3. rész

Sziasztok! 

Húú, hát köszönöm szépen a két komit és a pipákat.

Nagyon örülök neki még, ha kicsit szegényes is.

A fejezetek direkt ilyen hosszúak és benne van a lényeg is. 

Nos jöjjön a következő rész. 

Jó olvasást 

Puszi Bell Boo :) 

Mégis ki a fene vagy te? 

(ezt hallgattam közben) 

Amíg kint várakozok a kocsinak dőlve, egy csapat lány méreget az ablak mellől. Szinte szétszabdalnak a tekintetükkel. Miért hívott a barátnőjének? Meg sem kért rá vagy valami. Furcsa ez az egész. A suliban láthatatlan, nem létező vagyok. Itt meg körülöttem forog a világ. Miért érzem úgy, hogy szégyell? Hogy titkolnia kell? Miért méregetett olyan furán mindenki? A kocsiban ülve ezen gondolkozom. Kissé ideges is leszek. A saját gondolataim húznak fel. Olykor-olykor sírni tudnék tőlük, néha meg vigyorgok rajtuk, mint egy idióta. A hatalmas pizzás szeletre téved a tekintetem. Biztos Lanának vette. Vissza kéne mennem a koleszba. Nem itt kéne ülnöm vele és reggelit venni.  

-         Ha… - kezdek bele mondandómba, de megelőz. 

-         Reggelizz velem! – mondja az utat nézve.

-         Nem hiszem, hogy ez… - közbeszól.

-         Kérlek! Csak egy sima reggeli! – néz rám.

-         Jó – motyogom magam elé.

Amint megérkezünk hozzájuk a nővére kiront az ajtón és feltépi a kocsi ajtót. Kirángatja Harryt a kocsiból és magához öleli. Kiszállok én is és átballagok hozzájuk. Lana sír és folyamatosan szidja őt. Lana amint elengedi, meglát engem és a nyakamba ugrik. Összeszorítgat és csap szipog. Harry kiveszi a pékségben vett reggelinket és várakozóan néz ránk. Lan nagy nehezen leszakad rólam és befelé indulunk. Reggeli közben Lanának be nem áll a szája. Mesél a kék szemű srácról, akit Adamnek hívnak. Harry ökölbe szorítja a kezeit és felkel az asztaltól. Lan furcsán néz utána majd vállat von és folytatja a beszédet. Reggeli után felmegyünk a szobájába és amint becsukódik az ajtó megindul nála a kérdés özön.

-         Hová mentetek? Mit akart tőled Adam? Lefeküdtetek? Legfőképp mi baja van a bátyámnak? – ültet le az ágyra.

-         Levegőt is veszel néha? – kérdezem vigyorogva.

-         Mindent tudni akarok! – ül le mellém gonosz vigyorral az arcán.

-         Nem értem a bátyád. Miért foglalkozik velem ennyit, ha mások előtt meg átnéz rajtam? A pékségben azt mondta én vagyok a barátnője közben mégsem. Azt sem mértem miért vitt el a rétre. Kihasználásból vagy mi? Szereti hülyíteni a lányokat? – bukik ki belőlem bunkón.

-         Elvitt a kedvenc helyére? – néz rám tátott szájjal.

-         Igen és eltörött a kerék tartó és ott éjszakáztunk. Miért fontos ez? – nézek rá.

-         Anyun és rajtam kívül egyetlen egy lányt sem vitt oda – mondja csodálkozva.

-         Mindegy! Nem értem őt! – sóhajtok fel.

-         Bejössz a bátyámnak! – vigyorog rám.

-         Lana hagyd már ezt! Különben is látnod kellett volna, hogy néztek rám. Mintha leprás lennék – húzom el a szám.

-         Ne foglalkozz velük! A legtöbbjük epekedik a bátyám után. Nézz csak rá! Dögös pasi! Jó a bátyám meg minden, de ha nem lennénk tesók én is rámozdulnék – magyaráz.

Felnevetek és megkérem, hogy vigyen a koleszba. Szükségem van egy zuhanyra és tiszta ruhákra, no meg gondolatokra. Mert ettől a helyzettől már azt sem tudom mit gondoljak, mit cselekedjek, mi lenne a jó nekem. Amint leérünk a nappaliba a barna hajú lány Harry ajkainak esik. Harry visszacsókol és belenyög a csókjába. Lan kihúz a nappaliból és beülünk a kocsiba. Ezért nem akarok én tőle semmit. Miért csókol meg engem, ha az a lány még ott van neki? Ha már nem szeretné, nem csókolna vissza. Most komolyan féltékeny vagyok? Amint belépek a szobám ajtaján ledobálom a Harry illatú ruháim magamról és beállok a zuhany alá. Egy órán keresztül ott állok majd kilépek az erkélyre, amit még eddig nem is használtam. Rádőlök a korlátra és nézegelődök. Pár lány megáll lent és felém integetnek. Először furcsállom, de amint Harry barátnőjének hívnak bemegyek a szobába. Felhívom Lant és őt kérem.

-         Mond csak te néha tudod mit beszélsz mások előtt? – kérdezem idegesen.

-         Többnyire – válaszol egoistán.

-         Nem egészen két perce egy csapat lány állt az erkélyemtől nem messze és a nevemet kiabálták. Plusz a barátnődnek hívtak. Rajongó táborod is van? – gúnyolódom.

-         Már nem csak nekem van! – nevet fel.

-         Útállak! – sziszegem.

Megint felnevet és kinyomom. Még is mi ez a rajongás? Ki a fene ő? Valami eltűnt popsztár? Esetleg valami sztár rokona? Hétfő reggel, amint kilépek a kolesz ajtaján egy csomó fotós kattintgat. Elfutok előlük, de az egyetemig üldöznek egy csapat lány kíséretében. Épp, hogy beesek a portára. Ide már nem tudnak követni. Idegeneket nem engednek be. Firkászokat meg végképp nem. Alig megyek pár métert Lana karon ragad és elhúz egy csendes helyre.

-         Jól vagy? – kérdezi aggódva.

-         Ki ez sok majom kint? Miért fotóztak és miért követtek idáig? – kérdezem idegesen.

-         Lana menj! – lép mögém Harry.

Lana elindul, de előtte még megölel. Harry elém lép és behúz egy üres előadóba. Becsukja az ajtót és neki esik az ajkaimnak. Mélyen csókol, belefeledkezve mindenbe. Újra és újra csókot kezdeményez addig, amíg el nem lököm magamtól.

-         Na, jó! Magyarázatot követelek! – nézek rá.

-         Nézd ne mondj nekik semmit! Semmit! Mi nem… Nem vagyunk együtt – túr bele a hajába.

-         Milyen érdekes! Eddig sem volt közünk egymáshoz! – csattanok fel.

-         Nézd én... – kezd bele.

-         Te mi? – kérdezem morogva.

-         Vízilabdázó voltam sokáig. A legjobb Londoni csapatban játszottam, de amióta szedem a gyógyszereim nem játszhatok. Kiraktak a csapatból és eltűntem egy időre. Elkezdtem az egyetemet és most megint megtaláltak – ül le.

-         Ha tudtad, hogy úgy is megtalálnak minek ólálkodsz állandóan a közelemben? Nekem nem kellenek a rajongóid meg a média! Te sem kellesz! Mégis ki a fene vagy te? Mit akarsz te tőlem? Egyáltalán Harrynek hívnak? – kiabálok rá.

-         Sajnálom! Lerendezem és békén hagynak… Én is békén hagylak – indul kifelé.

-         Szuper! Attól még a nyakamra fognak járni! – csattanok fel.

Kilép és bevágja az ajtót. Leülök az egyik székre és várok. Miért nem mondta el? Mindenki tudta csak én nem? Lana, miért nem szólt? Lehet, hogy átlagos életet akart élni és ment is neki egy ideig, de most mi lesz? Folyamatosan bujkálnom kell? Mostantól az újságban fogom magam látni? Felállok és végigsétálok a folyósón. Mindenki megbámul útközben. Megint kezdődik. Az órákon állandóan rólam pusmogtak.

„Jár egy végzőssel, de még csak elsős.”

„Egyáltalán nem illik hozzá!”

„Csak a hírnevére bukik.”

„Atom fura a csaj. Mégis ki szülte, hogy ilyen szemei vannak?”

„Nézz már rá! Ez egy ribanc!”

Alig vártam, hogy kiszabaduljak az óráról. Kifutottam a teremből és bezárkóztam az egyik vécébe. Amint megbizonyosodtam róla, hogy tiszta a terep elsírtam magam. Fogalmam sincs mennyi ideig voltam ott. Egyszerűen fogtam magam és elindultam hazafelé. Útközben belefutottam Harrybe is. Eléggé lehangolt kedve van. Nem nézek rá. Lehajtott fejjel megyek el mellette. Viszont elkapja a karom és megállít.

-         Nem fognak zaklatni. Megkértem őket – mondja egykedvűen.

-         Remek… - szipogok.

-         Sírtál? – lép közelebb.

-         Nem! – húzódok hátrébb.

Elengedi a kezem és megindulok kifelé. Amint kilépek az ajtón egy kisebb csoport indul el felém. Sietősre veszem a tempót, de az utca sarkán firkászok szobroznak és amint meglátnak elindulnak felém. A lányok hátul sikítani kezdenek. Harry nevét kántálják. 

-         Francba is! – motyogok magam elé.

-         Gyere! – fogja meg a kezem.

Engedem neki, hogy sietősen a kocsijához húzzon. Gyorsan beülök és elindulunk. A kolesz előtt is firkászok várnak. Felmordulok és megkérem, hogy álljon meg. Majd én lerendezem őket. Kiszállok a kocsiból és feléjük indulok. Azonnal fotózni kezdenek.

-         Elég volt! Húzzanak innen! Nincs közöm Harryhez. Nem is volt és nem is lesz soha az életben! Remélem érthető voltam! A suli elől is eltakarodhatnának! – lökdösöm őket félre.

Még a kapuban vissza nézek Harryre. A szemei fájdalomtól csillognak. Bemegyek és idegesen feltrappolok a szobámba. Ledobom a táskám és lecsúszok a fal mentén. Harry tekintete szinte bele égett az elmémbe. Azok a smaragd zöld szemek fájóan néztek utánam. Lehet valakibe két hetes ismeretség után beleszeretni? Ugyan! Hogy is, ne lehetne! Valakibe egy perc alatt is bele lehet szeretni. Nekem két hét kellett hozzá, hogy Harry teljesen az elmémbe férkőzzön. Másként, miért fájna? Előkotrom a zsebemből a telefonom és kikeresem Lana számát. Közvetlen alatta van az ő száma is. A kis piszok beleírta a számát a telefonomba. Letörlöm az időközben előbújt könnycseppjeim és tárcsázom. Egy ideig kicsöng majd durván beleszól. Érezni rajt az alkohol hatását.

-         Nekünk nincs közünk egymáshoz szívem! Nem is lesz! Töröld ki a számom! – bunkózik.

-         Nem ihatsz a gyógyszerre! Megölöd magad! – mondom egy hangon.

-         Aggódsz értem? – gúnyolódik.

-         Tudod mit? Kit érdekelsz! Öld meg magad, ha ezt akarod! – mordulok rá.

Kinyomom és befekszem tévézni. Keresgélek a csatornák között, de sehol semmi. Végül megakadok egy fényképről rólam és Harryről, amint a pékség közepén megcsókolt. Tátott szájjal bámulok a képernyőre. Harry kigyúrt, erős keze körbeölelik a vékony derekam. Magasabb nálam fél fejjel.

-      Nos rajongói információnk szerint Harry Styles a híres úszó ma megint hírt adott magáról. A régi pékségben kapták lencsevégre, ahol Harry régebben dolgozott, egy szőkés-barna hajú lánnyal elmélyülten csókolózni. A lány és Harry állítása szerint nincs köztük semmi. Nos a képek mást mutatnak kedves fiatalok! A rajongók szerint Harry boldogabb az elmúlt időben mióta a titokzatos lánnyal van együtt – mondja a riporter fapofával.

Több kép is van? Az egyiken a klub előtt, Lanával az egyetem udvarán, a kolesz előtt, az erkélyemen egy kép rólam, a pékség előtt és a pékségben egy csomó. Elkapcsolok és inkább valami idióta mesét kezdek el nézni. Tényleg boldogabb, mint előtte volt? Furdalni kezd a kíváncsiság milyen volt előtte. Milyen lehetett profi játékosként? Milyen szerencsés volt az a lány aki vele volt akkor. Reggel egy órát állok a szekrény előtt azon agyalva mit vegyek ma fel. Fogalmam sincs mit parázok ezen, de néha így előjön. Felveszek egy világoskék, farmer sortot, fekete pólóval és barna bőrkabáttal, fekete boka cipővel. Begöndörítem a hajam elől és teszek fel egy napszemüveget. Már állandó kellékké vált a számomra. Felveszem a kézi, krém színű táskám és elindulok. Az utcán sokan megbámulnak. Páran még autogramot is kérnek tőlem. Próbálom elhárítani őket, de nem hagyják magukat. Egészen az egyetemig követnek. Belépek az ajtón és Lana karon ragad. Behúz a lányvécébe és mindenkit kilökdös bentről. Egyesével megnézi a vécéket és beszélni kezd.

-         A bátyám tényleg sokkal boldogabb, amióta veled van! Miért nem látjátok azt, amit mindenki körülöttetek? Totál oda meg vissza vagytok egymásért! Ne mond azt, hogy nem, mert ez az igazság! Harryn látni, ahogy rád néz. Te meg mintha már az övé lennél! Soha nem volt egyetlen egy olyan lány sem akit ennyire féltene és óvna még magától is. Nem mondtuk el, mert feleslegesnek tartottuk. Nem gondoltuk, hogy megtalálnak újra! Sajnálom, hogy nem szóltam róla! Engem is utálsz? – hajtja le a fejét.

-         Én… Nem utállak – ölelem meg.

-         Szeret téged. Ő maga mondta – ölel vissza.

Lana délután feljön hozzám és beszélgetünk minden féléről. Mesél arról az időszakról. Amikor minden egyes meccs után a kórházban kötött ki a szíve miatt. Még tizenhét éves korában kezdődött el. Egyszerűen nem tudták mi a baja, amíg le nem állt a szíve. Azt mondták súlyos szívgyengeségben szenved, ami pokoli fájdalmakkal jár. Göcsökkel és pánik rohamokkal. Megtapasztaltam egy napja. Amikor megkapta a gyógyszert egyáltalán nem vízilabdázhatott. Kezelhetetlen volt a dühe így boxolni kezdett. Mostanra már azt is abbahagyta így beállt focizni. Sokan csak úgy emlegették, hogy a lecsúszott srác. Mesélt az első szerelméről aki minden érzelem nélkül megalázta. Számtalanszor megcsalta a háta mögött és Harry túlságosan vak volt. Amikor minden kiderült csúnyán kidobta a csajt és azóta egy lánnyal sem maradt meg egy hónapnál tovább. Amíg kibeszéli Harry fél életét beesteledik. Elbúcsúzik tőlem és hazafelé indul. Amint kilép az ajtón nekidőlök és felsóhajtok. Harry! Megrázom a táskám és előkutatom a telefonom. Írok neki egy rövid sms-t. „Látni akarlak!” Alig telik el két perc megkapom a választ. „Engedj be!” Visszaszórom a táskámba a cuccaim és az ajtóhoz lépek. Kinyitom és előttem áll teljes életnagyságban. Egy szürke póló van rajta és egy fekete farmer, fekete tornacsukával. A haja elől felzselézve míg a többi tincsei szanaszét állnak.

-         Látni akartál, hát itt vagyok – szólal meg a mély hangján.

-         Mióta állsz már itt? – lépek hozzá közelebb.

-         Már egy ideje – dől neki az ajtó félfának.

Ahogy dől kíváncsi szemeket vélek felfedezni a folyósón. Szúrósan nézek rájuk, mire elmennek és nem kíváncsiskodnak tovább. Leveszi a napszemüveget és végignéz rajtam. Utoljára a szemeim hagyja. Egy ideig csak bámuljuk egymást. Az egyik kezemmel végigsimítok a mellkasán és közelebb lépek hozzá. Lábujj hegyre állok és magamhoz ölelem. A karjai a derekam köré fonódnak és hatalmasat sóhajt. Beljebb lépked velem együtt a szobába és becsukja az ajtót. A kíváncsi tekintetek csalódottan mégis izgalmasan várakoznak. Elmosolyodom, amint szembe találom a fehér ajtómmal a tekintetem. Harry elenged és leül az ágyamra. Megállok előtte és magyarázni kezdek.

-         Sajnálom! Én… Nem kellett volna azt mondanom. Csak össze voltam zavarodva. Amikor veled vagyok minden olyan egyszerűnek tűnik. Sokszor fel sem tűnik, hogy van e rajtam napszemüveg vagy nincs. Nem érdekel, hogy miben vagyok. Nem érdekel más véleménye. Szabadnak érzem magam. Nem zavar, hogy idősebb vagy nálam. Csak túlságosan sok volt ez egyszerre. Két hete ismerlek és… Állandóan te jársz a fejemben. Mindig másokhoz hasonlítalak. Azt hiszem… Azt hiszem szeretlek. Szerelmes vagyok beléd – vizsgálom a földet.

Egy ideig nem szól semmit sem. Megfogja a kezem és összekulcsolja az ujjainkat. Feláll és felemeli a fejem. Elmosolyodik majd belekezd ő is a monológjába.

-         Nem találkoztam még olyan emberrel, akibe egy nap alatt totál belezúgok. Akinek csodálatos szemei vannak és megmenti az életem. Nem találkoztam még olyan lánnyal, aki miatt ennyi szarság után is normálisnak érzem magam, megfeledkezve minden bajomról. Féltelek téged! Féltelek magamtól és az életemtől is. Féltelek attól, hogy egy nap ez itt – bök a mellkasára – felmondja a szolgálatot és összetörsz. Félek, hogy bármelyik percben megunsz! Hogy mindig lesz valami olyan, ami miatt megharagszol és elhagysz! Jól érzem magam, amikor veled vagyok. Legszívesebben egész nap csókolnálak és ölelnélek, mert úgy érzem, hogy bármelyik pillanatban felébredhetek. Hogy csak álmodom és ugyan az a szívbeteg srác vagyok aki eddig is voltam. Amikor velem vagy eltudod terelni a gondolataim. Egy percig sem gondolok rá. Végre megtaláltalak magamnak. Szeretlek Cemy! Az első ütközésünktől fogva szeretlek! – húz magához.

Érzelmekkel dús csókot kezdeményez. Percekig csókolózunk szorosan ölelkezve. Úgy érzem,

hogy a szívem röpdös a boldogságtól. Amint elválunk Harry felkap a karjába és pördül velem egyet a szobában. Késő este van mire menni készül. Viszont én nem akarom elengedni.

-         Maradj! – ölelem át hátulról.

-         Kitesznek a koleszból, ha itt maradok! – nevet fel.

-         Kérlek! – mondom aranyosan.

-         Nem hoztam váltás ruhát – fordul meg.

Végül mégis marad és elmegyek zuhanyozni. Leveszem a zuhany kabin faláról a ruháit és felakasztom az ajtóra. Gyors zuhany után kimegyek hozzá. A gitárom nézegeti a sarokban. Amikor észreveszi, hogy figyelem feláll és elindul zuhanyozni.

-         Kimostam a pólód és a boxered. Az ajtón vannak – mosolygok rá. 

-         Hm –tűnik el a fürdőben.

Amire visszajön majdnem elalszom. Befekszik mellém és szorosan magához húz.

2. rész

Sziasztok! 

Köszönöm a pipákat és a 4 feliratkozót. 

Nos itt is van a következő rész. 

Remélem tetszeni fog. 

Aki szeretné reklámozhatja a blogot.(nem kötelező)

Hibákért sorry, de majd a bétácskám kijavítja amint feljön. :)

Holnap szülinapom lesz és ha nem b*szák el a kedvem,

mint most is akkor jön a 3. rész :)

Jó olvasást. Puszi 

Bell Boo

Golf!

 

(ezt hallgattam a közepe felé :) )

Lassan egy hete vagyok itt és azokat a gyógyszereket szedem, amit Harry adott. Azóta sem derült ki honnan van, ha neki is van akkor mire szedi. Lana halálosan meg van győződve róla, hogy Harrynek tetszem. Ugyan már! A bátyja végzős, bombázó a barátnője, nem mellesleg eléggé híres a lányok körében. Majd pont én tetszenék neki. Egy szürke kis egér, átlagos cuccokban és átlagos külsővel. Egy kis elsős. Mellesleg azóta Harry rám sem nézett. Amikor átmentem hozzájuk átnézett rajtam. Nem tudom mit képzel Lana. Most egy buliba akar elrángatni. Semmi kedvem sincs elmenni. Szörnyű fájdalom szurkálódik bele a fejembe. Beveszek még egy gyógyszert és tíz perc múlva kezd hatni. Végül még is belegyezek a buliba. Lana átjön hozzám és megcsinálja a hajam meg a sminkem. Egy sötétkék, feszülős koktélruhát veszek fel, fekete magas sarkúval. Előkutatom a vékony bőrdzsekim és elindulunk. Amikor megérkezünk már dugig van a hely részeg egyetemistákkal és részeg tinikkel. Tolakodni kezdünk a tömegben. Lana erősen fogja a kezem, hogy el ne veszítsük egymást. Amint a pulthoz érünk valamit kiabál a pultos srác fülébe és elindulunk a sötétségben. Izzadt testek tapadnak rám minden oldalról és kezdem totál rosszul érezni magam. A gyógyszer miatt nem ihatok. Semmit vagy azonnali halál. Kerek perec megkaptam így az orvostól. Hanyagolnom kell az alkoholt. Lana azért is rám tukmálja. Elhúzom a szám és inkább félretolom. Lana egyből vállat von és az enyémet is lehúzza. Lan már jócskán be van állva és valami idegen, kopasz, kigyúrt csávóval táncol. Nem lesz ennek jó vége. Idegesen kutatni kezdek a táskájában. Kikeresem a telefonját és felhívom a bátyát. Párszor kicseng majd sípol egyet. Minek neki telefon, ha nem veszi fel? Párszor próbálkozom még, de mindegyik sikertelen. Azért egy üzenetet dobok neki. „Minek telefon, ha fel sem veszed? A húgod most készül elkövetni élete egyik legnagyobb hibáját. Fogalmam sincs hol vagyunk. Valami Roxan a klub neve. Xoxo Cemy.”

Kimegyek egy kicsit levegőzni. Épp, hogy felhúzom a kabátom mehetek is vissza. Ott hagytam egyedül azzal a fura pasassal. Visszasietek és kikérem az ő kabátját is. Most fogunk elmenni innen. Lana totál részegen, röhögcsélve megy a sráccal a kijárat felé. Épp, hogy utol érem őket a kocsinál. Erősen megragadom a kezét és megrántom.

-         Lana nem mész vele! – mordulok rá.

-         Ugyan már cukorfalat! Gyere velünk te is! – lép közelebb hozzám.

-         Egy ujjal se érj hozzá! – szólal meg Harry egészen közel simulva hozzám.

-         Ugyan csak szórakozunk – röhög fel a srác.

Harry kilép mögülem és elrántja a húgát a sráctól. Elvonszolja a kocsiig és beülteti. Elég idegesen becsapja az ajtót és visszasétál elém. A srác megrázza a fejét és elindul a kocsijával gondolom én hazafelé.

-         Hagytad, hogy ennyit igyon? – kérdezi idegbetegen.

-         Mit kellett volna csinálnom? – kérdezem bunkón.

Most meg én legyek a hibás? Tizenkilenc a húga. Csak eltudja dönteni, hogy mennyit iszik. Harry megrázza a fejét és beszáll a kocsijába. Nézem, ahogy elhajt. Fogalmam sincs, hol vagyok és az utat sem tudom a koleszig. Tényleg ilyen hülye? Alig egy hete vagyok itt. Az "egyetemen kívül még nem voltam sehol a városban". Vagyis inkább ezen a részén a városnak. Lassan elindulok a magas sarkúmban egyenesen. Már két órája az utcát járom és még mindig nem tudom hol vagyok. Ha még élve eljutok a koleszba, hétfőn első dolgom lesz Styles fejét leüvölteni. Képes volt itt hagyni egy totál idegen városban az éjszaka közepén. Egyre jobban kezdek fázni és a lábam is fáj már. Fogom magam és leveszem a gyötrő magas sarkúm. Amint érintkezik a talpam a hideg földdel elhúzom a szám. Még mindig nem hiszem el, hogy itt hagyott. Hirtelen megcsörren a telefonom és halálra rémülök. A szívem hevesen kezd el verni a mellkasomban. Előkotrom a kistáskám aljáról. Lana keres, aki valószínűleg Harry. 

-         Mondjad! – morgok.

-         Hol vagy? – kérdezi higgadtan.

-         Szerinted tudom? – kiabálok rá. 

-         Nézz körül és mondj valami utcanevet – sóhajt fel.

Pár percig körbe forgok, de sehol egy tábla vagy valami. Elgyalogolok az utca sarkáig hátha valamit találok. Harry szuszogását hallgatom egész végig a telefonban.

-         Nincs itt egy rohadt tábla sem – mérgelődök.

-         Sétálj vissza a klubhoz! – sóhajt fel.

Elmorgok egy okét és lerakom. A cipőimet a hónom alá csapva indulok el arra, amerről jöttem. Útközben hangokat hallok magam mögül. Párszor hátra is nézek. Három srác jön utánam elég részeg állapotban. Lassan elérek a klubhoz. Harryt sehol sem látom. A három srác útközben utol ér. Az egyikük megragadja a kezem és a számra tapasztja a kezét. Nekilök az egyik fának és elkezd tapogatni. Végig kapálózok a karjai közt, de nem enged el. A másik kettő lefogja a karom és a srác mindenhol hozzám ér. Ráharapok az ujjaira, mire fájdalmasan felnyög.

-         Ribanc! – mordul fel.

Hirtelen rántást érzek a két oldalamról és előlem is. Harry mindhárom srácnak behúz egyet és megragadja a kezem. A kocsijáig húz és ott nekidönt. Végig pásztázza a szemével minden kis porcikámat.

-         Bántottak? – kérdezi a szemeimbe nézve.

-         Nem! – rázom meg a fejem.

-         Szállj be! – nyitja ki az ajtót.

Megfordulok és mielőtt beülnék hátulról magához húz és mindkét karját körém fonja. A fejét beletemeti a nyakamba és belecsókol. A szívverésem a kétszeresére növekszik mire elmosolyodik és elenged. Beülök és bekötöm magam. Elindulunk és egész végig nem nézek rá. Nem felejtettem el, hogy csak így itt hagyott. Amint behajt hozzájuk egy szó nélkül szállok ki. Már megint itt kötöttem ki! Beparkol a garázsba majd, amikor kijön még mindig ugyan ott állok.

-         Már megint itt! – motyogom.

-         Kirakhattalak volna egy motelnál is – szólal meg a hátam mögül.

-         Jobb lett volna! – flegmázok.

-         Egyébként szívesen – indul el.

-         Mégis mit köszönjek meg? Hogy otthagytál? Két óráig bolyongtam egy totál ismeretlen helyen! Ezt köszönjem meg? Hát, kösz! – kiabálok utána.

Megfordul és pillanatok alatt előttem terem. Megragadja a derekam és szorosan magához húz. Látom a szemeiben a dühöt. A hosszú ujjaival beletúr a hajamba és közel húzódik hozzám. Mélyen a szemeibe néz és beszélni kezd.

-         Soha nem hagynám, hogy bántódásod essen – mondja határozottan az ajkaim előtt pár milliméterre.

Érzem a meleg leheletét az ajkaimon. Megborzongok mire elhúzódik és összekulcsolja az ujjainkat. Egyenesen a vendég szobáig kísér és elengedi a kezem. Magamra hagy és már csak az ajtót halk kattanását hallom. Belépek én is, és az első utam a fürdőbe vezet. Levetkőzök és beállok a zuhany alá. Bekapcsolom a telefonom lejátszási listáját és énekelni kezdek. Fél órával később bezuhanok az ágyba és elalszom. Elég korán ébredek, ami rám nem jellemző. Felveszem a ruhám és lemegyek a kertbe. Alig megyek pár lépést a friss füvön, amikor bekapcsol az öntöző rendszer teljesen eláztatva. Hatalmasat sikítok és visszafutok a teraszra. Harry az ajtóból röhög rajtam. Arrébb lököm és keresek egy fürdőt. Becsavarom magam az egyik fehér törölközőbe és leülök a kád szélére. Pár perc múlva Harry lép be ruhákkal a kezében. Elveszem a kezéből és mielőtt elengedné a ruhákat végigsimít a tenyerem belső felén. Amint kimegy öltözni kezdek. Egy boxert és egy hosszú pólót kaptam. A ruhám a szárítóra rakom és próbálok valami elfogadható fejet varázsolni magamnak. Felkutatom a szobát, ahol tegnap aludtam táska ügyben. Sehol sem találom. Úgy emlékszem, hogy nálam volt. Benézek Lanához, aki még mindig alszik. Már dél is elmúlt. Ennyire megártott neki az alkohol? Lemegyek a nappaliba megkeresni Harryt, hátha a kocsijában maradt. Egy darabig sehol sem találom. A medencénél bukkanok rá. Pillangó úszásban gyakorolja a hosszakat. Egy ideig az ajtóból nézem, amikor észreveszi, hogy bámulom őt elnyílt szájjal, kiugrik és felém sétál. Magához veszi a törölközőt és a tudatalattim felsikolt. Szívesen nézném még a tetoválásait és a kigyúrt mellkasát. Teljesen a bűvkörébe kerültem. Legalábbis a szívem kezd felé hajlani, míg az eszem folyamatosan azt mondja: Nem! Most komolyan nyáladzok Harry után? Nem vagyok normális. Már lépnék vissza, amikor megfogja az ajtót és kihúzza.

-         Leskelődsz? – vigyorog rám.

-         Utánad? Inkább nem! – vágom hozzá bunkón.

-         Akkor? – kérdezi morogva.

-         A táskám keresem. Vissza akarok menni a koleszba. Biztos a kocsidban hagytam. Meg szeretném nézni – motyogom.

-         Aha – von vállat.

Gyors léptekkel elindul előttem és a kezembe nyomja a kulcsait. Kisétálok és végig kutatom a kocsiját. Totál ideges leszek, ha elhagytam. Benne volt mindenem. A gyógyszerem is, amit tőle kaptam. Mindent elhagyok, ha ilyen Styles féle emberekkel barátkozom. Amint visszamegyek idegesen vágom le magam a kanapéra. Harry rám néz és egy ideig az arcom bámulja.

-         Megtennéd, hogy nem bámulsz? – nézek rá.

-         Megvan? – kérdezi figyelmen kívül hagyva a kérésem.

-         Nincs! Elhagytam vagy kitudja. Lehet kiraboltak – vonok vállat.

-         Gondolom a gyógyszereid is benne voltak minden mással együtt – mondja közömbösen.

-         Benne – bólintok.

Honnan a francból tud már megint a gyógyszereimről? Nála lenne az egész adagom? Ő is szedi őket? Nagyon idegesítően, kíváncsi vagyok. Időközben feláll és kimegy a konyhába. Hallom egy kis kupak pukkanását és a víz csobogását.  

-         Kérdezhetek valamit? – lépek mögé.

-         Kérdezz! – mondja megfeszülve.

-         Mióta szeded? – dőlök a konyhapultnak.

-         Nem tartozik rád – fordul meg.

-         De az már igen, hogy nekem mire kell? – fonom össze a karjaim.

-         Miért érdekel? – lép közelebb.

-         Mert így fair! – vonok vállat.

-         Nem mondom meg! – hajol közel hozzám.

A kezei a derekam mellett foglalnak helyet. Egy ideig erősen bámulunk a másik szemébe. Felsóhajt és ellép előlem. Épp, hogy eltávolodik a barátnője lép be a konyhába.

-         Szia édes! – lép Harry elé.

-         Szia - köszön neki a szemeimbe nézve.

Inkább lelépek és megnézem a ruhám. Még mindig totál vizes és foltos is. Még utoljára szétnézek táska ügyben. Az ágy alól kotrom elő, amikor megbotlok a szíjában. Lana továbbra sem ébred fel. Szerintem átalussza az egész napot és holnap tele lesz energiával. Lassan lesétálok mezítláb és kifelé megyek. Amint kiteszem a lábam az ajtón veszekedést hallok.

-         Miért vannak rajta a ruháid? Lefeküdtetek? Ki ez a ferdeszemű ribanc? – kiabál a lány.

Halkan becsukom az ajtót és elindulok a kapu felé. Már éppen lépnék ki a hatalmas vasajtón, amikor Harry megragadja a karom és visszahúz. A lány kiviharzik mellettem. Csak pislogok utána. Pár srác az utca túloldalán végigmér, ami Harrynek nem tetszik. Megragadja a derekam és birtoklóan magához húz. Az egyik kezével beletúr a hajamba és a falnak nyom. Az ajkait

az enyémekre tapasztja. Határozottan és mélyen csókol meg. Az egyik kezem automatikusan a hajába túr és a karjai közé simulok. Imádkozom, hogy ne vessen véget a pillanatnak. Zihálva válunk el egymás szájától. Még mindig ugyan úgy szorít magához. Elhúz a kocsijáig és a koleszig visz.

-         Sajnálom – szólal meg.

-         Mit? – nézek rá.

-         A csókot… Én… - hallgat el.

-         Mit számít? Csak egy csók volt – szállok ki.

Becsapom az ajtót és befelé megyek. Páran végig néznek rajtam és a ruhámon is a kezemben. Amint felérek a szobámba bezuhanok az ágyba. Lehunyom a szemeim és teljes sötétség lepi el az agyam két percen belül. Arra ébredek, hogy valaki dörömböl az ajtómon. Felkelek és lassan elcsoszogok odáig. Lana áll előttem teljes harci felszerelésben.

-         Lana – ásítok.

-         Átaludtad a fél napot! Tökre aggódtam! – mondja összefont karokkal.

-         Mi? – dörzsölöm meg a szemem.

-         Nem mellesleg mit keres a bátyám ruhája rajtad? – mér végig.

-         Hosszú! Hány óra? – engedem be.

-         Délután három – jelenti ki.

-          Oh... - rázom meg a fejem.

Egész délután az unalmas napját ecsetelte, amit nélkülem töltött el. Miután elmeséltem neki a reggelt kinevetett és elhívott golfozni a barátaival hétvégére. Mit veszíthetek? Ezerrel fog sütni a nap és elkerülhetetlen lesz a napszemüveg viselése. Majd megtanulok golfozni is. Miután végigszenvedem az unalmas hetet, Harry folyamatos bámulásával együtt, indulhat a hétvége. Bepakoltam egy kisebb táskámba váltás ruhát és egyéb dolgokat. Az egész banda egy hatalmas kis busszal megy. Lana egész úton be nem fogja a száját. A többiek is megelégelik ezt és befogják a kezükkel a száját. A kezeit lefogják és az üléshez szorítják, hogy véletlenül se tudjon ellen állni. Elmosolyodok és kifelé bámulok.

-         Hé, Lala ott van a bátyád – szólal meg Rona.

-         Mit keres itt az a barom? – morog Kelly.

Amíg ki nem szállok a kocsiból Harry és az én tekintetem teljesen összekapcsolódik. Hiába nézek előre a szemünk állandóan megtalálja a másikét. Amíg Lala és Kelly elintézik a dolgokat addig mi kiválasztjuk az ütőket és beállunk.

-         Segítsek? – jön a hátam mögül egy kedves hang.

-         Hát, igazából… Nem kell – dadogok.

A fekete hajú, kék szemű srác mellém áll és néz. Nagy nehezen próbálkozom az ütéssel. Amikor nem sikerül egyáltalán beleütnöm, felnevet és megfogja a kezem.

-         Nos akkor segítsek? – kérdezi nevetve.

-         Nos hazudtam! Életemben nem golfoztam még – nevetek én is.

-         Tudtam! Elsőre! – lép mögém.

Hátulról teljesen hozzám simul és megfogja a kezem. Egy ideig magyaráz, de nem figyelek. Megfeszülök a tartásában. Hirtelen oldalra pillantok és mindenki minket bámul. Harry rámarkol az ütőjére és elfordítja a fejét. Visszaviszem a pillantásom a srác tetkós kezére és egy ideig azt bámulom. Egy gyönyörű mikrofon tetkó van a csuklóján, kottával körbefonva, mellette hangjegyek. Az ujj hajlatában egy kereszt. Majdnem olyan, mint Harryé. Harry! Megint ő jár a fejemben. 

-         Tetszik? – kérdezi a fülembe suttogva.

-         Izé… Micsoda? – rázom meg a fejem.

-         A tetkóim – nevet fel.

-         Öhm, szépek – bólintok.

-         Félsz tőlem? Olyan merev vagy – húzódik el egy kicsit.

-         Nem! Nem félek tőled! – motyogom magam elé.

Lehajtom a fejem és kezdem zavarban érezni magam. Itt ölelget miközben Harrynek meg sem engedtem, hogy hozzám érjen. Miért hasonlítgatom másokhoz?

-         Az a srác már egy ideje téged bámul – szólal meg kiszakítva a gondolataimból.

-         Milyen srác? Harry? – kérdezem felemelve a fejem.

-         Nem tudom, hogy hívják, de megakar ölni a tekintetével, amiért hozzád érek. Féltékeny barát? – kuncog.

-         Nem! Mi nem… Jézusom! – nevetek fel.

-         Tegyük féltékennyé? – simul megint hozzám.

Az egyik kezét a derekamra simítja és megemeli az ütőt. Megint magyarázni kezd, de totál nem figyelek. Harryn jár egész végig az eszem. Csak azt látom, hogy megindul felénk.

-         Sziasztok! – köszön morogva.

-         Szia! – köszön a fekete hajú.

-         Jól szórakoztok? – kérdezi zsebre csúsztatva a kezeit. 

-         Megtanítom a szépséget golfozni – áll mellém.

-         Golfozni mi? – gúnyolódik.

-         Harry elég! Hagyd! – jön mellék Lan.

Pont jókor! Lana próbálja elhúzni, de meg sem mozdul. Szúrós szemekkel néz rám és a srácra is. Koncentrálni próbálok az ütésre és amikor sikerül elütnöm elmosolyodom. Harry karon ragad és elvonszol a kocsijához.

-         Szállj be, most! – mordul fel.

-         Miért? Mi bajod van? – csapom be az ajtót.

-         Szállj már be a kurva kocsiba! – kiabál rám.

Megszeppenek és beülök a kocsiba. Bekötöm magam mielőtt Harry a gázra tapos. Vagy száznyolcvannal száguldunk valahová. Miért lett ennyire ideges? A kék szemű miatt?

-         Mi bajod van? – kérdezem halkan.

-         Hagyj vezetni! – mordul rám erősen.

Megforgatom a szemem és inkább a suhanó tájat nézem. Amint leáll a motor fellélegzek. Harry kivágódik a kocsiból és előre megy. Be sem volt kötve? Tíz percig a kocsiban ülök majd kiszállok és körbenézek. Egy gyönyörű rétre hozott, ami tele van gyönyörű virágokkal. Utána sétálok és egy mesterséges kis tó mellett találom meg zsebre dugott kezekkel, előre révedt tekintettel.

-         Harry… Haragszol rám? – kérdezem félénken.

-         Meg is dughatott volna, ha még suttog a füleidbe? – bunkózik.

-         Mi a fene bajod van? – kérdezem szemöldök ráncolva.

-         Ott kéjelgett rajtad mindenki szeme láttára! Te meg… Hagytad magad! Undorítóak voltatok! – köpi felém.

Belenéz a szemembe és látom benne a gondolatait. Amióta elköltöztem nem hallottam azt a szót, hogy undorító. Leggyakrabban a szemem miatt mondták rám. Elszorul a szívem.

-         Undorítónak tartasz? – lépek hátrébb.

-         Cemy én… Nem úgy… - kap utánam.

-         Baba koromban hallottam ezt utoljára – hajtom le a fejem.

A saját anyám, amikor meglátta a szemeim egyszerűen undorítónak tartott. Két évébe telt elfogadnia, hogy ilyen vagyok. Az emlék hatására könnycseppek potyognak le a cipőm orrára. Harry felemeli a fejem és letörli a könnyeim.

-         Ne sírj! Ne miattam... Sajnálom – húz magához.

A karjait a derekam köré fonja és egy puszit nyom a homlokomra. Pár percig így állunk amíg el nem húzódik és felemeli a fejem. Letörli az arcom az ujjával és gyengéden rám mosolyog. Egy ideig egymás szemeibe bámulunk. Megtöri a varázst ami köztünk alakult ki. 

-         Mutatok valamit! – kulcsolja össze az ujjainkat.

Kinyitja a kocsi ajtót és kivesz egy hatalmas plédet a hátsó ülésről. Arrébb dobja a táskáját majd az én táskám is. A plédet feldobja a kocsi tetejére és nagyjából eligazítja. Felpattan a kocsi tetejére és felém fordul. Hatalmas vigyor van az arcán.

-         Mire készülsz Styles? – hunyorgok rá.

-         Mássz fel. Nyugi! Segítek - nyújtja a kezét.

Felém nyújtja a jobb kezét amin, tű nyomok ékeskednek. Észreveszi, hogy bámulom azokat, de nem szól. Nem az én dolgom. Majd elmondja, ha akarja. Rámarkolok a csuklójára miközben felhúz. A másik kezemmel feljebb tolom magam. A fejünk egy szintre kerül és megcsókol megint. Elméletileg barátnője van nem? Aki mellesleg nem én vagyok. Amikor elválik tőlem még pár puszit nyom a számra. Teljesen felhúz és a derekamnál fogva tart szorosan. Körbenézek és az egész rét a szemem elé kerül. Egész estig kint vagyunk. A kocsi tetején fekszünk egymás mellett és a felhőket bámuljuk. Néha azon vitatkozunk, hogy milyen állatformát látunk benne. Elmélyülünk és úgy érzem, mintha ezer éve barátok lennénk. Lassan lemegy a nap is. Harry feláll és felhúz maga után. Amint felállok megingok és majdnem elcsúszok. Harry beáll mögém és a derekamra fonja a karjait. Elsöpri a hajam a nyakam jobb oldalára. Beletemeti az arcát és érzem, ahogy beleszuszog. Ahogy megy lefelé a nap narancssárgára, majd lilára, később pirosra festi az eget. Tágult pupillákkal figyelem az egészet. Egyszerűen gyönyörű.

-         Harry ez… - szólalok meg.

-         Sss… - sziszeg a fülembe.

Amint lemegy a nap lemászunk a tetőről és bepakol a kocsiba. Amíg várom, hogy pakolgat a csomag tartóban elkezdek fázni. Megdörzsölöm a karom és megnézem mit csinál. A pót kereket húzza elő nagy nehezen a cuccok mögül.

-         Komolyan? Itt akarsz kereket cserélni? – kérdezem mellé lépve.

-         Nincs más választásom. Akarsz a kocsiban éjszakázni? Meg amúgy is… Fázol – fordul felém.

-         Az mindegy! – morgok.

Már pár órája itt vagyunk. Próbálta betenni a pót kereket, de eltörött a tartó. Már egy ideje a fűben ülök mellette. Mind a ketten előre nézünk. Végül is totál vicces a szitu. Már megint ő, megint éjszaka és megint egy „fedél” alatt éjszakázunk. Még mindig a kezében fogja a kulcsot mire felnevetek. Ilyen szerencsétlenek is mi lehetünk.

-         Úgy néz ki megint velem kell éjszakáznod – vigyorog rám.

-         Hogy én ezen miért nem lepődök meg – rázom meg a fejem.

-         Nem tehetek róla! Vonzó vagyok – túr bele a hajába.

Az olajos kezével összekeni a homlokát és az orrát is. Elnevetem magam mire leesik neki. Felém nyúl az olajfoltos ujjával és végighúzza az arcomon. Próbálom letörölni sikertelenül. Inkább elkenem és már én is olyan vagyok. Visszapakolja a cuccokat a kocsiba, amíg én a fűben ülök, a kocsinak támaszkodva. Miért én? Miért nekem mutatta meg? Annyira elgondolkozom, hogy azt sem veszem észre, hogy nem hallom pakolgatni. Felkelek és a kocsi elejének támaszkodva, erősen gondolkodva találok rá. Amint észrevesz, hogy ott vagyok arrébb csusszan. Muszáj megkérdeznem. Muszáj választ találnom a kérdéseimre.

-         Bökd ki! – szólal meg.

-         Miért én? Miért nekem mutattad meg? Miért nekem ezt a gyönyörű helyet? – kérdezem a cipőm bámulva.

Elém áll és felemeli a fejem. Az egyik kezével beletúr a hajamba míg a másikkal az arcom tartja. Az ujjai lágyan simogatni kezdik a bőröm.

-         Különlegesebb vagy, mint hinnéd – mondja komoly ábrázattal.

Az arca komolyból változik át hirtelen fájdalmassá. Elengedi a fejem és rám zuhan. Alig bírom megtartani. A kezeivel alig bír megtámaszkodni a motorháztetőn. Egyszer csak összecsuklanak a lábai és hátrafelé dől. Észbe kapok és megfogom. Kapkodja a levegőt miközben a mellkasát szorítja. Iszonyatos nagy fájdalom tükröződik az arcán és akkor bevillan. A szívére szedi a gyógyszereit. Olvastam róla pár dolgot. Erős szívgörcsök, erős fájdalom ellen szedik. Leültetem a földre és keresek vizet a táskájában. Megtalálom a gyógyszert és mire találok pár kortyra való, valószínűleg langyos vizet félek, hogy elkések. Hörgő hangokat is ad ki, ami pánik jellegű tüneteket mutat. Megkerülöm a kocsit és mire visszaérek a könnyezni kezd. Remeg a kezem miközben a kupakot szedem le az üveg tetejéről. Lassan fulladozni is kezd. Nem tudom megitatni vele.  

-         A fenébe is Harry! – csattanok fel idegesen.

Pofátlanság vagy sem feltúrom a táskáját. Találok bent pár olyan injekciót is, mint a gyógyszer. Leöntöm a könyök hajlatát egy kis vízzel és lemosom. Az ujjai megtalálják az enyémeket és megszorítja őket. Olyan, mintha bátorítani akarna.

-         Engedd el a kezem! Nem tudom így beadni! Harry! Kérlek! – szólok rá pánikolva.

Kifeszítem az ujjaim és megkeresem a vénáját. Vénásan előbb hat. Amint beadom neki az adagot elszorítom egy papír zsepivel és várok. Belemászok az ölébe és magamhoz ölelem. A pánik betegeket így nyugtatják le. Legalábbis az öcsém is lenyugszik, amikor rohama van.

-         Kérlek! Kérlek! Kérlek! Kérlek! – suttogom magam elé folyamatosan.

Egy óra elteltével, szoros karok húznak közel magához. Egy óráig tartott kiszednem őt a pánik állapotból. Egy óráig meg sem mozdult. Semmit sem csinált csak előre meredt szemekkel bámult az éjszakába.

-         Harry… - ejtem ki a nevét.

-         Szeretem, amikor a nevemen hívsz – motyogja halkan.

-         Jól vagy? – húzódok el egy kicsit.

-         Megleszek! – mosolyog rám.

-         Ne mosolyogj! Ne merészelj mosolyogni! Én azt… Én… Én azt hittem… - ölelem erősen magamhoz.

Beletúrok a göndör, selymes fürtjei közé mire simogatni kezdi a hátam. Folyamatosan beszél hozzám halkan. Amikor megnyugszom elengedem a haját, amit már egy ideje markolgatok. Nagy nehezen felhúzom a földről és beülünk a kocsiba. Előkeresem a plédet és bezárkózunk. Betakarom és úgy néz ki, hogy elaludt. Betakarom magam én is és próbálok elaludni, de nem megy. Fázni kezdek. Kellett nekem rövid cuccokban jönnöm. Útálom a tavaszt. 

-         Gyere ide! – szólal meg.

-         Aludnod kéne! – korholom.

-         Nem érdekel, amíg fázol! – morogja.

A mellkasára húz és érzem, hogy milyen forró a bőre. Végigsimítok a homlokán, ami tűzforró. Lázas és ez nem jó jel! Talán a gyógyszer lehúzza reggelre.

-         Olyan a kezed, mint az anyámnak. Puhák és melegek – mormolja.

-         Aludj már! – bököm meg a mellkasát.

-         Cem… K… - közbevágok.

-         Harry! – pirítok rá.

-         Jó éjt szépségem – suttogja.

Amint elalszik, lassan én is követem. Az éjszaka közepén arra ébredek, hogy valami nagyon hangosan vonyít. Felemelem a fejem és két villogó szempárral találom szemben magam. Egy fekete farkas áll a motor háztetőn és minket néz. Megszorítom Harry kezét és felkeltem. Homloka már teljesen normális hőmérsékletű.

-         Harry – bökdösöm.

-         Mmm… - nyöszörög.

-         Nem akarlak zavarni, de egy farkas van a motorháztetőn és minket bámul. Szerintem éhes – mondom a fülébe.

-         Nyugodj meg és ne nézz a szemeibe – ad egy puszit a számra.

Visszateszem a fejem és lehunyom a szemem. A farkas hatalmasat vonyít előttünk mire Harry is felriad. Lezárja a kocsit és átkarolja a derekam. Hallom, ahogy a farkas leugrik a kocsi tetejéről. A körmei végigsúrolják a tetőt. Felszisszenek és erősebben összeszorítom a szemeim.

-         Elment. Aludhatsz! – túr bele a hajamba.

Amikor újra elalszom még érzem a kezeit, ahogy a fejbőröm simogatják. Reggel egyedül ébredek. Az ajtóm résnyire nyitva. Harry kint szitkozódik. Kimászok és megnézem mit művel. A kocsi alatt fekszik két teljesen épp állapotú emelő alatt. A pólója a kocsi tetején. Fölé állok és a V vonalát nézem. Tökéletes teste van.

-         Jó reggelt – vigyorog rám.

-         Öhm… Neked is – nézek a szemeibe.

-         Tetszik amit látsz? – ül fel.

-         Én nem… - akadok el.

Felnevet és feláll a földről. Leengedi a kocsit és a rossz kereket visszarakja a csomag tartóba a többi kacattal együtt. Amíg megfordul a kocsival addig beállok a fűbe és várok rá. Valami rágcsálni kezdi a lábam. Hátra nézek mire egy fehér, pár hónapos farkas kölyökkel találom szembe magam. Lehajolok hozzá erre megijed és hátrébb fut. Visszanéz és felbukik a lábaiban. Kinevetem és visszafut hozzám és furán forgatni kezdi a fejét. Megsimogatom mire játékosan ráharap a kezemre és játszani kezdünk.

-         Tudod, hogy nem viheted haza – szólal meg felőlem Harry.

-         Tudom, de olyan édes – veszem fel.

Elé állok és szépen mosolygok rá. Harry megsimogatja a fejét mire a kicsi hozzá bújik. A hátam mögül éles morgás hangzik fel. Megfordulok és meglátom a tegnapi farkast. Leteszem a picit, aki hozzá fut és körbeugrálja. Harry lassan a kocsi felé húz és beszállunk. Amint kiérünk a föld útról hatalmasat kordul a gyomrom. Harry felnevet mellettem mire ránézek. Rám mosolyog és azonnal elpirulok. Leparkol egy pékség előtt és kiszáll a kocsiból. Az én oldalamra jön és kinyitja az ajtót.

-         Gyere velem – nyújtja a kezét.

Kicsatolom az övem és a kezébe csúsztatom a sajátom. Megrántja a kezem, aminek következtében kiesem a kocsiból a karjai közé. Elneveti magát és a talpamra állít. Becsapja az ajtót és átkarolja a derekam. Megindulunk a pékség felé. Kinyitja előttem az ajtót és belecsókol a nyakamba. Amint belép minden szem ránk szegeződik. Végig kísérnek a pulthoz majd visszarázódnak a beszélgetésbe. Harry hátulról mindkét kezével átkarol és egy puszit is nyom a hajamra. Elénk lép egy idős nénike hatalmas mosollyal az arcán. 

-         Harry? De rég láttalak – mosolyog rá.

-         Jó rég – húz még jobban magához.

-         Ki a kis hölgy? – néz rám.

Már éppen szólalnék meg, amikor Harry beelőz. A néni aranyosan mosolyog rám és rá is felváltva. Kezdem normálisnak érezni magam egészen addig amíg bele nem néz a szemeimbe és ráncolni kezdi a homlokát. 

-         A barátnőm – válaszol helyettem.

-         Ühm, igen. Cemy vagyok – mosolygok vissza feszengve.

-         Örülök. Kértek valamit? – kérdezi felhúzva a kesztyűjét.

-         A szokásosból kettőt – kulcsolja össze az ujjainkat.

A néni betesz egy papírba két hatalmas csokis csigát. A hasam újból korogni kezd. Elfolytok egy mosolyt, amíg Harry újból felnevet. Nem nagyon vagyok éhes, de az a csiga. Ilyet nem gyártanak még nálunk sem. Amint fizet még beköszön hátra mindenkinek. Addig én kint várok rá. A földet nézem egészen addig, amíg ő fel nem emeli a fejem. Megcsókol a pékség közepén

és szorosan magához húz. A csigák majdnem kiesnek a kezemből miközben visszacsókolok. Érzem, hogy szinte mindenki megállt a tevékenysége közben. Amint elválik tőlem elpirulok. Még egyszer köszön és elindulunk a kocsihoz.

-         Elfelejtettem valamit. Várj meg itt – indul vissza.