30. rész

Halihó! 

Megint jelentkezem az utolsó résszel. Remélem tetszeni fog ez is és holnap, ha sikerül epilógus mint említettem. Akkor jó olvasást. Puszi 

Bell Boo

Naiv vagy!

"Hol van az, hogy Te és Én örökké?" 

Kissé idegesen lépdel mellettem. Megszorítom az ujjait mire megrázza a fejét és rám figyel. Lehúzom magamhoz egy gyors csókra és tovább sétálunk. Egész délután a környéken vagyunk és szótlanul ballagunk egymás mellett. Persze a rajongóink le se akadtak rólunk. Elvétve minden fele követtek. Kissé szórakoztató volt előlük bujkálni. Aztán a kisebb csókcsatáink az éppen búvóhelyként szolgált ház mögött. Mintha tizenhét lennék és nem számítana semmi sem.

 Még mielőtt visszamennénk Harry elindul Annehoz. Még beszélni akar vele erről a testvéres dologról. Gyanítom, hogy az a mondata zavarja őt. Mi lesz, ha szó nélkül kiáll a képből? Megrázom a fejem és beljebb sétálok. Lágy dallamok ütik meg a fülem. Nem fogom őt is Harrynek hívni. Roxy előtte ül és nézi, ahogy énekel neki. Amint közelebb érek elkapja a tekintetét és rám mosolyog. Felém kezd mászni és megvárom amíg elér hozzám. Felkapom és megpuszilom az arcát.

-         Kettesben vagyunk? – néz fel rám.

-         Inkább énekelj – indulok a szobánk felé.

-         Az is megy olyan jól, mint a beszélgetés – teszi le a gitárját.

-         Nem lehetne, hogy ott maradsz? – fordulok vissza.

-         Na, annyira nem vagyok rémisztő – nevet fel.

Megforgatom a szemem és befektetem Roxyt aludni. Eléggé elálmosodott míg énekelt neki. Amint kilépek az ajtón belé botlok. Megfogja a derekam és elhúz onnan. Magabiztosan tart a karjai közt miközben a nappali felé tuszkol.

-         Ugyan már! Megy ez nekünk – nevet fel.

-         Mi? Az, hogy másnak adod ki magad és még ki is használsz? Na igen! Az megy neked! – mordulok rá.

-         Amit te nem tudsz az neked nem fáj! Meg élvezted is! – von vállat.

-         Engedj el! Most! – szólok rá erélyesen.

-         Tudod pont formásan illik a tested az enyémhez. Inkább még tartogatlak – hajol a nyakamhoz.

Egy pillanat alatt szívni kezdi a nyakam. Próbálom eltolni, de nem enged. A falhoz szorít és megtámaszkodik a derekam mellett. Az ellenállásom alábbhagy és átveszi a helyét a kéj. Lehunyom a szemem és megmarkolom a pólóját. Megfeszül előttem és elszakad a nyakamtól.

-         Nem élvezed. Így nincs értelme – szakad el tőlem.

-         Csak eressz el! – mondom halkan.

-         El foglak venni tőle! – suttogja a fülembe.

Hirtelen csattan a kezem az arcán. Elsötétülnek a szemei és elkapja a karom. A falhoz szegezi erősen és végszóra megérkezik Harry is.

-         Engedd el! – morran rá.

-         Hozzá sem értem! Még! – suttogja elém.

Elenged a szorításból és ellépdel előttem. Harry közeledik hozzám de leintem. Elég volt két Stylesból egy napra. Benézek inkább Roxyhoz. A kiságyra támaszkodom és felsóhajtok. Lassan felébred és rám mosolyog. Megfürdetem és megkeresem Harryt. A kanapén ül és bámul ki a fejéből. Babával a kezemben mászok rá és leültetem a hasára. Elmosolyodik és megsimítja az arcát.

-         Szeretlek Harry – nézek a szemeibe.

-         Tudom – húz feljebb a csípőjén.

Amint feljebb érek a dudorodó nadrágjához már értem a szitut. Megrázom a fejem és rámosolygok. Egy ideig babázunk majd lefektetem a kiságyba amíg fürdök. A kádban pihenek amikor nyílik az ajtó. Harry letérdel mellém és nézni kezd.

-         Nem tudok relaxálni ha nézel – nézek rá fél szemmel.

-         Beülök mögéd – áll fel.

-         Nem muszáj, ha… - nézek fel rá.

Lassan levetkőzik és beszáll mögém. Nekidőlök a mellkasának és magam elé húzom az összes habot. Szinte egyszerre lélegzünk. Harry a nyakamat puszilgatja vagy a hajamba szuszog. Egy ideig áztatjuk magunkat majd kiszállunk. Miközben magára csavar egy törölközőt megölelem hátulról. Miért érzem azt, hogy szomorú, hogy sajog a szíve és az enyém is? Nincs másfél hét és hozzámegyek.

-         Harry baj van? – kérdezem amikor lefejti magáról a kezeim.

-         Nincs semmi. Fáradt vagyok – lép ki.

-         Miért hazudsz? – suttogom magam elé.

Gyorsan felöltözöm és kimegyek hozzá. Lerakom a felesleges ékszereim és félig őt nézem. Hasra fordul és lassan szuszogni kezd. Megrázom a fejem és nyomok egy puszit a fejére. Leülök a babzsák fotelomba amit még Perrie vett nekem és betakarom magam. Fogalmam sincs hány óra van amikor felébred és mozogni kezd. Amikor nem talál maga mellett felriad és a telefonjáért nyúl. Bevilágítja az ágyat és kikel. Elém lépked és hátradönt a babzsákon. A csípőmre ül és lágyan megcsókol. Beletúrok a fürtjei közé és elmélyítem a csókot. Közben legördül egy könnycseppem is. Elszakad a számtól és felhúz.

-         Gyere! – kap fel a csípőjére.

Belekapaszkodom a nyakába és bemászunk az ágyba. A fejem a mellkasába fúrom és próbálok elaludni. Reggel arra ébredek, hogy Harry figyel. Kipislogom magam és feljebb mászok hozzá. Egy rövid csók után fölém gördül és még mélyebben csókol. Aztán végigpuszilja az arcom és a nyakam is. Kuncogni kezdek mire rám vigyorog.    

-         Tegnap egy tahó voltam – simít végig az arcomon.

-         Nem számít – rázom meg a fejem.

-         Leráztalak magamról. Nem… Nem tudtam elviselni, hogy hozzád ért. Sajnálom – ölel magához.

-         Kárpótolhatsz érte egy randival – mosolygok rá.

-         Hm, jó ötlet. Öltözz és megyünk – pattan ki az ágyból.

-         Mi, most? – ülök fel.

-         Naná. Reggelivel kezdjük! Lan szívesen vigyáz a kicsire amíg Leo alszik – kap a karjaiba. (képen Leo, Louis fia)

-         Tegyél le Styles! – nevetek fel.

-         Öltözz fel. Ja és szexi legyél – indul el a fürdőbe.

Megforgatom a szemem és elindulok utána. Egyszerre kezdünk el fogat mosni. Egyszer csak fogkrémes szájjal nyakon csókol. Vigyorog rajtam mire elkezdem fényképezni. Elég fura fejeket vág. Miután végzünk lemosom a fogkrém csók helyeit, mert időközben egyre több lett.

-         Majd én – vizezi be a törölköző végét.

-         Nem! Te mindent túl erotikusan csinálsz – kapom ki a kezéből.

Elkezdem a nyakam törölgetni mire csikizni kezd és megszerzi tőlem. Felültet a kis szekrényre és mindegy egyes törlés után megszívja a nyakam.

-         Harry… Így… Soha nem jutunk el… Sehová – tolom el magamtól.

Ahogy távolodik a foga közé csippenti a bőröm. Felszisszenek és megnézem a művét. A foga nyomai még öltözködés közben is a nyakamon virítanak. Felveszi a feszes, fekete farmerét és bámul rám. Hülye szokásaim egyike, hogy előbb pólót veszek fel aztán nadrágot. Mögém lopakodik és felkap a karjába.

-         Harry mit művelsz? – fektet le az ágyra.

-         Kinyallak! – suttogja a fülembe.

-         Mi? – rázom meg a fejem.

-         Hallottad! – kúszik le a lábaim közé.

Szétterpeszti a lábaim és lehúzza rólam a bugyim. Először egyik majd a másik lábam húzza ki. A lábaim közé fészkeli magát és megérint a nyelvével. Felnyögök és belemarok a takaróba. Elönt a forróság és ledobom magamról a kötött pulcsim. Eléggé hideg van így ősz felé. Ahogy munkálkodik a lábam közt igyekszem nem felsikoltani az élvezettől. Az ajkamba harapva fojtom el a nyögéseim. Amint végzett velem felkúszik hozzám és belesuttog a fülembe.

-         Ha tudnád milyen naiv vagy – csókol a fülem mögé.

Azonnal lelököm magamról és felkapom a pólóm. Elé mászok és ütni kezdem a mellkasát egy pofon is betalál amikor ismét elkapja a karom. Lelök az ágyra és fölém mászik. Kigombolja a nadrágját és belém csusszan.

-         Nyugodj… Már… Le – morogja erősebb lökések közt.

-         Engedj el! Útállak! – nyögök fel.

-         Élvezz el nekem kislány – harap bele a bőrömbe. 

Hiába próbálom visszafojtani a vágyaim nem megy. Minden egyes lökésnél érinti a G – pontom. Hamarosan elélvezek és kihúzódik belőlem. Visszapakolja magát majd otthagy a szobában. Utána vágok valamit és kipihegem magam. Veszek egy gyors zuhanyt és kimegyek utána.

-         Hol van Harry? – kérdezem teljesen felöltözve.

-         Jobb voltál ruha nélkül – fordul felém.

-         Nyomd el magad és válaszolj! – állok elé mérgesen.

-         Hajnalban elment valahová. Gondolom a volt barátnőjéhez – von vállat.

-         Hazudsz! Hol van? – lököm meg a mellkasánál fogva.

Egy szempillantás alatt kap a karjai közé és erősen a falhoz tol. A szemeiben tombolnak az érzelmek. A kék szemei szinte elfeketednek.

-         Ha még egyszer megütsz nem foglak megkímélni! Én nem olyan vagyok mint az öcsém. Tudok veled durva dolgokat is művelni drágaságom! – fogja le a kezeim.

-         Engedj el! – morgom.

-         Tetszik amikor ilyen tüzes vagy – nevet fel.

-         Nekem meg az tetszene, ha eltűnnél az életünkből! – csattanok fel.

-         Lehetetlen édesem. Elhatároztam, hogy megszerezlek magamnak. Ha kell így, ha kell úgy! Már félig meddig az enyém vagy – piszkálja a láncom.

-         Nem! Az nem a tiéd! – szabadulok ki a karjai közül.

-         Biztos vagy benne? – húz vissza a combjaimnál fogva. 

Addig vergődök amíg megint a falnak nem kerülök. Nyílik a bejárati ajtó és belép rajt Harry. Kissé kialvatlan és fáradt feje van.

-         Hol a francba voltál? – támadok neki.

-         Zuhanyozhatok előbb? – tol el.

-         Mi a… - nézek utána.

El kell innen tűnnöm most. Felkapom a kulcsaim és elindulok a kocsim felé. Harry egy szál boxerban és fehér trikóban fut ki utánam.

-         Cem! Kicsim! – csapja be előttem az ajtót.

-         Eressz! El kell innen tűnnöm. A bátyádtól meg főleg! Mégis hol a francban voltál egész éjjel? Mert mellettem biztos nem! – nyitom ki vissza az ajtót.

-         Sajnálom. Megkértem, hogy vigyázzon rád amíg gondolkodom – néz a szemeimbe.

-         Megkérted? Elakarsz venni másfél hét múlva nem? Erre fogod magad és kisétálod a problémáidat? Mi a francnak kértél meg, ha rohadtul nem tudsz semmit megbeszélni velem? Mi volt az tegnap este is? Azt hiszed mert van egy ikertestvéred máris utána loholok? Mi a franc bajod van? – kiabálom ki magam.    

-         Lenyugodtál? – fonja össze a karjait.

Bólintok majd megkéri, hogy várjam meg amíg felöltözik és visszajön. Lana éppen akkor hajt be amikor elindulunk. Leparkolok a szokásos helyemen és egy csendesebb helyre sétálunk.

-         Tudom, hogy megdugott! Fent a kocsi tetején. Az én kocsim tetején. Elmesélte, hogy milyen volt. Tudni akarom, hogy élvezted e   – mondja megtörve a csendet.

Megállok és felnézek rá. Beszédre nyitom a szám, de egy hang sem jön ki rajta. Megáll előttem és zsebre vágja a kezeit. Végigmér és újból beszélni kezd.

-         Szóval élvezted – rázza meg a fejét.

-         Én… Azt hittem… - dadogok.

-         Semmi sem tűnt fel? Ennyire… Áh, hagyjuk – indul el.

-         Harry én… Nem… Téged szeretlek – nyúlok a kabátja után. 

-         Persze – sóhajt fel.

Elengedem a kabátját és tágra nyílt szemekkel bámulok utána. Nézem ahogy előre sétál és eltűnik a messzeségben. Már egy ideje keresem mindenfelé, de sehol sem találom. Nagyon aggódok és könnyezni kezdek.

-         Harry kérlek! Én… Nem… Nem tudtam – csúszok le egy fa mentén.