4. rész

Sziasztok! 

Nos itt vagyok így szeptemberben. 

Folyamatosan dolgozom a részeken, hogy a suli héten ne 

kelljen vele szenvednem. 

Nos most itt is van a kövi. 

Köszönöm a pipákat :) Jól esik :)) 

Nos bétám egy ideig még nem tud feljönni szóval

nézzétek el a hibákat. 

Ismétlem a részek direkt ilyen hosszúak, mint ez is. 

Ennyit gondoltam egy fejezetnek, egy hétre. 

Ja és van a vége felé picit durva rész is.  

Nos akkor jöjjön is :) 

Puszi Bell Boo :) ^^ 

Titkok!

(bulizós rész)

(zenét a vége felé)

Alig egy hete vagyunk együtt és már ránk szálltak a paparazzik. Mindenhová követnek. Nos a rajongókról ne is beszéljünk. Megállítanak az utcán egy közös képért vagy egy aláírásért. Harry szerint nyugodtan megállhatok nekik. Bántani nem fognak. A hétvégén Harry régi csapatának a meccsére látogatunk el. Egyáltalán mit vegyek oda fel? Kiöltözni egy sima meccsre nem érdemes. Lana délután átjön és segít öltözködni. Ő is jön velünk. Van egy srác, aki már régóta tetszik neki. Harry ezer éves barátja. A srác szintúgy tele van tetkókkal, mint Harry. Lana nagyban elmeséli, hogy is néz ki az álom pasija. Barna szemek, feketés barna  haj, rossz fiús beütés, tetkók. Lana úgy néz ki döglik az ilyen pasik után. Elmosolyodom és lemegyünk Harry elé, aki már a kocsijának dőlve vár ránk. Fekete, szűk farmert visel, halványkék inggel. Egy kis ideig elidőzik rajt a tekintetem. Mellettem Lana jót kuncog és felé lökdös. Amint elé érek magához húz és egy mély csókot kapok. Lassan odaérünk a stadionhoz. Elég sokan vannak már bent. Harry szorosan összekulcsolja az ujjainkat. Talán attól fél, hogy elveszít a tömegben. Elég jól tájékozódom ilyen helyzetekben. Mielőtt elkezdődne a meccs Harry üdvözli a barátait. Meghúzódok a háttérben, amíg beszélgetnek. Lana is előkerül. Egyenesen lecövekel mellettem és a kiszemeltjét bámulja. Megkeresem a srácot a

tekintetemmel és végigmérem. Pontosan olyan, mint amilyennek leírta. Harry a kezdés előtt megragadja a derekam és a falhoz nyom. Birtoklóan megcsókol, mire muszáj belemosolyognom a csókba. Tetszik, hogy ennyire féltékeny.

-         Miért van az, hogy öt percre hagylak egyedül, már kiszemelsz valakit magadnak? –      csókol bele a nyakamba.

-         Féltékeny vagy? – nevetek fel.

-         Minden hímneműre, akire ránézel – néz a szemeimbe.

Bejön ez a titokzatos vagyok énje. Illik hozzá, illik hozzám. Még egy utolsó csókot kapok és elindulunk a többiek után. A bejáratnál állunk pár percig, amíg Harry a többieket keresi. Amikor megtalálja elindulunk a legelső sorba. Leülök Rona mellé, aki köszöntésként megölel és szurkol a srácoknak. A meccs végére végig ordibálunk. Meg is fájdul a torkom egyből. A nap végén elmegyünk ünnepelni. Az egész csapat és mi. Beülünk egy kisebb kocsmába. A fiúk azonnal vedelni kezdenek. Mi a lányokkal leülünk beszélgetni. Egyszer csak Harryre téved a pillantásom. A bárpultnál ül, a fekete hajú sráccal, Lana kiszemeltjével és beszélgetnek. Harry elég szomorúnak tűnik. Kimászok a csajok mellől és megindulok feléjük. Hátulról átkarolom a nyakát és egy puszit nyomok a hajára. A srác rám mosolyog és lelép a színről. Az ölébe húz és belecsókol a nyakamba.

-         Baj van? – kérdezem a szemébe nézve.

-         Nincs semmi – mosolyog rám erőltetten.

-         Hiányoznak ugye? – simítok végig az arcán.

-         Ne beszéljünk most erről jó? – hunyja le a szemeit.

Adok egy puszit a homlokára és a srácokhoz húzom. Egész este beszélgetnek és Harry is kezd feloldódni. Mi lányokkal elmegyünk táncolni. Adam is előkerül és rám mosolyog. Intek neki és tovább táncolunk a lányokkal. Néha észreveszem Harry pillantásait a barátaira. Nem akar beszélni róla, de látszik rajta, hogy hiányzik neki ez az élet. Hiányzik neki a piálás és az úszás is. Egész éjjel táncolunk a csajokkal. Harry is néha beáll mögém és magához húz.

-         Megőrjíted a körülötted lévőket! – mormolja a fülembe.

-         Tényleg? Na és téged? – suttogom a fülébe.

-         Rólam ne beszéljünk! – szorít magához.  

Vasárnap reggel Harry szobájában ébredek az ő pólójában. Arra sem emlékszem, hogyan jöttünk haza. Totál bealudtam a kocsiban valahol útközben. Arra még emlékszem, hogy a falhoz simulva csókolózunk aztán semmi. Mintha részeg lennék. Egy csepp alkoholt sem szabad innom, amíg gyógyszereken élek. Körbejárom a házat, de sehol senki. Harryt az edző termében találom meg. Éppen a futópadot indítja be. Amint meglát elmosolyodik és elkezd futni. Mellé sétálok és álmosan végignézek rajt. Egy fehér edző nadrág van rajta. A mellkasa tele tetoválásokkal. Nekem is vannak tetkóim. Bár ezt még ő sem tudja. Leülök egy kisebb padra és onnan bámulom tovább. Hirtelen leállítja a padot és sietősen felém veszi az irányt. Felkap a padról és érzelmesen megcsókol. A félig izzadt mellkasához tapadok és végigsimítok a körmömmel a mellkasán.

-         Jó reggelt – suttogom elválva a szájától.

-         Most már jó – csókol meg újra.

Belenevetek a csókba és elhúzódok tőle. Indulnék felöltözni, de elkapja a derekam. Hátulról szorosan magához húz. Belecsókol a nyakamba és felsóhajt. A kezeire simítom az enyémeket és végigsimítok a karjain. Még szorosabban húz magához. Most már igazán lezuhanyoznék.

-         Engedj el! Bűzlesz! – vigyorgok magam elé.

-         Tényleg? – kérdezi a fülem mögé csókolva.

-         Ühüm – bólintok.  

-         Szóval büdös vagyok… Zuhanyozni akarsz… Hm, megoldható! – gondolkozik el.

Nagy nehezen elválik tőlem és végignéz rajtam kaján vigyorral az arcán. Elhátrálok tőle és futni kezdek. Amint utolér elkapja a derekam és felkap a vállára. A medence felé veszi az irányt mire ütni kezdem a hátát.    

-         Ne merészeld! Styles ne… - dob bele a vízbe.

Beugrik utánam és megragadja a derekam. Felhúz a felszínre és letámadja az ajkaim. Levegőért kapkodva válok el tőle. A mellkasán csillapítom a légszomjam. A lábaimmal körbeölelem a derekát. A fülemen érzem, ahogy próbálja csillapítani a légszomját. Felemelem a fejem és rávigyorgok.

-         Őrült vagy! – nevetek fel.

Rám mosolyog és kimászik velem együtt a vízből. Csöpögő ruhákkal lépek be a házba. Lana, amint meglát a konyhában majdnem megfullad a röhögéstől. Egy kicsit kezdek is fázni.

-         Medencés partyt tartotok és nekem nem szóltok? – röhög még mindig.     

-         Ó, hogy… Fogd be! – fröcskölöm le.

-         Hééé… - sipít fel.

Felnevetek és megkeresem a fürdőt. Épp, hogy elérek a odáig Harry hátulról hozzám simul. Egy törölközőt terít körém és belecsókol a nyakamba. Mély nevetést hallok meg a konyha irányából. Lana ezek szerint nem egyedül jött haza. Miután lezuhanyzom egy szál törölközőben megyek felfelé. Ügyelek rá, hogy ne essen le rólam a szűk kis törölköző, ami alig ér a combomig.

-         Ezt még visszakapod Styles! – kiabálok le neki.

Hallom ahogy felnevet lent Lanával együtt. Amint felérek beleütközök valakibe. Dőlnék hátra, és egy fekete hajú srác elkap a derekamnál fogva. Olyan ismerős a szeme, mint neki volt. Teljesen olyan, mint neki volt. A törölköző lejjebb csúszik rajtam. A pillantását lejjebb viszi a melleimre, majd vissza a szemembe. Totál vörös lesz a fejem és kicsit eltolom magamtól. Feljebb húzom a törölközőt és elindulok az ideiglenes „szobám” felé. Előkutatom a táskám, amibe váltás ruhát is raktam. Gyorsan felöltözök és lemegyek hozzájuk. A fekete hajú srác elég elmélyülten beszélget Harryvel. Lana kint telefonál a kertben. Amint észreveszik, hogy köztük vagyok Harry azonnal bemutat a srácnak.

-         Cemy ő a régi csapat társam Zayn! Zayn ő a barátnőm! – mutogat.

-         Hello! – köszönök lazán.

-         Barátnő? Hányadik a héten haver? – mér végig, mintha nem is ismerne.

-         Az első! Legalábbis én nem számoltam! – megyek bele a hülyeségeibe.

Harry dühösen néz rám majd Zaynre. Zayn elég mindent tudóan végigmér és elvigyorodik. Leülök Harry mellé és enni kezdek az elém tolt szendvicsből. Amíg eszem a srácok bessélgetni kezdenek. Lana agybeteg módon siet be a konyhába. Nekimegy az üvegnek, mire elkap a röhögés. Kölcsön kenyér! Puffog pár sort majd leül Zayn mellé. Amint rá nézek mosolyognom kell. Lerakja a telefonját és rám mutogat.

-         Te ott! Ne merészelj röhögni – neveti el magát.

-         Vicces voltál na! – röhögöm el magam.

-         Gonosz vagy! – fújtat.

A srácok is felnevetnek és lassacskán kettesben maradunk Harryvel. Egy ideig engem bámul szótlanul. Kicsit kezdek zavarba jönni. Felé fordulok és én is elkezdem bámulni. Az egész bámulósdiból egy nagy nevetés lesz. Délután egy hatalmas fán ücsörgünk. Harry gyerekkori faházában. Emlékei szerint még öt éves korában építették az apukájával. Rá mosolygok mire kapok egy szájra puszit. A kis faház padlóján fekszünk. Majdnem elalszom a mellkasán, amikor beszélni kezd. Valószínűleg azt hiszi, hogy alszom.

-         Te vagy az első aki járt ebben a faházban. Még a nővérem sem jöhetett fel. Szeretlek Cemy! – simít végig az arcomon.

-         Még mindig nem hiszem el, hogy mi ketten… – motyogom magam elé.

Felül és felhúz engem is. Megrázza a fejét és elmosolyodik. Percekig csókolózunk, ma már másodjára. Ugyan úgy lihegve válunk el egymástól. Miután esés mentesen leérkezünk a fáról elmegyünk abba a pékségbe ahová múltkor is. A nénik nagyon kedvesen fogadnak most is. Harry egész kicsi rajongói is odajönnek hozzánk. Hatalmas vigyorral az arcán kapkodja fel őket a földről. Felnevetek és lefotózom őket. Velem is kérnek pár képet majd egy kis időre kettesben hagynak. Amíg megveszi szokásos csigáját és pizzás szeletét elindulunk kifelé. Kint a pékség előtt hatalmas rajongói tábor vár ránk. Harry szorosabban fogja az összekulcsolt kezünket és kifelé indulunk. Pár rajongónak ad autogramot majd megyünk tovább. Alig jutunk el a kocsiig. Harry fél szemmel rám pillant jól vagyok e. Amint kiérünk a forgalomból megkeresi a kezem és összekulcsolja az ujjainkat. Rá mosolygok és dúdolni kezdem az épp játszott számot.

-         Jó hangod van – szállunk ki a kocsiból.

-         Ühm, néha énekelgetek – vonok vállat.

-         Hallottam – puszilja meg a fejem.

-         Mikor? – hüledezek.

-         A buli után. Eléggé vékonyak a falak – vigyorog rám.

-         Hallgatózol? – húzom össze a szemeim.

-         Én? Ugyan már! Nem is tudom ki leskelődik a másik után – kapja el a derekam.

-         Én? Nem is leskelődtem! – nyújtom ki a nyelvem.

Felhasználja ellenem azt a dögös mosolyát. Egy ideig nézem az arcát majd a szívem elkezd hevesen dobogni. Több kell ennél Styles, hogy nálam ez hasson. Este hat körül indulok vissza a koleszba. Amint Harry elindul felfelé veszem az irányt. Azonban a kapuban Zayn toppan be elém.

-         Szia Cem – köszön végig mérve.

-         Szia Zayn – indulok el.

-         Hiányzol Cem! – szólal meg.

-         Ne hívj így! Mi már nem leszünk többet együtt – fordulok meg.

-         Ezt ne itt beszéljük meg! – pillant hátrafelé.

Az újságírók a háttérben fotóznak és írogatnak a füzetbe. Elindulunk befelé. Amikor fotós mentes helyre érünk Zayn elkapja a derekam és a falhoz nyom. Felnyögök az érintésére mire elvigyorodik.

-         Még mindig hatással vagyok rád – szagol bele a nyakamba.

-         Ne Zayn! Engedj el! – fészkelődök a karjai közt.

-         Belengi az egész tested a parfümje! – morogja.

Beleharap a nyakamba mire felszisszenek. Próbálom eltolni, de nem enged el. Szívni kezdi a nyakam hajlatát és akaratlanul is, de felnyögök. Felbátorodik és felhúzza a lábaim. Igaza van! Még mindig hatással van rám. A szívemre már nem, de testemre igen. Én már Harryt szeretem. Lana meg Zaynbe szerelmes. Most esik le! Lana egész végig Zaynről beszélt. Csoki barna szem stimm, fekete haj stimm, tetkók stimm, rosszfiús beütés stimm. Hacsak nem hord kontaktlencsét vagy valami. Miért nem ismertem fel elsőre? Ennyire megváltozott volna?  

-         Zayn! – suttogom a nevét.

-         Izgató, amikor a nevem suttogod – húz a csípőjéhez.

-         Engedj el kérlek! – nézek a szemeibe.

-         Úgy látom nagyon is jól érzed itt magad! Velem és nem vele! -  morogja.

-         Szeretem őt Zayn! – mondom hangosan.

-         Mennyi idő alatt sikerült beleszeretned? Több idő, mint belém tellett? – enged el.

-         Igazából… Pár nap alatt beleszerettem. Nálad hetekbe telt mire eltudtalak fogadni! – nézek a szemeibe.

-         Pár nap? – gúnyolódik.

-         Ő elfogadott engem Zayn! Nem úgy, mint te! Ő nem kezdett el kigúnyolni mások előtt. Tőled mégis mit kaptam? Undorítónak tartottál! Kihasználtál egy hülye fogadás miatt! Szóval ne merészelj nekem itt dühösnek lenni! Egyedül itt csak nekem van jogom hozzá! – dörrenek rá.

-         Igen! Bántottalak, de beléd szerettem bassza meg! – kiabál rám.

-         Nem érdekel! Már nem érdekel! Túlléptem rajtad és ez a lényeg! – nyúlok a kilincsért.

Kilépek a folyósóra és felfelé veszem az irányt. Alig lépek párat mire hangos koppanást hallok bentről. Nem Zayn! Mi már nem fogjuk újrakezdeni. Szeretem Harryt és kész! Nem fogsz beleépülni az életembe megint. Megint, nem foglak közel engedni magamhoz. Nem leszünk barátok és semmi egyebek. Utálni foglak, ahogy eddig is tettem. Harry legjobb úgymond barátja az én volt pasim. Mi lesz, ha ez kiderül? Mi lesz a titkommal? Kvittek leszünk a hazudozásban Harryvel? Ő elhallgatta előttem, hogy híres, London egyik legsikeresebb csapatában játszott. Én meg, hogy a legjobb barátjával jártam a gimis éveim alatt. Hogy igazából már jártam Londonban? Hogy itt kezdtem el a gimi nagy részét, majd miután Zayn megalázott elmentünk innen Vancueverbe. Hogy az egész életem hazug szavakkal van tele? Titkokkal?

Amint belépek a szobám ajtaján hangosan kifújom a levegőt. Egy órás zuhany után bezuhanok az ágyba és jártatom a fogas kerekeim. Tényleg hittem Zaynnek. Tényleg elhittem neki, hogy szeret. Hogy a legmenőbb lányok közül engem választott. Eleinte furcsa volt, ahogy Harrynél is, de semmi hátsó szándékot nem láttam benne. Véletlenül hallottam meg az egészet. Hogy egy egyszerű fogadásból volt velem. Hogy minden, amit mondott hülyeség volt. A hátam mögött csalt a suli ribancával. Mindenről meséltem neki. A szememről, a kezemről, a gyógyszerekről, a titkaimról. Lefeküdtünk nem is egyszer. Ő volt az első és amiket akkor mondott, mind elhittem neki. Mindenkinek elmondta azokat az éjszakákat. Hogy néha a pánik roham kerülgetett a gyógyszereim után. Ők jól szórakoztak rajtam. Mindenki tudott mindenről. Meggyű

löltem őt. A mai napig gyűlölöm őt. Soha nem fogok megbocsátani neki. Azt hittem, hogy szeret úgy, ahogy én is szerettem őt. Álomba sírom magam a gondolataimmal együtt. Reggel Harry eléggé idegesnek néz ki. Meg sem vár a kapu előtt. Egyszerűen tovább hajt és besiet előttem. Lana mellém sétál és szomorúan rám mosolyog. Egész nap nem látom őt. Lana is kissé letört és szomorú. Mi van velük? Órák után igyekszem Harry után menni. A kis lapos talpú cipőmben épp, hogy utol érem.

-       Harry! – kapom el a karját.

-       Mi van? – bunkózik.

-       Én is ezt szeretném tudni! Egész nap kerülsz! Magyarázd meg miért! – nézek rá.

-       Te vagy az akinek itt magyarázatot kéne adnia. Te vádolsz meg a hazugságaimmal, amikor te sokkalta nagyobb hazug vagy! Az én nevem kérdőjelezed meg, amikor az egész életed Londonban élted! Járok egy olyan nővel, aki a képembe hazudik mindenről! Mindenről! – ordítja le a fejem.

-      Én… Meg tudom magyarázni – motyogom magam elé.

-      Nem érdekel! Az is hazugság, hogy szeretsz? – kapja el mindkét csuklóm.

-      Nem! Szeretlek Harry! – nézek a szemeibe.

-      Undorító vagy! Tudod mi jár a hazudozóknak? Pofára esés! – szorítja meg a csuklóm.

Felszisszenek a szorítására és elerednek a könnyeim. Megint undorítónak hívott és igaza is van. Undorodom magamtól, mert hazudtam neki. Elengedi a csuklóm és beszáll a kocsijába. Lassan előkotrom az én kulcsaim is és beülök a kocsiba. A fotósok persze mindent megörökítettek. Elindulok a Temze partjához. Régen is ide jöttem ki, ha valami bajom volt. Egy eldugott kis zug ahol senki sem talál rám. Olyan, mint Harry rétje. Tudtam, hogy valaki kitálal neki. Tudtam, hogy úgy is észrevesznek a régi ismerőseim és elmondanak neki mindent. „Sajnálom! Szeretlek!” Küldök neki egy sms-t. Nem reagál rá semmit sem. Bepakolom a cuccaim a kocsiba és elindulok sétálni. Lassan elered az eső eláztatva engem és a Londoniakat. Kapuzárás előtt érek vissza a szakadó esőben. Víztől tocsogó ruhákban lépek be a szobámba. A folyósón kíváncsi tekintetek pillantgatnak felém. Amint elmegyek mellettük összesúgnak. Megint át kell ezt élnem. Megint itt kötöttem ki. Mindezt a titkaim miatt. Az átfagyott testem vacogni kezd. Elmélyülök egy kád forró vízben és talán órákig bámulok ki a fejemből kizárva a külvilágot. Észre sem veszem, hogy sírok. A szemem hirtelen vérezni kezd. Egyre több véres könnycsepp hullik bele a vízbe pirossá festve körülöttem mindent. Magam köré tekerek egy törölközőt és próbálom elállítani a vérzést ami mostanra már patakká változik. Kihívom a mentőket és addig egy törölközőt fogok a szemem elé. Amint kiérnek nagy nehezen elbotorkálok az ajtóig. Nagy nehezen kinyitom a véres kezemmel. Szinte mindent összevéreztem, amihez hozzáértem. Felkaptam az adataim és egy mentős pakolt nekem ruhát is. Egy plédet terítenek rám és két gézt kapok a szemem elé. Pillanatok alatt átvérzik. Leültetnek a mentőben és beszáguldanak velem a kórházba. Órákkal később kötött szemekkel ülök a saját ruháimban a kórházban. Mivel Harryt nem hívhatom, mert történetesen utál vagy gyűlöl, kitudja melyik. Így az egyik ápoló felhívta Lanát. Fél óra míg beér a kórházba. Valószínűleg már a tévében is én zengek. Eléggé elfog a szorongás, hogy a szemem helyett a fülemre kell hagyatkoznom. Egy kicsit elbóbiskolok, de amint nyílik az ajtó felkapom a fejem és hallgatózom. Halk cipő súrlódás tölti be a csendet. A takarót markolom teljes erőmből. Az idegen nem szólal meg. Elnyílnak az ajkaim és szaporán veszem a levegőt. Megint nyílik az ajtó és egy orvos jön be.

-      Még mindig nem alszik? – kérdezi rosszallóan.

-      Ki van itt? Hallottam valakit bejönni – kérdezem pánikba esve.

-      Nyugodjon meg! Legjobb lenne, ha még éjszakára maradna, de mivel hajthatatlan ezért kiengedem. Egy időre hanyagolja a gyógyszereit, amit felírtam magának. Tudjuk mind a ketten, hogy ez mit jelent. Elviselhetetlen lesz a fájdalom, de túl sok volt a dózis, amit bevett. Ez okozta a szemvérzést. Egy ideig ne menjen sehová sem. Lehetőleg a kötést se vegye le a szemeiről. Egy hét múlva jöjjön vissza és megbeszéljük a továbbiakat. Ne feledje, amit mondtam! Nem vehet be többet a gyógyszerből egy teljes hétig! – lép ki az ajtón.

Hallom, ahogy nyikordul a szék és valaki mellém áll. Megfogja a kezem, de még mindig nem szólal meg. A tenyere nagyságából és az ujjai hosszúságából egyből tudom ki az. Egyből tudom, hogy ő az. Egyszer sem szól hozzám. Ahol kell megállít, ahol küszöb van felemel. Az egész olyan, mintha vak lennék. Lényegében olyan is. Segít beülni a kocsiba is és beköti az övem. Hallom, ahogy a fotósok Harry nevét kántálják és kérdezősködnek tőle. Tudtam, hogy ő az.

-         Fel kell hívnom az… Az anyám – szólalok meg.

-         Hogyan, ha telefonálni sem tudsz? Hol a fenében járt az eszed? – mordul rám.

-         Én… Csak… Fel kell hívnom – tör rám a sírás.

Nagy nehezen visszatartom a könnyeim amik marni kezdik a szemem. Inkább kipislogom őket. A kötés legyen véres és ne a szemem égjen. Érzem, hogy megáll alattam a kocsi. Kisegít a kocsiból és felvisz a vendég szobába. Lassan bemászok az ágyba és próbálok elaludni. Egész éjszaka forgolódom. A szemem totálisan ég és viszket. Így inkább felkelek és tapogatózok. Lassan leteszem az egyik lábam a földre majd a másikat is és elbotorkálok az erkélyig. Leginkább az emlékeimre hagyatkozom. Mi van, ha örökre megvakulok egy ilyentől? Mi lesz, ha soha többet nem fogom látni a csillagokat, Harryt vagy bárki mást? Magam után húzom a takaróm és kiülök az erkélyre. Nagy nehezen eltapogatózok a falig és lecsúszok mellette. Magam köré tekerem a takaróm és felfelé nézek. Tudom, hogy nem látok semmit, mégis megpróbálom elképzelni a csillagokat. Reggel arra ébredek, hogy fázom. Hallom, ahogy elhúzódik az ajtó és valaki felemel.

-         Idióta! – suttogja Harry mérgesen.

Betesz az ágyba és befekszik mellém, hogy felmelegítsen. Nem mozdulok meg a karjai közt. A szívem ezerrel verni kezd. Nagy nehezen sikerül elaludnom. Fogalmam sincs mikor ébredek fel. Beszélgetést hallok a szomszéd szobából.

-         Nem fogom ápolgatni! Ápolgasd te! A te barátnőd! – morogja Harry.

-         Harry! Menj be és cseréld ki a kötést! – parancsol rá Lana.

Többet nem hallok semmit csak a csendet. Az ajtó nyitódik és megint idegőrlő csend fogad. Csak ülök az ágyon, mint egy játék baba és várok.

-         Fogd ezt meg! – ad valamit a kezembe.

-         Mi ez? – kérdezem halkan.

-         Géz és kötöző – mondja hidegen.

-         Nem akarom, hogy lásd – hajtom le a fejem.

-         Lana nem hajlandó megcsinálni! Más úgysem segít. Szóval fogd be és emeld fel a fejed! – bunkózik.

Felemelem a kezem és amint elkezdi lekötözni a kötést a fejemről kezdek pislogni. Még ez is fáj, de kibírom. Amint leszedi a géz lapokat a szememről egyből nyitnám is ki, de azonnal rám szól. Szeretném látni az arcát, nem számít milyen dühös is.

-         Ne nyisd ki! – szól rám erélyesen.

Kamilla illatú vatta pamaccsal keni be a szemeim. Megvárja amíg kissé megszárad és ráteszi a géz lapokat. Folyamatosan ad és vesz a kezemből. Beköti a szemem és minden szó nélkül kimegy. Még utána szólok mielőtt kimenne.

-         Fel kell hívnom a szüleimet. Kérlek… Segítenél? – kérdezem halkan.

Felsóhajt és visszajön a szobába. Hallom kattanni a zárt a telefonomon. A kezembe nyomja a búgó telefont és várok amíg kicseng.

-         Igen? – szól bele anya.

-         Anya én vagyok – szólok bele remegő hanggal.

-         Szia – köszön hidegen.

-         Anya, szükségem van rád. Egyedül nem tudok boldogulni – mondom sírós hangon.

-         Nem érek rá! Dolgoznom kell! – vágja rá hidegen.

-         Az anyám vagy! Ez lenne a feladatod! – mordulok rá.

-         Már nem vagyok az! Húsz éves vagy! Old meg magad! – morogja.

-         Kérlek! Szükségem van rád – suttogom megtörten.

Egyszerűen kinyomja a vonalat mire sírni kezdek. Nem érdekel, hogy újra vérezni kezd a szemem vagy sem. Addig sírok amíg jól esik. Fáj, hogy ennyire nem érdeklem már. Mióta hidegült el tőlem ennyire? Eldobom a telefont és az sem érdekel, ha ripityára törik. Leszedem a kötést a fejemről és kinyitom a szemeim. Egy ideig mindent vörösben látok majd elcsászkálok a fürdőig. Belenézek a tükörbe mire felsikoltok a saját látványomtól. Iszonyatosan festek. A szemeim vérvörösek és duzzadtak. A sikoltásomra Lana berohan a szobába egyenesen a fürdőbe. Lecsúszok a földre és összehúzom magam. Rám tör egy pánik roham és szorongani kezdek. 

-         Harry! Harry! Kérlek! Harry! Segíts már!  – kiabálja a nevét.

-         Vigyázz onnan! Rohama van... Leszedted a kötést? Miért szedted le? Megakarsz vakulni? – ordibál rám.

-         Ne ordíts vele! Halálra rémülök még én is – vágja tarkón Lana.

-         Menj ki! Megnyugtatom – nyúl a kezeimhez.

-         Te? Ne viccelj! Leordítod a fejét most meg nyugtatgatni akarod? – kiabál rá hisztérikusan.

-         Pánik beteg Lan! Olyan pánik beteg, mint én! Ugyan olyan gyógyszert szedünk. Én a szívemre, ő a csuklójára. Most viszont menj ki – magyaráz teljesen nyugodt hangon.

Hallom, ahogy csukódik az ajtó. Harry gyengéden lefejtegeti a karjaim a térdeimről és magához húz. Ugyan úgy ringat, mint én őt. Még egy kicsit dúdol is. Amint sikerül lenyugtatnia újból beköti a szemem és egy ideig ül mellettem.

-         Beszéltél a szüleiddel? – kérdezi érdeklődve.

-         Azt mondta dolgozik. Oldjam meg egyedül – vonok vállat.

A szívem ott helyben szakad ketté. Szinte érzem, ahogy ketté válik és csordogálni kezd belőle minden. Régen voltam ennyire lent a padlón, hát üdv újra nyomor!