23. rész

Sziasztok!

Köszönöm a pipákat és hogy olvastok. Gépen már befejeztem a történetet már csak 

felkerülésre vár. Lassan majd belekezdek a második évadba is. A vége felé igyekszem érdekessé tenni, hogy várjátok a második évadot :P Jó olvasást. Puszi

Bell Boo

Törés

Üresség. Ez jellemez leginkább. Nem tudok gondolkodni. Egyszerűen sodródok az árral. Harry négy napig volt nálunk majd hazarepültek a hétvégére. Azóta csak bambulok ki a fejemből. Olyan vagyok, mint egy zombi. Próbálom elfoglalni magam, de nem igazán megy. Megnéztem Harryt a tévében és ennyi. Leila boldogan vigyorgott az oldalán. A holnapi újság címlapján lesznek biztos. Az a liba egész végig erre várt. Nagy tévébámulás közben telefont kapok.

-         Szia – kiabál Pezz a háttérből.

-         Szia! – nevetek fel.

-         Arra gondoltunk, hogy leugrunk a csajokkal Los Angelesbe. Nem jössz velünk? – kérdezi Spencer.

-         Mennék, de Roxy még túl kicsi. Mindenféle betegséget elkaphat – magyarázok.

-         Kérlek! – veszi át Perrie.

-         Pezz érts meg! Még várjunk vele pár hónapot – sóhajtok fel.

-         Láttuk Harryt azzal a… Hogy vagy? – szólal meg újból Spenc.

-         Megvagyok – mondom röviden.

-         Ajaj, totál kivagy! Hallom a hangodon! Ugye jól mondom? – érdeklődik.

-         Nem vagyok ki, csak… Mindegy – rázom meg a fejem.

-         Lányok oda kell mennünk! – mondja jó hangosan.

-         Mi? – dermedek le.

-         Két hét múlva repülünk! Szia! – nyomja ki.

Ezek teljesen megőrültek? Felnevetek és benézünk a városba. Gyorsan felöltözöm valami lengébb cuccba. Eléggé meleg van. Egy felül virágmintás, alul fekete egybe részest veszek fel. A hajam felteszem lófarokba és felöltöztetem Roxyt is. Egy rózsaszín kis szoknyát adok rá vékonyabb babacipővel. Beültetem a hordozóba és elpakolom a táskát. Amíg a kocsiban ügyeskedem Roxy csak bámul rám. Rámosolygok és közben adok neki puszikat. Felkuncog és mosolyogni kezd. Amint készen vagyok elindulunk. Veszek egy pár babacuccot. Az eladók miután megcsodálják a kicsit, körbevezetnek. Mindenből kissé lányosat veszek majd fizetek és távozunk. Ahogy kilépek a pláza ajtaján megtámadnak a fotósok. Visszafordulok és Harrybe botlok. Gyorsan arrébb húz és a biztonságiak is azonnal mellettünk teremnek.

-         Te meg? Nem a versenyen kéne lenned? – kérdezem meglepődve.

-         Itt volt a versenyünk. Az utolsó pillanatban szóltak – húzódik közelebb hozzám.

-         Akkor ezért van ez a felhajtás – húzom el a szám.

-         Kikísérnek a kocsidhoz – néz a picire.

-         Inkább nem! Nem kérek belőle! Még a végén én használom ki a hírneved – rázom meg a fejem.

Ahogy eltűnik a biztonságiak mögött én még várok egy öt percet. Az egyik szól, hogy tiszta a terep mehetek. Amint elérek a kocsimhoz felsóhajtok. Bepakolok a csomagtartóba és elindulunk még a kedvenc pékségembe. Nem csak Harrynek van kedvenc péksége. Én nem dolgoztam ott, de lényegtelen. Amint belépek az ajtón pár fiatalabb lány hatalmas szemekkel bámul rám. A pékség dolgozói egyből kiözönlenek és megnézik Roxyt. Veszek pár csokis rudat és megyünk haza. Eléggé kifáradtan indulunk hazafelé. Roxy már indulás előtt elalszik. Az ajtó előtt megint Harry vár ránk.

-         Ha már itt szobrozol segíts – szólok neki.

Megfordul és elindul felénk. Bevisz pár cuccot majd kijön a hordozóért. Mire beérek már szedi is ki és viszi be a kiságyba. Levetődök a kanapéra és lecsukom a szemeim. Kerek két perc múlva el is alszom. Még érzem, ahogy Harry felemel és kihúzza a hajgumit. Ledobálja a cipőim az ágymellé és befektet. Félig rám húzza a takarót. Lépne el tőlem, de nem hagyom. Megfogom a kezét és valamit motyogok. 

-         Maradj egy kicsit – szuszogom.

Aztán tényleg álomba süllyedek. Fogalmam sincs mennyi ideig alszom. Harry keze a csípőmön én meg rajta fekszem. Lassan feltápászkodok és leszedem a kezeit. Roxy nyűgölődni kezd álmában. Megnyugtatom és lassan levetkőzök. Eléggé kényelmetlen ez a hacuka rajtam. Lassan kioldom az övet rajt majd kihámozom magam belőle. Ledobom a székre és valami kényelmesebb cucc után kutatok. Felveszek egy mintás cicanacit, meg egy kinyúlt, félvállas pólót. Belebújok a mamuszomba és kifelé veszem az irányt. Harry elpakolt mindent, amit csak tudott. Csinálok makarónit vacsira. Nemsokára ő is kicsoszog a konyhába. Kissé álmos fejet vág. Leül és megdörzsöli a szemét.

-         Éhes vagy? – kérdezem kevergetve a szószt.

-         Kicsit – ásít.

-         Mindjárt kész – pillantok hátra.  

Gyorsan megcsinálom és szedek neki és nekem is. Evés közben csak nézzük egymást. Harry kissé gondolkodva míg én üresen bámulok rá. Már megint az a szó. Üres! Csak tudnám miért érzem magam annak. Vacsora után felöltözik és elindul vissza a szállodába. Az ajtóban még megtorpan és visszalépked hozzám.   

-         Sajnálom a reggelit – túr bele a hajába.

-         Nem kell! Én már elfelejtettem – indulok a nappaliba.

-         Mindent? – kérdezi halkan.

Megtorpanok és hallom, ahogy mögém áll. Az ujjai a derekamra tapadnak. Teljesen a hátamhoz simul és belesuttog a fülembe. Nem felejtettem el mindent, de a szívemet nehéz lesz helyrehozni. Már azt sem tudom fájjon e vagy hagyjam magam tovább sodródni az ürességgel.

-         Mindent elfelejtettél? – kérdezi halkan.

-         Nem. Nem mindent – mondom magabiztosan.

-         Megszerzem a szíved újra! Bármi áron! – csókol a fülem mögé.

Elhúzza a kezeit és elindul kifelé. A szívem százhússzal kezd el verni. Újra? Bármi áron? Mit jelentsen ez? Nem azt mondta, hogy nem akar már engem? Mi folyik itt? Mire utána megyek már elindul a kocsijával. Felsóhajtok és vigyorogva visszasétálok. Esküszöm nem vagyok normális. Hagyom, hogy megcsókoljon, hogy velem aludjon, becipeljen az ágyba, Leila közelébe engedem a lányunk, hogy elvarázsoljon megint. Ürességet érzek erre most vigyorgok, mint egy beszívott. Késő estig fent vagyok és gondolkozom. Végül elalszom és a csengőre ébredek fel másnap. A tegnapi cuccomban aludtam el. Roxy is felébred a csengőre és elkezd sírni. Felveszem és elkezdem nyugtatni. Amint kinyitom az ajtót Perrievel találom szembe magam.

-         Végre! Egy órája szobrozok itt! – lép elém.

-         Aludtam! – nézek rá morcosan.

-         Bocsi – jön be.

-         Azt mondtátok két hét múlva jöttök! – csukom be az ajtót.

-         Előbb jöttem. A csajok még L.A – ben vannak – dobálja le a cuccait.

-         Érezd magad otthon – motyogom az orrom alatt.

Pezz felkutatja a hűtőt és elkezd enni. Alig, hogy felébredek megetetem Roxyt majd elpakolom Pezz cuccait. A nappaliban ülve kikérdez. Elmesélem neki a tegnap estét nagyjából majd ő mesélni kezd a Zaynnel való kapcsolatáról.

-         A hétvégén elakar vinni Párizsba – mosolyog rám.

-         Az jó nem? – kérdezem unottan.

-         Háromszor randiztunk eddig – húzza el a száját.

-         Lehet csak elakar bújni a média elől. Gondolj csak bele. Te híres énekesnő vagy ő meg… Kissé bajai vannak a drogokkal meg a csapattal is – magyarázkodok.

-         Tudom, de úgy érzem, mint aki lánykérés előtt van – nevet fel.  

-         Harry megakar szerezni újra – mondom a tényeket.

Pár perig csendben ülünk majd Perrie a nyakamba ugrik. Elkezd ujjongni, mint egy fanatikus rajongó. Kissé rémisztő.

-         Szurkolok nektek. Harry nem való ahhoz a cafkához – mondja fintorogva.

-         Egyszer már megcsókolt – nézek rá.

-         Mért nem ezzel kezdted? Vonzódik hozzád! Legalábbis kezd – vigyorog.

-         A nagy szakértő – nevetek fel.

Délután kimegyünk sétálni és egész nap elvagyunk. Mire hazaérünk leszakad a lábam és Perrie sincs jobb helyzetben. Kiröhögjük egymás szerencsétlenségét és eszünk valamit. Roxy érdeklődve vizsgálja Pezz most már tejfel szőke haját. Amíg fürdik elterülök a kanapén. Épp, hogy kényelembe helyezem magam csengetnek. Felnyögök és kimászok az ajtóig. Amint kinyitom Harry lép elém. Megragadja a derekam és beljebb lökdös az ajtóból. Gyorsan bevágja és a falhoz nyom. Rátapad az ajkaimra és belobban bennem egy kis szikra. Talán a remény szikrája. Hangos köhécselésre húzódik el tőlem. Elengedi a derekam és előrébb lép. Mintha anya kapott volna rajta valamin.

-         Nem akarok zavarni – vigyorog Pezz.

-         Perrie? – lepődik meg Harry.

-         Teljes egészben! Régen láttalak – jön közelebb hozzánk.

-         Én is. Ismeritek egymást? – öleli meg.

-         Pár hete – válaszolok.

Perrie behúzza a nappaliba, addig én megnézem a picit. A hasán forgolászik és piszkálja a plüss állatokat. Felveszem és megfürdetem majd én is lezuhanyzom. Amint öltöztetni kezdem Perrie megjelenik mellettem.

-         Menj ki hozzá! Látni rajta, hogy akar téged – veszi át Roxyt.

-         Mégis mit mondjak neki? – kérdezem.

-         Semmit! Majd jön magától – kacsint rám.

Megrázom a fejem és kimegyek hozzá. Amint leülök a fotelba felsóhajtok. Harry a térdeire támaszkodik és megmasszírozza az arcát. Aztán kifújja a levegőt és beszélni kezd.

-         Mielőtt belekezdenék tudnod kell, hogy iszonyat furcsa az egész helyzet. Mintha tini lennék és.. – félbeszakítom

-         Nyögd már ki! – folytok el egy mosolyt. 

-         Találkozzunk holnap! – böki ki.

Egyet bólintok mire megkönnyebbül. Végül is semmi bajom nem lesz belőle. Az, hogy a média mit fog lehozni belőle nem az én bajom. Sohasem érdekeltek.

-         Érted jövök – áll fel.

-         Mire? – kelek fel én is.

-         Kettőre – lép közelebb hozzám.

-         Jó, megpróbálok el… - húz magához.

Egy apróbb csókot nyom a számra és elindul az ajtó felé. Perrie épp a végszóra ér ki hozzánk. Fogadok egész végig hallgatózott. Mellém áll és átkarolja a vállam.

-         Hallottál mindent mi? – nézek rá.

-         Nem kellett! Elmondta, hogy holnap elakar hívni valahová – mosolyog rám.

-         Úgy érzem magam, mint akik még sohasem találkoztak – nézem a padlót.

-         Nem, csak megtört bennetek valami – mondja halkan.

-         Te milyen bölcs tudsz lenni néha! – ölelem meg.

-         Anya is mindig ezzel jön – nevet fel.

Reggel egy kisebb szétszórtsággal ébredek. Egy reggeli zuhany után összeszedem magam. Megetetem Roxyt és kimegyek reggelizni. Perrie berobban mellém és izgatottan hadoválni kezd.

-         Szerencséd, hogy jó idő van. Van egy oltári szexi szoknyám. Kölcsönadom neked, de ne koszoljátok össze – kacsint rám.

-         Perrie! – forgatom a szemeim.

Reggeli után felkutatja a bőröndjét és kijön hozzám ebédet főzni. Amint végzünk elküld zuhanyozni és úgy parancsolgat, mint egy katona. Zuhany után bemegyek hozzá. Egy kék félvállas, selyem ruha fekszik az ágyán.

-         Nem puccos étterembe megyünk! Pezz nem! – fordulok felé mielőtt megszólalna.

-         Ne rontsd el a kedvem kérlek! – néz rám boci szemekkel.

-         Nem! Ebből nem adok! – rázom meg a fejem.

Felsóhajt és kihúz egy felül virágmintás, alul sötétkék színű ruhát, hozzáillő táskával és cipővel. Sokkal jobban tetszik. Átöltözöm és leülök. Alul begöndöríti a hajam és egy enyhe füstös sminket is kapok. Lassan kettő óra mire végez az egésszel. Épp az egyik kedvenc karkötőm teszem fel, amikor csengetnek.

-         Nyitom! Maradj ott ahol vagy – kiabál Pezz.

Még fújok egyet a parfümből és elindulok. Harry háttal áll nekem. Egy fekete farmer, világoskék ing van rajta. Az – az ing amit szeretek rajta látni.

-         Kész a hercegnő! – szólalok meg.

Harry megfordul és végignéz rajtam. Megnyalja az ajkait és utat ad. Perrie az ajtóban kap el és még megölel. Belesuttog a fülembe és halkan felnevet.

-         Totál szexi vagy. Kiolvastam a szemeiből – mondja halkan.

-         Perrie! – rázom meg a fejem vigyorogva.

Amint csukódik mögöttem az ajtó Harry beáll mögém és a kocsihoz kísér. Kinyitom magamnak az ajtót és beszállok. Megkerüli a kocsit és beszáll ő is. Egy ideig kocsikázunk majd leparkolunk egy kisebb erdős rész mellett. Olyan turista látványosság. Régen anya sokat járt ide velem amíg kicsi voltam. Ez volt a kedvenc helyem. Eléggé eldugott és hangulatos. Egy jó ideig csak sétálunk egymás mellett. Vajon az újságírók miatt ilyen velem? Vagy fogalma sincs róla mit csináljon. Végül elérünk egy kisebb mesterséges tó elé. Nekidőlök a korlátnak és bámulom a vizet.  

-         Kellett volna kabátot hoznod – áll mögém.  

-         Nem fázok – vonok vállat.

Kissé felmelegít a közelsége. Kezdek a közelében kissé ideges lenni. A kezeit a derekam mellé helyezi és rászorít a korlátra. Kezd kialakulni köztünk egy furcsa szexuális erő. Úgy érzem bármelyik pillanatban nekitudnék esni. Olyan közel húzódik hozzám, hogy megfeszülök. Belehajtja a fejét a nyakamba és egy kisebb puszit nyom a bőrömre. Aztán beszélni kezd.

-         Azt hittem könnyebb lesz, de fogalmam sem volt róla, hogy ennyire nehéz lesz. Úgy viselkedek a közeledben, mint egy félős kisfiú. Ismerlek már belülről és kívülről is, mégis van valami ami… Ami megtört bennem is – mormolja halkan.

-         Érzem én is – motyogom.

Megfordulok a karjai közt mire kissé hátrébb húzódik majd vissza. Egy ideig a mellkasát bámulom és a kissé átlátszódó tetoválásait. Egyre közelebb húzódik hozzám. Eléggé sokan vannak körülöttünk. Mondjuk eddig sem zavart.

-         Nézz rám – suttogja közel hajolva az ajkaimhoz.

Felnézek rá és abban a pillanatban az ajkaimra tapad. Az egyik kezével beletúr a hajamba míg a másikkal a derekam fogja. Szorosan magához húz és elmélyíti

a csókot. Árad belőle valami furcsa erő ami húz hozzá. Az egyik kezébe kapaszkodom míg a másikkal beletúrok a hajába. Miután elválik tőlem elindulunk a kíváncsi tekintetek elől. Azt hittem végigbeszélgetjük az egészet helyette csendben vagyunk.

-         Miért maradtál itt? – kérdezem hazafelé tartva.

-         Pár napot még kaptam – von vállat.

-         Ó, értem – bámulok ki az ablakon.

Hírtelen lefékez az út mentén és felém fordul kissé idegesnek tűnik. Nem csak a hangján érezni.  

-         Mit akarsz mit mondjak? Hogy belepusztulok minden egyes napba. Hogy érezni akarlak? Rohadtul nem tudom mi romlott el bennem. Üresnek érzem magam. Nem tudok megszólalni a közeledben. Nem tudom mit mondjak. Hogy mondjak e egyáltalán bármit is és ez cseszettül aggaszt engem – húzódik közel hozzám.

-         Azt hiszed engem nem? Mióta kijelentetted, hogy felejtselek el megtört bennem valami Harry! Azt hiszed én nem érzem magam üresnek? – mondom felháborodottan.

-         Lehetünk együtt még valaha? – dől hátra az ülésbe.

-         Talán – mondom halkan.

Beindítja a kocsit és szépen hazavisz. Újból be kell lobbantania azt a szikrát bennem, amit eddig éreztem. Miután kiszállok még utánam jön. Elkapja a kezem az ajtóban és újból megcsókol. Behúzom magammal a lakásba és egymásnak esünk. Leszaggatja rólam Perrie ruháját és megindul a háló felé. Roxy sehol, ahogy a kiságy sem. Perrie te mindenre gondolsz. Lefektet az ágyra és azonnal kibontja magát. Félrehúzza a bugyim és belém hatol. Felnyögök és beletúrok a hajába. Egyikünk sem tétovázik. Addig elégítjük ki egymást amíg van erőnk.