nem foglalkozom velük – nézek a szemeibe.

Betérünk pár ruha boltba és veszek valami nagyobb kismama ruhát. Már alig jönnek rám a nadrágjaim és a pólóim. Amint veszünk pár cuccot Harry behúz egy ékszereshez. Kidülledt szemekkel nézek rá, amint eltesz egy vörös kis dobozt. Amíg haza nem érünk azon agyalok mi lehet az. Harry már hivatalosan is hozzám költözött. Hogy a továbbiakban is olyan jó lesz, mint volt az még a jövő titka. Bár szeretek úgy készülődni, hogy nem lát. Amint beérünk a lakás ajtón levágom a csomagokat a cipőtartó mellé és utána megyek. Beállok mellé és átkarolom a derekát.

-         Kíváncsi vagy mi? – kérdezi vigyorogva.

-         Nőből vagyok. Mégis mit vársz? – nézek rá pislogva.

Felnevet és egy csókot kezdeményez. Beletúrok a hajába és bejutást engedek a nyelvének. Mélyen csókolózunk amikor csengetnek. Miért mindig ilyenkor zavarnak meg?

-         Ki ne nyisd! – húzódok el picit.

-         Igen is főnök! – vigyorog rám.

Újból egymás ajkaira koncentrálunk. Viszont az a valaki erősen rátapad a csengőre úgy, hogy majdnem szétveri még az ajtónkat is.

-         Harry nyisd ki! Tudom, hogy itt vagy! – nyávog valaki az ajtó mögül.

-         Ez meg ki? – indulok az ajtó felé.

Harry időben észbe kap és utánam siet. Kinyitom az ajtót és egy szőke hajú lány áll az ajtónkban. Simán félrelök és Harry elé áll. Egyszerűen lesmárolja a szemem láttára és nyávogni kezd neki. Harry értetlen fejjel néz rá. Tudom, hogy ismeri. Sőt látszik is rajta, hogy volt köze hozzá. Vékony combok, szőke göndör fürtök, kék szemek, elől deszka, hátul léc. Ez lett volna Harry esete régebben? Honnan tudja, hogy itt lakik Harry? Ezek az ócska ribancok kifigyelik, hol lakik most?

-         Édes, annyira hiányoztál… Egy éve, hogy nem tudlak kiverni a fejemből. Kezdjük újra jó? – csimpaszkodik a nyakába.

-         Nekem ebből elegem van! – kapom fel a táskám.

Kivágom az ajtót és elindulok valamerre. Idegesít a tudat, hogy előttem ilyen lányokkal szűrte össze a levet. Még, hogy nem volt senkivel Leila után. Ott volt az a csaj is a szobájában. Soha nem emlegetek fel dolgokat, hiszen nem akarok idegeskedni most, csak irtó szarul esik. Estére visszatalálok a lépcsőházba. Éppen a liftre várok, amikor hátulról egy test simul hozzám. A fenekem kezdi el markolászni. Azonnal elhúzódok, de visszaránt. Ma már másodszor rángatnak ide-oda, mint egy madzagot. Éppen szólalnék meg, amikor egy jól ismert hang mordul fel a srác háta mögül.

-         Nem tudom mit akarsz de, ha még egyszer hozzá érsz a barátnőmhöz eltördelem a kezeidet – morogja idegesen.

-         Formás barátnőd van haver – nyalja meg az ajkait.

-         Nem voltam egyértelmű haver? Kotródj a barátnőm közeléből! – löki el a srácot.

Éppen megérkezik a lift és beszállunk. A srác akkor tápászkodik fel a földről, amikor csukódik az ajtó. Szótlanul állunk egymás mellett. Harry összekulcsolja az ujjainkat és várunk. Amint beérünk a lakásba magyarázkodásba kezd. Csak megforgatom a szemem jelezve, hogy nem érdekel.

-         Azt mondtad senkivel sem voltál Leila óta. Főleg nem ilyen ócska ribancokkal – bunkózok.

-         Tudom, hogy ezt mondtam – sóhajt fel.

-         Akkor miért magyarázkodsz? Megint hazudtál! – gúnyolódok.

-         Nem hazudtam neked! – csattan fel.

-         Jah persze. Nem tudom melyik rosszabb, ez vagy a szőke pincsiid – ülök le a kanapéra.

-         Elmentem! – vágja be maga után az ajtót.

Talán jobb, hogy elment. Nem veszekszünk. Tényleg zavar, hogy ilyenekkel kezdett ki, kitudja mikor és hol. Egy fél órás zuhany után lassan rendbe szedem magam és befekszem az ágyba. Valamit bámulok a tévében, amikor megérkezik. Első útja a fürdőbe vezet. Félig nyitva hagyja az ajtót, így teljes kilátásom nyílik a testére. Ledobálja magáról a cuccait és meglátok egy tetoválást a csípőjén. Nem régen varrathatta. Felkelek és a kis csipkés szettemben bemegyek hozzá. Becsukom az ajtót és elkapom a csuklóját. Rám emeli a komor tekintetét. Magamhoz húzom és az ajtónak tolom. Lesimítom a kezem a mellkasán át a csípőjéig. Kicsit lejjebb hajolok, hogy megtudjam nézni mit varratott magára. A nevem ott ékeskedik a csípőjén enyhén dőlt betűkkel. Végighúzom az ujjam rajta mire megfogja a kezem és felhúz.

-         Sajnálom. Megbántottalak – vizsgálom az arcát.

-         Ne beszéljünk róla okés? – simít végig az arcomon.

-         Szeretlek! Sajnálom – ölelem magamhoz.

Halványan rám mosolyog és megcsókol. Visszacsókolok és beletúrok a hajába. Az egyik kezével belemarkol a fenekembe míg a másikkal, beletúr a hajamba.

-         Zuhanyozz velem – csókolgatja a nyakam.

-         Nem is tudom – húzom az agyát.

-         Babe! – nyög fel fáradtan.

Felnevetek és hagyom, hogy leszedje rólam a ruháim. A zuhany alá tol és megengedi a vizet. Beállítja a hőfokot majd letérdel elém. Végigpuszilja a pocakom majd megy lefelé. Az ujjaival már elkezdett kényeztetni. Amint eléri a kívánt hatást beveti a nyelveit is. Kicsit zavarban érzem magam hiszen nem szoktam hozzá ehhez. Miután elérem az orgazmus közeli állapotot a szívem kétszázzal veri magát. Feláll és megcsókol szenvedélyesen. Kicsit felemel és belém csusszan. Nem emelhet nehezet. Főleg nem hatvan kilós embereket. Amint elkezd mozogni bennem felnyögök. Jó érzés, ahogy kitölt belülről.  

-         Kívánlak Babe! Őrülten kívánlak– suttogja a fülembe.

-         Én is… Én is téged – nyöszörgök.

Egy óráig biztos a zuhany alatt kényeztetjük egymást. Amint kimászunk frissen a zuhany alól be is mondom az unalmast. Amint leteszem a fejem a mellkasára bealszom. Túlságosan fáradt vagyok mostanában.

Egy ideje már egyetemre sem járok a baba miatt. Harry meg hallani sem akar róla, hogy bejárjak. Nathannel azóta csak telefonon beszélek. Beszerzett a helyemre egy pincér csajt aki már párszor megvolt neki, így kicsit kínos együtt dolgozniuk. Reggel első dolgom lesz, hogy bemegyek hozzá. Mostanában reggel is kinyitnak. Olyankor egyedül viszi a bárt. Egyben kávézó is lehetne, hiszen lehet ott kapni mindenfélét ami iható. Harry már korán reggel elindult az egyetemre. Egy ideig még ő sem járhat be. Már nagyon nem is kell neki bejárnia. Miután vettem reggelit a pékségben, bemegyek Nathanhez.

-         Jó reggelt szépség! – köszön rám, kijövet a raktárból.

-         Szia – mosolygok rá.

-         Ülj le. Mindjárt jövök – mutogat a pult felé.

-         Nem sietek sehová – nevetek fel.

Egy darabig még pakolgat valamit a raktárból majd poharakat kezd el csomagolni. Alig van pár ember, aki bejön kávézni. Lassan megkajálok és iszok egy kávét. Harry, ha látna megölne ezért.

-         Nem haragszol a múltkoriak miatt? – utalok a rosszullétemre.

-         Nem. Akkor rohadt mérges voltam, amiért nem szóltál. Amúgy gratulálok – mosolyog rám.

-         Köszi és sajnálom. Harry néha be tud pöccenni – nézek a szemeibe.

-         Az a srác baromira szeret téged! Látszik rajta és nem csak úgy mondom – pakolgatja az új poharakat.

-         Tudom – motyogom magam elé.

Egy ideig csendben ülök majd beszélgetni kezdünk mindenféléről. Szóba kerül a baba is és az új pincérnőcske is. Nathan kínosan felnevet és inkább tereli a témát. Én csak jót vigyorgok rajta. Az egész bárban csak ketten vagyunk. Az a pár vendég is távozott már rég. Segítek neki poharakat törölgetni. Egy darabig pakolgatom a pultra és kicsit meg is szédülök. Megkapaszkodok a pultban és előre dőlök egy kicsit. Nat elkapja a derekam és megfog.

-         Köszi – sóhajtok fel.

-         Jól vagy? – áll be mögém.

-         Kicsit megszédültem, de most már jól vagyok – fordulok meg a karjai közt.

-         Mázlista srác ez a Harry gyerek – néz végig rajtam.

-         Hát, köszi – mosolygok rá.

Hirtelen az ajkait az enyémekre nyomja és csókolni kezd. Az egyik kezével beletúr a hajamba és kicsit meghúzza a hajam. Az ajkai puhák és finoman kóstolgatják az enyémet. Csak lefagyva állok a csókjában. Végül engedek magamnak és visszacsókolok. Amint mozogni kezdenek az ajkaim újból csókolni kezd. Amint elszakadunk egymástól elindulok hazafelé.

-         Várj! Cem! Hé! – kapja el az ujjaim.

-         Eressz! Ez nem történhetett meg! Én nem ilyen vagyok! Szeretem Harryt! – mondom elég hangosan.

-         Tudom! Sajnálom! Nem tudom mi ütött belém – kér bocsánatot.

-         Mindegy! Felejtsük el oké? – húzom ki az ujjaim az övéi közül.

Bólint majd elindulok megint. Amint kiérek az ajtón Harrybe botlom. Megrázza a fejét és egy szájra puszival köszönt. Bűntudatom támad az előbbiek miatt. Nem tudom úgy megcsókolni, hogy ne mondanám el neki. Egyből megérzi, hogy valami bajom van és elszakad a számtól.

-         Baj van Babe? – húz magához.

-         Ígérd meg, hogy nem fogsz senkit megütni és nem leszel mérges! – nézek a szemeibe.

-         Miért? Csináltak veled valamit? – pásztázza végig a testem.

-         Nem! Nathan megcsókolt – hajtom le a fejem.

-         Beverem a képét! Most! – indul befelé.

Amint észbe kapok csak az ajtó csapódást hallom. Utána sietek és éppen akkor húz be Nathannek. Süt belőle az uralkodási mánia. Végül is szeretem ezt az uralkodó, birtokló mániás embert.

-         Tartsd távol magad tőle! Ő az enyém! – mordul rá.

-         Csak egy csók volt! Állítsd le magad! – löki el magától.

-         Nem érdekel! Az sem érdekel, hogy ha régebben ti együtt voltatok vagy sem. Akkor is tartsd távol magad tőle! Nem is értem, hogy gondolhattad, hogy más barátnőjét csókolgatod – mondja gúnyosan.

-         Nem csak neked tetszhet más nője Harry! Igen bejön a barátnőd, hiszen nézz csak rá! Gyönyörű! Nem védheted meg állandóan! Nem birtokolhatod mindig! Nőj fel! – ossza ki röviden.

-         Nem érdekel a rizsád! Tudd hol a helyed! – lép mellém.

Amint kiérünk a bárból a kocsijához húz és amint odaérünk nekidönt és szenvedélyesen megcsókol. Az ujjai a pólóm alá furakodnak és magához húz már amennyire tud. Élvezem a helyzetet hiszen imádom, amikor birtokló.  

-         Senki más nem csókolhat meg így! – mormolja a bőrömbe.

-         Kitört rajtad a féltékenység mániád igaz? – sóhajtok fel.

-         Csak megvédem azt, ami az enyém! – vigyorog rám.

-         Hm, és mi a tiéd? – harapok bele az ajkamba.

Végignézi a műveletet és megnyalja az ajkait. Valószínű már millió kép készült rólunk. Pár rajongó meg is állt nézni minket. Lassan beülünk és hazamegyünk. Mielőtt belépnénk a lakásba beköti a szemem és elvezet az ajtóig. Nem mondok semmit sem. Inkább nem szólalok meg. Amint leveszi a szememről a kis fekete kendőt végignézek a lakáson. Mindenfelé gyertyák égnek vezetve az utat. Rózsaszirmokkal körbehintve a padló. Tátott szájjal bámulok előre. Hátulról átkarolja a derekam és belecsókol a nyakamba.

-         Ezt most miért? – kérdezem meglepődötten.

-         Mert szeretlek és lassan fél évesek leszünk – indulunk meg a nappali felé.

Fél éve? Kevesebbnek tűnt, sőt nem is számoltam. Szóval előtört a romantikus Harry. Ezt csinálta egész nap? Behúz a nappaliba, ahol egy piknik kosár, egy pléd, gyerek pezsgő és mindenféle édesség foglal helyet. Leülök a plédre és elnevetem magam.

-         Gyerekpezsgő? Harry! – rázom meg a fejem.

-         Jobban fogod élvezni! – kacsint rám.

-         Alig várom – nézek rá kihívóan.

Megbontja a pezsgőt és koccintunk. Miután ittunk félretolja a piknik kosarat és magához húz. Leveszi rólam az inget és a hátamra dönt.

-         Bízol bennem? – köti be a szemem.

-         Tudod, hogy igen! – motyogom magam elé.

-         Élvezni fogod! – csókol meg.

Miután elhúzódik beköti a szemem és végigcsókolja a hasam. Valamit pakolászik kifelé vagy be fogalmam sincs. Fura, hogy nem látom mit művel. Két perc múlva valamit ráfolyat a pocakomra. Ha tippelhetnék vagy tejszín, vagy csoki. Inkább az utóbbi. A két oldalamra térdel és apró puszikkal borítja be a leöntött felületeket. Amikor a köldökömhöz ér beveti a nyelvét, amit nem bírok ki nevetés nélkül. Belemarkolok a hajába, de elhessegeti a kezeim. Alig bírom lent tartani őket. Így inkább a fejem fölé emelem és a plédet markolgatom. Végignyalja a hasam és a mellem közét is. Amint megszívja a nyakam felnyögök. Elragad a vágy és az érzékeim hiánya és felizgult állapotba kerülök. A szememhez kapok, hogy lehúzzam a kendőt de nem engedi. Elhúzza a kezeim és kicsit szorosabbra köti meg.  

-         Harry! – nyöszörgöm a nevét.

-         Nem Baby! Még nem! – mormolja a fülembe.

-         Ne kínozz – vergődök alatta.

-         Nyugi – nyúl a nadrágomhoz.

Teljesen elönt a vágy és már nem bírok magammal. Kigombolja a nadrágom és lehúzza rólam. Hallom az anyagok suhanását. Visszatérdel fölém és hozzáér a fedetlen teste az enyémhez. Az ujjaival a belső combom simogatja. Lassan elkezd simogatni majd egy ujját belém tolja és lassan mozgatni kezdi. Már a földet kaparom az élvezettől.

-         Szólj ha fáj vagy ha nem akarod! – csókolgatja a nyakam.

-         Akarom… - nyögök fel.

-         Mehet még egy? – nyalja végig a nyakam.

Bólintok majd felhelyez még egy ujjat. Egyre lassabban kezdi el mozgatni az ujját majd egyre gyorsabban. Egyre hangosabbakat nyögök amit ő nagyon is élvez. Amikor kihúzza az ujjait zihálni kezdek.

-         Nem az ujjaimtól fogsz elmenni – húzza fel a lábaim.

-         Vigyázz a… A babára - nyöszörgök.

-         Mindig vigyázok rátok! Mindig Babe! – csókol meg hosszasan.

Lehúzza rólam a kendőt és lassan belém csusszan. Összekulcsolja az ujjainkat és mozogni kezd. Néha lassabban, néha egy kicsit erősebben mozdul meg bennem. Egyszerre élvezünk el egymás karjai közt. Miután tiszta csoki és tejszínhab vagyok elmegyünk fürdeni. Fürdés közben mozgolódást érzek a pocakomban.

-         Harry! – kapok a keze után.

-         Baj van? – ijed meg.

-         Nem! Add a kezed! – húzom a kicsihez a kezét.

-         Rosszul vagy? – húzódik feljebb.

-         Ne izgulj már csak add oda a kezed! – nevetek fel.

A baba egyre jobban mozgolódik. Éppen rúgni készül amikor Harry mindkét kezét a rásimítom. Szinte érzem a vállamon a hatalmas vigyort az arcán. Egy ideig még rugdos a kicsi majd lefekszünk aludni. Harry apró csókjaira alszom el.