21. rész

Sziasztok! 

Itt az új rész. Köszönöm a pipákat és hogy olvastok még engem :). Még 1,5 fejezettel szenvedek és kész az első évad. :) Nagyon sokat nem fűzök hozzá most. Remélem tetszik. 

Jó olvasás. Puszi  

Bell Boo 

Túlléptem rajtad! 

(egyik örök kedvenc) 

Amint kocsiba ülünk elkezdek gondolkozni. Mit fogok mondani neki? Zaynnel vagyok egy hatalmas birtokon, kettesben. Ki fog akadni és megint féltékenységi jelenetet fog rendezni. Megkérem, hogy maradjon a kocsiban. Azt hiszem eltudom intézni. Ujjak fúródnak az enyémek közé.

-         Remegsz – néz rám.

-         Én csak… - kezdek bele.

-         Félsz tőle? – kanyarodunk ki a főútra.

-         Nem. Azt hiszem eltudom rendezni – nézek a kezünkre.

Egy órányi kocsikázás után a lakásunkhoz érkezünk. Harry jól láthatólag nincs itthon. Sehol a Range Rover. Gyorsan összepakolom a baba és az én dolgaim is. Gyorsan átöltözök és  mire végzek jól megpakolt bőröndökkel megyek a lift felé. Amint leérek és kinyílik az ajtó ledermedek. Zayn a garázsban vitatkozik Harryvel. Megfagyok a lift előtt és őket bámulom. Harry hátrapillant rám és elindul felém. Megáll előttem és végignéz rajtam.

-         Vele voltál tegnap igaz? – kapja el a derekam.

-         Engedj el Harry – kerülöm ki a kérdését.

-         Vele akarsz maradni? – mormolja a fülembe.

-         Hagyj! – próbálom ellökni.

Nekitol a falnak és magához szorít. Belecsókol a nyakamba és meg is szívja. Nem reagálok rá. Lassan elenged és eláll előlem. Zayn a kocsijába pakolja a bőröndjeim és vár rám az ajtó mellett. Harry még utoljára elkapja a csuklóm és a szemembe néz. Kirántom és elindulok Zayn felé. Beszállok mellé és elindulunk. Kiérve a garázsból fotósok hada lepi el a kocsinkat. Alig bírunk a tömegből kiautózni. Már látom magam előtt a címlapot. „Zayn Malik elszerette csapattársa barátnőjét” Vagy valami ilyesmi. A főútra érve Zayn felsóhajt.

-         Sajnálom az előbbit – szólalok meg.

-         Mit? Mit sajnálsz? – kérdezi gúnyolódva.

-         A fotósokat és ezt az egészet – bámulok ki az ablakon.

-         Kit érdekel… – mormolja az utat bámulva.

A birtokra érve Zayn elé jön egy húszas éveiben járó, szőke hajú szépség. Alighanem a barátnője lehet. Kiszáll és a karjába kapja. Egy hosszú csókot nyom a szájára és szorosan magához húzza. Vajon vele is csak játszik? Lassan kiszállok én is és felnyitom a csomagtartót.

-         Hagyd majd én kiszedem – lép mellém.

-         Tökmindegy – indulok befelé.

Bent a lány egyből letámad és kérdezősködni kezd. Egyszerűen félretolom az útból és megnézem a picit. A konyhában ül Zayn barátai közt és egy szőke, kék szemű csajszi a karjában tartogatja. Hová a fenébe jöttem én? Kimegyek a pakolászó Zaynhez és kihúzom a kocsiból.

-         Ez mégis mi a franc akar lenni? Kik ezek a vadidegen emberek és miért babusgatják a gyerekem? – lököm a kocsinak.

-         Nyugodj meg! – fordít a helyzetünkön.

-         Nem tudok megnyugodni! Kik ezek? – sziszegek rá.

-         A barátaim. Fogalmam sem volt, hogy itt akarsz maradni. Meghívtam őket a hétvégére. Ha akarsz elmehetsz. Senki sem tart vissza – engedi el a kezeim.

-         Akkor is említened kellett volna – motyogom halkan.

-         Nem tartozom neked beszámolással. Bocs – veti hozzám flegmán. 

Beviszi a bőröndjeim és utána kullogok a babaholmikkal. Leteszi a szobámba és kimegy. Jól be is vágja az ajtót maga után. Amíg pakolászok valaki kopog az ajtómon. Kinyitom és a szőke szépség áll előttem Roxyval a kezében. Egy puszit nyomok az alvó Roxy fejére.

-         Bocsi, hogy kisajátítottuk a kislányod – mosolyog rám.

-         Legalább vigyáztatok rá – veszem át tőle.

-         Imádnivaló prücsök. Egyébként Perrie vagyok. Zayn barátja – mutatkozik be.

-         Örülök én meg Cemy vagyok – mosolygok rá.

-         Segítsek pakolni? Közben beszélgethetünk is – ajánlja fel a segítségét.

-         Felőlem. Úgy is unatkozom – lépek beljebb.

Perrie beljebb lépked a szobába és azonnal a cuccaim felé veszi az irányt. Elképed a sok ruha láttán és pakolni kezdünk. Befektetem a kicsit és én is pakolgatom a hatalmas gardróbba a cipőim.

-         Ne haragudj, hogy megkérdezem, de te és Zayn? – aggatja fel a nyári ruháim.

-         Nem. Nem vagyunk együtt, ha erre célzol – mosolygok rá.

-         Azt hittem, hogy ti… Meg a baba – értetlenkedik.

-         Nem. Zayn a barátom. Harryvel mi éppen… Éppen szétmenő félben vagyunk azt hiszem – húzom el a szám.

-         Harry egy barom! – mormolja.

-         Ismered? – ülök le az ágyra.

-         Még Leila alatt vagy előtt? – sóhajt fel.

Döbbenten nézek rá. Ezek szerint ő is ismeri a szőke szépséget. Hová a francba kerültem? Van legalább egy ember aki nem ismeri őket? Elmeséli, hogy együtt nőttek fel Londonban. Egy suliba jártak egészen az egyetemig. Amikor Harry megismerte Leilát eltávolodtak egymástól. Hónapokig nem beszéltek. Perrie valamit nagyon furcsállt a lányban. Kiderítette, hogy folyamatosan csalja Zaynnel. Mivel már évek óta jó barátok elmondta Harrynek. Ő viszont nem hitt neki addig, amíg rájuk nem nyitott Leila szobájában. Harry bocsánatot kért tőle és valahogy összejöttek. Hónapokig voltak együtt amíg az a kis ribanc fel nem tűnt. Harry csúnyán ejtette és megszakította vele is a kapcsolatot. Azután egy éjszakás lányokkal volt. Aztán jöttem én.

-         Szeretem Harryt, mint barátot. Nem tudtam úgy nézni rá, mint a pasimra a kapcsolatunk alatt – sóhajt fel.

-         Neked Zayn tetszik igaz? – kérdezem vigyorogva.

-         Nem! – pirul el azonnal.

-         Hazudsz! A pofid elárult – nevetek fel.

-         Ne mond el neki jó? Boldognak látszik az új bögyös szőkéjével. Caroline vagy ki – fintorog.

-         Szóval Caroline – ízlelgetem a nevét.

-         Úgy falják egymást, mint farkas a vadhúst. Néha undorítóak – szólal meg valaki az ajtóból.

Hátrafordulok és egy barna hajú szépséggel találkozom. Beljebb jön és becsukja az ajtót. Rámosolyog a kicsire és leül mellém.

-         Szia, Spencer vagyok – mosolyog rám.

-         Cemy, örülök – nézek rá.

-         Már megint róla álmodozol Pezz? – sóhajt fel Spencer.

-         Megígértem, hogy nem fogok, de… - hallgat el.

-         De mindig megteszed amikor idejövünk. Verd már ki a fejedből! – üti tarkón gyengéden.

-         Hé! – húzza el a fejét.

Felnevetek köztük és egy ideig még beszélgetünk. Szóba esik mindenkiről minden. Spencer és Perrie eléggé maguknak valók. Spencer érett gondolkodású, míg Perrie kicsit álmodozó és bohókás. Leráncigálnak a nappaliba és bemutatnak a többieknek. Nagyjából megjegyzem a neveket. Egész este beszélgetünk és röhögünk. Zayn és Caroline kint a teraszon beszélgetnek.

-         Ezek már megint különcködnek? – jön be az ajtón Peter vagy ki.

-         Mintha eddig nem ezt csinálták volna – szólal fel Adam.

-         Hé, rendelünk vacsit? – jön elő a konyhából Niall.

Ledermed egy percre, amikor meglát aztán hatalmas vigyorra húzódik a szája. Vajon ki van még itt a bandából? Felhúz a fotelből és magához ölel.

-         Rég láttalak kislány – mosolyog rám.

-         Én is téged – motyogom a mellkasába.

-         Niall enged már el megfojtod! – szól rá Perrie.

-         Harryt hol hagytad? – suttogja a fülembe.

-         Ne most jó! Majd később beszélünk – mondom halkan.

-         Szavadon foglak. Szóval mi lesz vacsira? – üvölti el magát.

Felnevetek és kimegyek a konyhába. Teljesen más világba csöppentem, mint eddig. Talán tudok tiszta fejjel gondolkozni vidám társaság közt. Remélem menni fog. Időközben a vacsora is megérkezik. Niall kínait rendelt egy tíz fős társaságnak. Én a szobámban eszem meg a kicsi társaságában.

-         Hé, mondtam, hogy még beszélünk – tör be az ajtón.

-         Halkabban te vadállat! – pisszegek rá.

Végszóra Roxy felsír és félreteszem a kajám. Arrébb lökdösöm Niallt és kiveszem a kiságyból. Fél kézzel kilökdösöm a szobából és megetetem. Elég sokat eszik és még ébren marad elég sokáig. Niall is visszajön csak kopogva.

-         Először mért nem tudtál így jönni? – morranok rá.

-         Bocsi, nem tudtam, hogy még alszik – ül le mellém.

-         Mindegy. Bökd ki mit akarsz kérdezni – nézek rá.

-         Szakítasz vele? – pont bele a közepébe.

-         Nézd fogalmam sincs mit akarok még. Most egy kis távollétre és nyugalomra van szükségem – nézem a picit.

-         Ezért maradtál itt – jelenti ki.

-         Részben. Majd, ha átgondoltam a dolgokat meglátjuk mi lesz. Ne mond meg neki hol vagyok jó? Nem akarom, hogy idejöjjön és még jobban összekuszáljon bennem mindent – fogom meg a kezét.

-         Tartom a szám főnök – mosolyog rám.

Miután kibeszéli fél életét az úszós rész után totálisan agyzsibbadtnak érzem magam. Niall állandóan tud beszélni. Mielőtt Roxy elaludna és vele együtt én is Perrie robban be hozzám. Átveszi tőlem és kimegy vele a szobából. Remélem nem őrjítik meg őt is. Elmosolyodom a gondolatra és lassan elalszom. Hangos sikításra ébredek fel az éjszaka közepén. Inkább vággyal teli sikításra. Lassan elcsoszogok a fürdőbe és lezuhanyzom. Miután átöltözök elcsoszogok a konyhába. Felkapcsolom a kisvillanyt és Zayn háta tárul elém. Hátrafordul tele szájjal majd vissza. Megrázom a fejem és iszok valamit. Ránézek a telefonomra ami már két napja ki van kapcsolva és egy darabig nézem. Leülök elé és egy darabig egymást nézzük.

-         Kérsz? – tolja elém a sült krumplis tálat.

-         Az éjszaka közepén képes vagy hamburgerezni? – veszek el egyet.

-         Kell az energia – von vállat.

Egy darabig mártogatom a krumplit majd megeszem. Gyerekkori szokásaim egyike. A mártogatós kajákat szerettem a legjobban.

-         Zayn, szívem – libben be a konyhába Caroline egy szál ingben.

Zayn a reakciómat figyeli miközben Caroline belecsimpaszkodik a nyakába. Közönyösen nézek rájuk. A lány egy ribanc. Messziről látszik rajta, hogy minden gazdag pasinak szétteszi a lábát. Tudom ki sikoltott az éjszaka közepén. Zayn ezért jött le enni. Caroline nem zavarja, hogy ott vagyok. Beleszív Zayn nyakába, aki egész végig az én szemembe néz. Nem fogsz kiolvasni belőlem semmit. Csak sajnálatot egy ilyen nő iránt.

-         Ó, te is itt vagy? – néz rám.

-         Leestél a Földre, cicuska? – bunkózok.

-         Zayn visszajössz hozzám? – ül bele az ölébe.

Lassan felállok és elindulok a szobám felé. Hallom a szék húzódását és ujjad fonódnak a csuklóm köré. Zayn nekidönt a falnak és a derekam mellett megtámaszkodik.

-         Mi volt ez a nézés? – kérdezi kissé ingerülten.

-         Már rád sem nézhetek? – kérdezem bunkón.

-         Túlléptem rajtad Cem. Te is tedd azt! – enged el.

-         Ó, tényleg? Akkor miért bámultál az én szemembe folyamatosan? Jó lenne, ha nem felvernétek fel a fél házat! Mellesleg sajnállak, amiért ilyen cafkával jöttél össze – lépek be a szobámba.

Feltépődik a szobám ajtaja és Zayn elkapja a karom. Bevágja az ajtót mögöttünk és elcipel valahová. A mosókonyha láttán felhúzódik a szemöldököm.

-         Kiakarsz végezni? – nevetek fel.  

-         Nem. Megduglak! – kattan a zár mögöttem.

Zayn rátapad a nyakamra. A kezeim a fejem mellé szorítja. Próbálok ellenállni egészen a végsőkig. Viszont amikor megtalálja a kényes pontom felnyögök. Lehúzza rólam a bugyim és belém temetkezik. A falhoz szorítva döfköd egyre mélyebben és egyre gyorsabban. Talán a ház legmesszebb, legeldugottabb részében vagyunk. Senki sem hallja a nyögéseinket. Végighúzom a hátán a körmeim mire ökölbe szorulnak a kezei. Fogalmam sincs mióta elégítjük ki egymást, de nem is érdekel. A padlóra csúszva pihegünk. Lehunyom a szemem és beletúrok a hajamba. Zayn visszahúzza a boxerét és felhúz a földről.

-         Sajnálom. Nem akartam durva lenni – fordul felém.

-         Tényleg cafka a barátnőd – indulok el.

Elindulok vissza a szobámba. Újból lezuhanyzom és befekszem aludni. Semmi érzelem nem volt benne. Csak egy sima szex volt köztünk. Tényleg nem érez semmit sem? Ahogy telnek a napok egyre jobban érzem magam és készen állok Harryvel beszélni. Felhívom és várok.

-         Szia – szól bele Lana.

-         Szia, Harry ott van? – kérdezem érdeklődve.

-         Boksz edzésen van – mondja morogva.

-         Köszi – teszem le.

Felkiabálok Perrienek válassza ki a ruhámat, Harry had legeltesse a szemeit. Az utóbbi pár napban elmeséltem neki a kapcsolatunkat. Egy kicsit segített a döntésemben is. Akarom Harryt mindenestől, de le kell zárnia mindent és újból kezdeni. Nem akarom hallani a magyarázkodásait. Csak tiszta lapot akarok.

-         Tudtam, hogy ez lesz – lép be hozzám vigyorogva.

-         Megengedem, hogy felöltöztess és megcsináld a többit is. De kérlek vigyázz rá – nézek a kicsire.

-         Megígérem, hogy semmi baja sem lesz – mosolyog rám.

Leültet a fésülködő asztalhoz és eltűnik a gardróbban. Valószínű a ruháim közt kutat. Lassan elősétál egy fehér deréknadrággal, és egy fekete blúzzal, lapos talpúval. Felveszem és elől megkötöm a hasamnál. Perrie begöndöríti alul a hajam és egy enyhe sminket is tesz fel rám. Lekísér a kocsijáig és útközben találkozunk Zaynnel.

-         Hová mentek? – áll meg.  

-         A szöszi marad – kacsintok rá.

-         Hé! – kiabál utánam.

Beülök és elindulok. Az automata zár kinyílik és elindulok az edzőterem felé. Remélem, hogy még ott találom mire odaérek. Egész végig pörgős zenéket hallgatok. Mire találok egy parkolóhelyet észreveszem Harry kocsiját is.

-         Hello, Harry itt van? – lépek a pulthoz.

-         Még itt. Menj csak be – mosolyog rám a pultos srác.

-         Köszi – indulok be.

Halkan belépek a terembe és páran megbámulnak. Harry háttal áll nekem. Éppen ütéseket mér a boxzsákra. Az edzője rám pislant majd Harryre. Harry mintha ott sem lenne folytatja. Eléggé begyógyultak a sebei és a lila foltjai is.

-         Pihenj, látogatód érkezett – fogja le a kezét.

-         Küld el! Nem tudok interjút adni – morogja.

-         Sajnos nem készültem kérdésekkel Mrs. Styles – szólalok meg.

Harry egyszerűen megfagy és lassan felém fordul. Az edző lassan lelép kettesben hagyva minket. Végignéz rajtam majd megnyalja az ajkait.

-         Tudunk beszélni? – kérdezem a szemeit bámulva.

-         Igen, de nem itt – indul el.

Követem őt és a fenekét bámulom az edzőgatyájában. Amint kilépünk az ajtón egy másik felé indulunk. Azt hiszem az öltöző felé. Előre enged és hagyja becsapódni az ajtót. Szembefordulok vele és egyel hátrébb lépek.

-         Hogy vagy? – nézek végig rajta.

-         Komolyan ezért jöttél? – kapja el a derekam.

-         Részben – bólintok.

-         Mint látod tökéletesen megvagyok – nyom a falhoz.

-         Én… Gondolkodtam Harry – nézek fel a szemeibe.

-         Hetekbe tellett? – kérdezi gúnyolódva.

-         Sajnálom. Tisztáznom kellett magamban mindent, hogy beszélhessünk – csattanok fel.

-         Ha már itt tartunk kezdem én. Túlléptem rajtad Cem! Láthatóan jól elvoltál Zaynnel és a barátaival. Hetekig emésztettem magam, mert elhagytalak. Lezártam az ügyeim és megakartam veled beszélni, de beláttam, hogy felesleges. Szültél egy gyereket jó, gondját viselem, de már nem tudok rád úgy gondolni. Kicsivel előbb kellett volna felébredned. Felejts el! Felejtsd el, hogy valaha is visszafogadlak. Lépj túl rajtam, mert fájni fog! – hajol közelebb hozzám.

A szavai hidegzuhanyként hullnak rám. Túllépett rajtam? Ő a második aki ezt mondja. Azt hiszem halálra vagyunk ítélve. Azt hiszem így lesz a legjobb.              

20. Rész

Szaisztok! 

Köszönöm a pipákat és, hogy olvassátok a blogot. Nem fűznék hozzá sokat. Eléggé lefárasztottak munkahelyen. Nos ha Molly igyekszik Harry szemszögével akkor nemsokára az is felkerül. :) Jó olvasást és szép hétvégét. Bár itt egész héten esik :// 

Puszi Bell Boo

Mint két idegen.

„Életem egyik legnehezebb döntését hoztam meg Baby! El kellett, hogy hagyjalak egy kis időre. Le kell rendeznem ezt az egészet. Nem tenne jót ez az egész kettőnknek, a kapcsolatunknak. Miket beszélek, hiszen megkértem a kezed. Ez a tizedik papír, amit nem dobtam ki. Azt hiszem ezt megteszed helyettem is. Kérlek vigyázz magatokra. Ígérem, hogy épségben visszajövök hozzád, ha még egyáltalán akarsz ezek után látni. Tudom, hogy balhés múltam van, talán még jelenem is, de ígérem mindent elmagyarázok. Szeretlek. Harry”   

Órák óta bámulom a pár soros papír fecnit. Teljes sokkba kerülök. Sírni nem akarok. Sőt azt hiszem már nem tudok. Nem tudom felfogni, hogy így itt hagyott. Nem engedtem volna el. Azt hiszem ezt ő is tudja. Talán ezért ment el. A kicsi sírása térít vissza a jelenbe. Megetetem és megérem megnyugtatni. Érzi, hogy nincs itt és ezért nyugtalan ő is. Esküszöm megfogom

büntetni, ha ennek az egésznek vége. Telnek a hetek és semmit sem tudok róla. Hope folyamatosan sír és nyugtalan. Alig alszok valamit éjjelente. Olyan vagyok, mint egy hulla. Kávén élek lassan. Ebben a pár napban ki sem mozdultam a lakásból. Csakis akkor, ha kellett valami kaja. A rajongók folyamatosan itt állnak a ház előtt. Kezdek begolyózni tőlük. Vagy Harry hiányától. Remélem, hogy jól van, sőt ajánlom is neki! Lassan két hónapos lesz a kicsi és egyre jobban látszik a szeme színe. Inkább zöldes színű olyan, mint Harrynek. Éppen végzek az etetéssel, amikor csengetnek. Babával a kezemben nyitok ajtót. Harry áll előttem teljes életnagyságban kisebb zúzódásokkal az arcán. Tátott szájjal nézek rá. Hogy jutott át a tömegen? Hogy néz ki egyáltalán?

-         Babe – dől az ajtófélfának.

-         Harry! – suttogom a nevét.

-         Sajnálom Babe – csúszik a földre.

Az egyik kezemmel utána kapok és igyekszem megtartani. Gyorsan beviszem a kicsit a kiságyba. Mire kiérek Harry a földön fekszik és alig lélegzik. Első dolgom felhívni Louist. Megkértem, hogy Lanát ne hozza ide. Nem kéne így látnia a bátyját. Amíg ideér arrébb húzom az ajtóból. Louis halkan kopog majd beljebb jön. Letérdel mellém és közösen felhúzzuk őt.

-         Hazza egyben vagy? – kérdezi aggódva.

-         Meg… Megvagyok – mondja akadozva.

-         Hová vigyem? – néz rám Louis.

-         A szobánkba – mutatok az ajtó felé.

Louis lassan bevonszolja és lefekteti az ágyba. Megállok az ajtóban és csak nézem őt. Fájdalmai vannak. Erős fájdalmai. Louis végignéz rajtam és megölel.

-         Hívj, ha magához tér – indul el.

-         Ne… Ne szólj Lanának oké? – kapok a karja után.

-         Nyugodj meg! Nem fogok! – simít végig az arcomon.

Kikísérem az ajtóig. Harry hatalmasat nyög, amikor fordul az ágyban. Louis felsóhajt és még az ajtóban magához húz. Szorosan átölel és megpuszilja a fejem, majd az arcom és vésze

sen közel kerül a számhoz. Az egyik kezét az arcomra simítja és hirtelen ajtón kívülre húz. Nekidönt a falnak és rátapad az ajkaimra. Mire feleszmélek vadul egymás ajkait faljuk. Tényleg ekkora prűd ribanc lennék? Elkellett volna löknöm magamtól, de semmit sem tettem. Amint vége a csóknak belemarkol a fenekembe és egy kisebb csókot még kapok. Aztán elhúzódik és elindul. Miért vonzom ennyire a férfiakat? Ez is a hülye szemem körüli mizéria miatt van? Amint csukódik mögöttem az ajtó egyből bemegyek hozzá. Az oldalán fekszik, nyitott szájjal és élesen szívja a levegőt. Nem merek beljebb menni. Az ajtóból térképezem fel a testét. Mit műveltek vele? Halkan becsukom az ajtót és kimegyek az erkélyre telefonálni. Leülök az egyik székbe amit nemrég hoztam ki és felhívom Zaynt. Muszáj valakivel erről beszélnem. Lanát nem akarom megrémiszteni, meg aztán nem mernék a szemébe nézni azután a csók után.

-         Cem – ejti ki a nevem.

-         Beszélhetünk? – kérdezem halkan.

-         Veled mindig – mondja határozottan.

-         Tudom, hogy mindig ezzel jövök, de Harryről van szó… - kezdek bele.

-         Mit tett megint? – sóhajt fel.

-         Nem… Nem találkozhatnánk inkább? – nyögöm ki amit nem akartam.

-         Jó ötlet? Harry nem örülne neki – célozgat a múltkoriakra.

-         Muszáj beszélnem valakivel erről, mert szétzsibbad az agyam a kérdésektől – állok fel.

-         Érted megyek kocsival. Tiszta vagyok! – teszi hozzá halkabban.

-         Mikor érsz ide? – kerülöm ki a mondatát.

-         Tíz perc – teszi le a telefont.

Tíz perc alatt felöltözöm és felöltöztetem a kicsit is. Beteszem a hordozóba és elindulok lefelé. Komolyan kezd megfájdulni a fejem a kérdéseimtől. Zayn akkor gördül be a hátsó parkolóba, amikor leérek. Kiszáll és elveszi tőlem a hordozót. Becsatolja hátra és beszállunk. Lassan elindulunk az élénk forgalomba. Egész végig a kezeim bámulom. Nem tudom, hogy kezdjek bele. Egy ideje már kocsikázunk, amikor észreveszem, hogy elhagytuk Londont.

-         Hová viszel? – nézek rá.

-         Kikapcsolódni – mondja röviden.

-         Feltétlen el kell hagynunk Londont? – nézek ki az ablakon.

Nem mond semmit sem. Amikor megállunk egy hatalmas birtoknál eltátom a szám. Hová a francba hozott? Megvárjuk amíg kinyílik a kapu és egy kisebb útszakaszon elérünk a házhoz. Egy hatalmas faház tárul a szemem elé. Zayn kiszáll amíg bámészkodom. Kiszedi a hordozót és mellém sétál.

-         Gyere, eléggé hideg van errefelé – fogja meg a derekam.

-         Ez a te házad? – kérdezem ránézve.

Bólint egyet és felsétálunk a lépcsőn. A fa a lábam alatt halkan ropog egyet. Teljesen új az egész és gyönyörű. Zayn megfogja a kezem és tovább húz.

-         Ne bámészkodj már annyit – rázza meg a fejét.

-         Uhm, bocsi – nézek rá.  

-         Régen is ilyen voltál – húzódik mosolyra a szája.

-         Zayn – sóhajtok fel.

-         Jó, hagyjuk – lépünk be az ajtón.

A picit letesszük a nappaliban és levetkőzünk. Leveszem a kabátom és Zayn gyorsan elveszi tőlem. Roxyt levetkőztetem így is eléggé meleg van bent. Zayn visszajön és leül mellém. A fél szemem folyamatosan a kicsin van. Körbebámulom a nappalit és megakad a szemem rajta. Pár napos borosta fedi az arcát és a haja össze vissza áll. Egyszerű fehér póló, fekete farmer és egy farmer kabát van rajta. Úgy néz rám, mint aki felakar falni.    

-         Elmondod még ma, miért kellett elrángatnom a pasid mellől? – kérdezi kissé idegesen.

-         Fogalmam sincs mi van velünk. Harry teljesen kusza… Tudtad, hogy valami hülye boksz bizniszben van benne? – kérdezem kíváncsian.

-         Mivel elég régen ismerjük egymást nem újdonság. Én is benne voltam pár évig – von vállat lazán.

-         Eltűnt hetekre. Itt hagyott minket miattuk. Megfenyegették, hogy ha nem fejezi be azt a múltkori meccset megölnek engem és a kicsit is. Legalábbis ezt vontam le belőle – nézek Roxyra.

-         Nem jó játszani az ilyen emberekkel Cem! – fogja meg a kezem.

-         Fogalmam sincs ezek után, hogy érezzek. Bízhatok egyáltalán benne? Hozzámenjek egyáltalán? Mit kell még megtudnom róla? Mióta csinálja? Miattam van az egész? – fakadok ki.

-         Nyugodj már meg! Nagyfiú, hogy eldöntse mit akar! Visszajött hozzád nem? Akkor meg mit rinyálsz? – csattan fel.

Valamilyen szinten igaza van. Egyszerűen kezdek hisztérikus liba lenni. Lenyugtatom magam és hátrahajtom  a fejem. Mitől lett Zayn hirtelen ennyire bölcs? Csak ülünk a kanapén egymás mellett összekulcsolt ujjakkal. Ezek szerint nem Harry az egyetlen aki benne volt abban a körben. Vajon a csapatból még más is beszállt egy kis bunyóba? Vajon Louis is…?

-         Louis is benne volt? – nézek rá.

-         Legtöbbször igen – bólogat.

-         Lana tudja? – gondolok rá is.

-         Ott volt minden egyes mérkőzésen. Meg is lepődtem Harry, hogy engedheti. A sok kan közt egy ártatlan kislány. Persze vigyáztunk rá. Ha láttuk, hogy egy pasi is közeledik hozzá leütöttük – magyarázza.  

-         Olyan, mintha kapott volna két bátyót még maga mellé – mosolygok gondolkozva.

-         Valami olyasmi. Lan imádja vonzani a veszélyt. Ezért nem értettem Harryt, miért hozta magával minden egyes alkalommal – sóhajt fel.

Egy darabig csendben maradunk majd lassan Roxy is ébredezni kezd. A nagy szemeivel körbenéz és ránk mosolyog. Kiveszem a hordozóból és az ölembe veszem. Alig két hónapos és eszméletlen sokat nőtt. Zayn közel hajol hozzánk és megsimogatja az arcát.

-         Sajnálom, hogy beestem hozzád teljesen elázva. Sajnálom a reggelit is – néz a szemembe.

-         Hagyhatnánk a francba? – forgatom a szemeim.

-         Ahogy szeretnéd – dől vissza.

Lazán megtámaszkodik a karfán és ránk mosolyog. Leginkább a kicsire, aki folyamatosan őt kémleli. A telefonom éles csörgéssel tudatja, hogy bizony keresnek. Előkotrom a zsebem mélyéről és feloldom a zárat. Harry éppen akkor teszi le. Ez az első hívása és tutira lesz több is. Sóhajtva az asztalra dobom és visszafordulok.

-         Nem akarod, hogy tudja hol vagy igaz? – kérdezi Zayn a telefonom bámulva.

-         Őszintén… Azt sem tudom mit akarok – vonok vállat.

Kissé összezavarodottnak és elveszettnek érzem magam. Ilyen érzés a felleg mögül kibújni? Amikor már nincs rózsaszínköd a szemed előtt? Túl üres a zuhanás. Üres és kétségbe ejtő. Válaszokat akarok, de közben mindig rájövök, hogy egyáltalán nem érdekel. Nem vagyok fogékony rá. Csak egyedül akarok lenni egy darabig.

-         Zayn… - nézek a merengő arcára.

-         Hm? – fordul felém.

-         Én… Nem… Nem maradhatnánk itt? – nyelek egy nagyot.

-         Egyedül? Szó sincs róla! – rázza meg a fejét.

-         Kérlek! Nem fogom megölni magam! – morgok.

-         Nem hagylak egyedül! – csattan fel.

-         Akkor maradj tökmindegy! De nem akarok visszamenni Londonba – sóhajtok fel.

-         Bujkálsz előle? – áll fel.

-         Gondolkodnom kell – vonok vállat.

Elindul valamerre és beszélni kezd telefonon valakivel. A beszélgetésünk alatt Harry állandóan hívogat. Ezek szerint jól van. Roxy elalszik a kezemben és visszateszem a hordozóba. Betakarom és elindulok felfedező útra. Szükségem lenne egy fürdőre és pihenésre. Zayn akkor teszi le a telefont, amikor elé érek.

-         Hozatok kaját... Azt hiszem van egy kiságy a padláson – indul meg az emelet felé.

Miért érzem úgy, hogy nem akar velem egy légtérben lenni? Gyorsan elindulok utána. Az emeleten egy lehúzott létrára leszek figyelmes. Hallom fent kotorászni Zaynt. Felmegyek utána és körülnézek. Régi dolgok mindenfelé. Amíg kibámészkodom magam Zayn előszedi a kiságyat.

-         Gyere – indul lefelé.

Amint leérek az utolsó lépcsőfokról már csukja is fel a létrát. Megfogja a kezem és lehúz a nappaliba. Gyorsan összeszereli az ágyat és beviszi az egyik szobába.

-         Esetleg tudnál hozni egy takarót is alá vagy valami meleg plédet? – indulok a kicsiért.

-         Megnézem fent – lép el mellettem.

-         Zayn… - kapok a keze után.

-         Mond! – fordul vissza.

-         Köszönöm – engedem el.

Bólint majd elindul felfelé. A kicsivel együtt megyek be a szobába. Elég otthonos az egész. Körbenézek és felsóhajtok. Ringatni kezdem a picit és mire Zayn visszaér teljesen elfáradok.

-         Találtam pár babaholmit – lép be.

-         Megfogod, amíg elrendezem azt? – lépek elé.

-         Biztos? – jártatja a szemeit.

-         Bízom benned Zayn! – adom át a kicsit.

Kiveszem a kezéből a dolgokat és berendezem a kiságyat. Zayn visszaadja Roxyt. Egy réteg ruhát leveszek róla és befektetem aludni. Amint egyenletesen szuszog kihátrálok a szobából. Zayn éppen akkor fizeti ki a pizzát amit rendelt. Int, hogy kövessem valószínűleg a konyhába. Amint belépek elém tárul egy, kétszárnyas hatalmas nagy üvegajtó és a konyha többi része. Gyorsan leülök a pulthoz és várok. Az egyik doboz pizza elém kerül míg a másik elé.

-         Azt rendeltem, amit mindig szoktál enni. Remélem nem baj – ül le elém. 

-         Nem. Nem baj – mosolygok halványan.

Evés közben egy szót sem beszélünk, holott régen alig bírtuk befogni. Mindig volt témánk. Most meg úgy ülünk egymással szemben, mint két idegen. Mint akik egy hete ismerik egymást. Három szeletet megeszek és visszacsukom a dobozt. Nem bírok többet enni. Megköszönöm és megkérdezem a fürdőt is.

-         Van a szobában is fürdő. Majd viszek be ruhát – válaszol unottan.

Kissé ingatag érzelmekkel lépek be a fürdő ajtaján. Sírni támadt kedvem. Utoljára terhesség előtt voltam ilyen érzékeny. Amint csukódik mögöttem az ajtó levetkőzök és belépek a zuhany alá. Nem sokáig bírom az állást. Leülök a kabin aljára és felhúzom a térdeim. Előtör belőlem a zokogás és most kivételesen örülök, hogy zuhog rám a víz. Legalább elnyomja a sírást. Kopogás hallatszik az ajtó felől. Csak percekkel később eszmélek fel rá.

-         Cem jól vagy? – kérdezi Zayn kissé aggódva.

-         Megvagyok – szólok ki.

-         Hoztam ruhát. Az ágyra raktam. Jó éjt – hallgat el.

Lassan feltápászkodom és megmosom magam. Találok hajszárítót a fürdőben és gyorsan megszárítom. Kint az ágyon az egyik boxerét és pólóját veszem magamra. Megnézem a picit és bemászok az ágyba. Harry már nem hív többet az este további részében. Próbálok elaludni, de nem megy. Nem bírom lecsukni a szemeim. Nem bírom azt látni, ahogy a garázsban megütik és úgy esik be az ajtón. Kavarognak a gondolataim. Fogom magam és kivánszorgok a konyhába. Felhúzom a redőnyt és kilépek az éjszaka sötétjébe. Nem messze egy hintaágyat vélek felfedezni. Leülök rá és hintáztatni kezdem magam. Felsóhajtok, amikor egy hang szólal meg mellőlem.

-         Aludnod kéne – szólal meg rágyújtva.

Felpattanok és zavaros szívveréssel bámulok rá. Kissé halálra rémisztett. Egy szál boxerben és atlétában ül le a helyemre. Amint lenyugszom a korláthoz megyek és rátámaszkodok. Percekkel később két kar fonódik a derekam köré. Puha csókok nyomódnak a nyakamra. Zayn behúz a házba és visszazárja az ajtót. Behúz a szobámba és mellém fekszik az ágyban.

-         Próbálj meg aludni. Ne jártasd a fejed – csókol a fülem mögé.

Lehunyom a szemem és megpróbálok aludni. Zayn addig csókolgatja a fülem mögötti kis részt, amíg el nem alszom. Körbeöleli a derekam és ez az utolsó, amire emlékszem. Reggel én vagyok az első aki felébred. A pici még nagyban durmol Zaynnel együtt. Gyorsan elvégzem a teendőim és végszóra Roxy felsír. Gyorsan kimegyek és elkezdem etetni. Mire végzek jóllakottan fújja a szájából a buborékokat. Elnevetem magam és megtörlöm a száját. Elvigyorodik és folytatja tovább. Zayn is lassan ébredezni kezd. Mivel a tegnapi fürdetés elmaradt ezért ma reggel a zuhany alatt mosdatom meg a picit. Először kitágult szemekkel néz rám ahogy érintkezik a víz a bőrével.

-         Nyugodj meg. Vigyázok rád – puszilom meg a fejét.

Ahogy végeztünk egy kisebb törölközőbe csavarom és magam köré is tekerek egyet. Így lépünk ki a szobából, amikor Zayn húzza fel a tiszta alsógatyáját. Megfordul és végignéz rajtunk. Aztán mintha ott se lennénk folytatja az öltözködést. Amint leteszem a picit az ágyra Zayn felé kapja a szemét.

-         Vonzod a lányomat – nézek rá.

-         Ahogy vonzom az anyját is – lép közelebb hozzám.

Felöltöztetem a tegnap kimosott régi ruhákba és végigjárjuk a lakást. Zaynt a konyhában találom meg melegítőben és atlétában. Valami reggelit csinál és folyamatosan a haját piszkálja. A telefonom újból életre kel az asztalon. Kimegyek és visszateszem Roxyt a kiságyba játszani. Kimegyek a teraszra és felveszem.

-         Baby mond, hogy jól vagy! – kezd bele aggódva.

-         Jól vagyok! – sóhajtok fel.

-         Azt hittem, hogy… Hol vagy? – kérdezi érdeklődve.

-         Egy barátomnál – mondom röviden.

-         Látnom kell Baby! Látnom kell titeket! – mormolja hiánnyal a hangjában.

-         Én… Nem… Nem akarlak látni egy darabig – dadogok.

Kinyomom és ki is kapcsolom. Zayn az ajtóból figyel engem. Elmegyek mellette és visszarakom az asztalra. A reggelit is csak turkálni tudom. Zayn a szeme sarkából engem néz. Segítek neki elmosogatni és megkérem, hogy vigyen vissza a lakásunkhoz pár cuccért. Időközben megjön a személyzet és a picit az egyik idősebb nénire bízom. Nem szívesen, de kell pár holmi otthonról.