21. rész

Sziasztok! 

Itt az új rész. Köszönöm a pipákat és hogy olvastok még engem :). Még 1,5 fejezettel szenvedek és kész az első évad. :) Nagyon sokat nem fűzök hozzá most. Remélem tetszik. 

Jó olvasás. Puszi  

Bell Boo 

Túlléptem rajtad! 

(egyik örök kedvenc) 

Amint kocsiba ülünk elkezdek gondolkozni. Mit fogok mondani neki? Zaynnel vagyok egy hatalmas birtokon, kettesben. Ki fog akadni és megint féltékenységi jelenetet fog rendezni. Megkérem, hogy maradjon a kocsiban. Azt hiszem eltudom intézni. Ujjak fúródnak az enyémek közé.

-         Remegsz – néz rám.

-         Én csak… - kezdek bele.

-         Félsz tőle? – kanyarodunk ki a főútra.

-         Nem. Azt hiszem eltudom rendezni – nézek a kezünkre.

Egy órányi kocsikázás után a lakásunkhoz érkezünk. Harry jól láthatólag nincs itthon. Sehol a Range Rover. Gyorsan összepakolom a baba és az én dolgaim is. Gyorsan átöltözök és  mire végzek jól megpakolt bőröndökkel megyek a lift felé. Amint leérek és kinyílik az ajtó ledermedek. Zayn a garázsban vitatkozik Harryvel. Megfagyok a lift előtt és őket bámulom. Harry hátrapillant rám és elindul felém. Megáll előttem és végignéz rajtam.

-         Vele voltál tegnap igaz? – kapja el a derekam.

-         Engedj el Harry – kerülöm ki a kérdését.

-         Vele akarsz maradni? – mormolja a fülembe.

-         Hagyj! – próbálom ellökni.

Nekitol a falnak és magához szorít. Belecsókol a nyakamba és meg is szívja. Nem reagálok rá. Lassan elenged és eláll előlem. Zayn a kocsijába pakolja a bőröndjeim és vár rám az ajtó mellett. Harry még utoljára elkapja a csuklóm és a szemembe néz. Kirántom és elindulok Zayn felé. Beszállok mellé és elindulunk. Kiérve a garázsból fotósok hada lepi el a kocsinkat. Alig bírunk a tömegből kiautózni. Már látom magam előtt a címlapot. „Zayn Malik elszerette csapattársa barátnőjét” Vagy valami ilyesmi. A főútra érve Zayn felsóhajt.

-         Sajnálom az előbbit – szólalok meg.

-         Mit? Mit sajnálsz? – kérdezi gúnyolódva.

-         A fotósokat és ezt az egészet – bámulok ki az ablakon.

-         Kit érdekel… – mormolja az utat bámulva.

A birtokra érve Zayn elé jön egy húszas éveiben járó, szőke hajú szépség. Alighanem a barátnője lehet. Kiszáll és a karjába kapja. Egy hosszú csókot nyom a szájára és szorosan magához húzza. Vajon vele is csak játszik? Lassan kiszállok én is és felnyitom a csomagtartót.

-         Hagyd majd én kiszedem – lép mellém.

-         Tökmindegy – indulok befelé.

Bent a lány egyből letámad és kérdezősködni kezd. Egyszerűen félretolom az útból és megnézem a picit. A konyhában ül Zayn barátai közt és egy szőke, kék szemű csajszi a karjában tartogatja. Hová a fenébe jöttem én? Kimegyek a pakolászó Zaynhez és kihúzom a kocsiból.

-         Ez mégis mi a franc akar lenni? Kik ezek a vadidegen emberek és miért babusgatják a gyerekem? – lököm a kocsinak.

-         Nyugodj meg! – fordít a helyzetünkön.

-         Nem tudok megnyugodni! Kik ezek? – sziszegek rá.

-         A barátaim. Fogalmam sem volt, hogy itt akarsz maradni. Meghívtam őket a hétvégére. Ha akarsz elmehetsz. Senki sem tart vissza – engedi el a kezeim.

-         Akkor is említened kellett volna – motyogom halkan.

-         Nem tartozom neked beszámolással. Bocs – veti hozzám flegmán. 

Beviszi a bőröndjeim és utána kullogok a babaholmikkal. Leteszi a szobámba és kimegy. Jól be is vágja az ajtót maga után. Amíg pakolászok valaki kopog az ajtómon. Kinyitom és a szőke szépség áll előttem Roxyval a kezében. Egy puszit nyomok az alvó Roxy fejére.

-         Bocsi, hogy kisajátítottuk a kislányod – mosolyog rám.

-         Legalább vigyáztatok rá – veszem át tőle.

-         Imádnivaló prücsök. Egyébként Perrie vagyok. Zayn barátja – mutatkozik be.

-         Örülök én meg Cemy vagyok – mosolygok rá.

-         Segítsek pakolni? Közben beszélgethetünk is – ajánlja fel a segítségét.

-         Felőlem. Úgy is unatkozom – lépek beljebb.

Perrie beljebb lépked a szobába és azonnal a cuccaim felé veszi az irányt. Elképed a sok ruha láttán és pakolni kezdünk. Befektetem a kicsit és én is pakolgatom a hatalmas gardróbba a cipőim.

-         Ne haragudj, hogy megkérdezem, de te és Zayn? – aggatja fel a nyári ruháim.

-         Nem. Nem vagyunk együtt, ha erre célzol – mosolygok rá.

-         Azt hittem, hogy ti… Meg a baba – értetlenkedik.

-         Nem. Zayn a barátom. Harryvel mi éppen… Éppen szétmenő félben vagyunk azt hiszem – húzom el a szám.

-         Harry egy barom! – mormolja.

-         Ismered? – ülök le az ágyra.

-         Még Leila alatt vagy előtt? – sóhajt fel.

Döbbenten nézek rá. Ezek szerint ő is ismeri a szőke szépséget. Hová a francba kerültem? Van legalább egy ember aki nem ismeri őket? Elmeséli, hogy együtt nőttek fel Londonban. Egy suliba jártak egészen az egyetemig. Amikor Harry megismerte Leilát eltávolodtak egymástól. Hónapokig nem beszéltek. Perrie valamit nagyon furcsállt a lányban. Kiderítette, hogy folyamatosan csalja Zaynnel. Mivel már évek óta jó barátok elmondta Harrynek. Ő viszont nem hitt neki addig, amíg rájuk nem nyitott Leila szobájában. Harry bocsánatot kért tőle és valahogy összejöttek. Hónapokig voltak együtt amíg az a kis ribanc fel nem tűnt. Harry csúnyán ejtette és megszakította vele is a kapcsolatot. Azután egy éjszakás lányokkal volt. Aztán jöttem én.

-         Szeretem Harryt, mint barátot. Nem tudtam úgy nézni rá, mint a pasimra a kapcsolatunk alatt – sóhajt fel.

-         Neked Zayn tetszik igaz? – kérdezem vigyorogva.

-         Nem! – pirul el azonnal.

-         Hazudsz! A pofid elárult – nevetek fel.

-         Ne mond el neki jó? Boldognak látszik az új bögyös szőkéjével. Caroline vagy ki – fintorog.

-         Szóval Caroline – ízlelgetem a nevét.

-         Úgy falják egymást, mint farkas a vadhúst. Néha undorítóak – szólal meg valaki az ajtóból.

Hátrafordulok és egy barna hajú szépséggel találkozom. Beljebb jön és becsukja az ajtót. Rámosolyog a kicsire és leül mellém.

-         Szia, Spencer vagyok – mosolyog rám.

-         Cemy, örülök – nézek rá.

-         Már megint róla álmodozol Pezz? – sóhajt fel Spencer.

-         Megígértem, hogy nem fogok, de… - hallgat el.

-         De mindig megteszed amikor idejövünk. Verd már ki a fejedből! – üti tarkón gyengéden.

-         Hé! – húzza el a fejét.

Felnevetek köztük és egy ideig még beszélgetünk. Szóba esik mindenkiről minden. Spencer és Perrie eléggé maguknak valók. Spencer érett gondolkodású, míg Perrie kicsit álmodozó és bohókás. Leráncigálnak a nappaliba és bemutatnak a többieknek. Nagyjából megjegyzem a neveket. Egész este beszélgetünk és röhögünk. Zayn és Caroline kint a teraszon beszélgetnek.

-         Ezek már megint különcködnek? – jön be az ajtón Peter vagy ki.

-         Mintha eddig nem ezt csinálták volna – szólal fel Adam.

-         Hé, rendelünk vacsit? – jön elő a konyhából Niall.

Ledermed egy percre, amikor meglát aztán hatalmas vigyorra húzódik a szája. Vajon ki van még itt a bandából? Felhúz a fotelből és magához ölel.

-         Rég láttalak kislány – mosolyog rám.

-         Én is téged – motyogom a mellkasába.

-         Niall enged már el megfojtod! – szól rá Perrie.

-         Harryt hol hagytad? – suttogja a fülembe.

-         Ne most jó! Majd később beszélünk – mondom halkan.

-         Szavadon foglak. Szóval mi lesz vacsira? – üvölti el magát.

Felnevetek és kimegyek a konyhába. Teljesen más világba csöppentem, mint eddig. Talán tudok tiszta fejjel gondolkozni vidám társaság közt. Remélem menni fog. Időközben a vacsora is megérkezik. Niall kínait rendelt egy tíz fős társaságnak. Én a szobámban eszem meg a kicsi társaságában.

-         Hé, mondtam, hogy még beszélünk – tör be az ajtón.

-         Halkabban te vadállat! – pisszegek rá.

Végszóra Roxy felsír és félreteszem a kajám. Arrébb lökdösöm Niallt és kiveszem a kiságyból. Fél kézzel kilökdösöm a szobából és megetetem. Elég sokat eszik és még ébren marad elég sokáig. Niall is visszajön csak kopogva.

-         Először mért nem tudtál így jönni? – morranok rá.

-         Bocsi, nem tudtam, hogy még alszik – ül le mellém.

-         Mindegy. Bökd ki mit akarsz kérdezni – nézek rá.

-         Szakítasz vele? – pont bele a közepébe.

-         Nézd fogalmam sincs mit akarok még. Most egy kis távollétre és nyugalomra van szükségem – nézem a picit.

-         Ezért maradtál itt – jelenti ki.

-         Részben. Majd, ha átgondoltam a dolgokat meglátjuk mi lesz. Ne mond meg neki hol vagyok jó? Nem akarom, hogy idejöjjön és még jobban összekuszáljon bennem mindent – fogom meg a kezét.

-         Tartom a szám főnök – mosolyog rám.

Miután kibeszéli fél életét az úszós rész után totálisan agyzsibbadtnak érzem magam. Niall állandóan tud beszélni. Mielőtt Roxy elaludna és vele együtt én is Perrie robban be hozzám. Átveszi tőlem és kimegy vele a szobából. Remélem nem őrjítik meg őt is. Elmosolyodom a gondolatra és lassan elalszom. Hangos sikításra ébredek fel az éjszaka közepén. Inkább vággyal teli sikításra. Lassan elcsoszogok a fürdőbe és lezuhanyzom. Miután átöltözök elcsoszogok a konyhába. Felkapcsolom a kisvillanyt és Zayn háta tárul elém. Hátrafordul tele szájjal majd vissza. Megrázom a fejem és iszok valamit. Ránézek a telefonomra ami már két napja ki van kapcsolva és egy darabig nézem. Leülök elé és egy darabig egymást nézzük.

-         Kérsz? – tolja elém a sült krumplis tálat.

-         Az éjszaka közepén képes vagy hamburgerezni? – veszek el egyet.

-         Kell az energia – von vállat.

Egy darabig mártogatom a krumplit majd megeszem. Gyerekkori szokásaim egyike. A mártogatós kajákat szerettem a legjobban.

-         Zayn, szívem – libben be a konyhába Caroline egy szál ingben.

Zayn a reakciómat figyeli miközben Caroline belecsimpaszkodik a nyakába. Közönyösen nézek rájuk. A lány egy ribanc. Messziről látszik rajta, hogy minden gazdag pasinak szétteszi a lábát. Tudom ki sikoltott az éjszaka közepén. Zayn ezért jött le enni. Caroline nem zavarja, hogy ott vagyok. Beleszív Zayn nyakába, aki egész végig az én szemembe néz. Nem fogsz kiolvasni belőlem semmit. Csak sajnálatot egy ilyen nő iránt.

-         Ó, te is itt vagy? – néz rám.

-         Leestél a Földre, cicuska? – bunkózok.

-         Zayn visszajössz hozzám? – ül bele az ölébe.

Lassan felállok és elindulok a szobám felé. Hallom a szék húzódását és ujjad fonódnak a csuklóm köré. Zayn nekidönt a falnak és a derekam mellett megtámaszkodik.

-         Mi volt ez a nézés? – kérdezi kissé ingerülten.

-         Már rád sem nézhetek? – kérdezem bunkón.

-         Túlléptem rajtad Cem. Te is tedd azt! – enged el.

-         Ó, tényleg? Akkor miért bámultál az én szemembe folyamatosan? Jó lenne, ha nem felvernétek fel a fél házat! Mellesleg sajnállak, amiért ilyen cafkával jöttél össze – lépek be a szobámba.

Feltépődik a szobám ajtaja és Zayn elkapja a karom. Bevágja az ajtót mögöttünk és elcipel valahová. A mosókonyha láttán felhúzódik a szemöldököm.

-         Kiakarsz végezni? – nevetek fel.  

-         Nem. Megduglak! – kattan a zár mögöttem.

Zayn rátapad a nyakamra. A kezeim a fejem mellé szorítja. Próbálok ellenállni egészen a végsőkig. Viszont amikor megtalálja a kényes pontom felnyögök. Lehúzza rólam a bugyim és belém temetkezik. A falhoz szorítva döfköd egyre mélyebben és egyre gyorsabban. Talán a ház legmesszebb, legeldugottabb részében vagyunk. Senki sem hallja a nyögéseinket. Végighúzom a hátán a körmeim mire ökölbe szorulnak a kezei. Fogalmam sincs mióta elégítjük ki egymást, de nem is érdekel. A padlóra csúszva pihegünk. Lehunyom a szemem és beletúrok a hajamba. Zayn visszahúzza a boxerét és felhúz a földről.

-         Sajnálom. Nem akartam durva lenni – fordul felém.

-         Tényleg cafka a barátnőd – indulok el.

Elindulok vissza a szobámba. Újból lezuhanyzom és befekszem aludni. Semmi érzelem nem volt benne. Csak egy sima szex volt köztünk. Tényleg nem érez semmit sem? Ahogy telnek a napok egyre jobban érzem magam és készen állok Harryvel beszélni. Felhívom és várok.

-         Szia – szól bele Lana.

-         Szia, Harry ott van? – kérdezem érdeklődve.

-         Boksz edzésen van – mondja morogva.

-         Köszi – teszem le.

Felkiabálok Perrienek válassza ki a ruhámat, Harry had legeltesse a szemeit. Az utóbbi pár napban elmeséltem neki a kapcsolatunkat. Egy kicsit segített a döntésemben is. Akarom Harryt mindenestől, de le kell zárnia mindent és újból kezdeni. Nem akarom hallani a magyarázkodásait. Csak tiszta lapot akarok.

-         Tudtam, hogy ez lesz – lép be hozzám vigyorogva.

-         Megengedem, hogy felöltöztess és megcsináld a többit is. De kérlek vigyázz rá – nézek a kicsire.

-         Megígérem, hogy semmi baja sem lesz – mosolyog rám.

Leültet a fésülködő asztalhoz és eltűnik a gardróbban. Valószínű a ruháim közt kutat. Lassan elősétál egy fehér deréknadrággal, és egy fekete blúzzal, lapos talpúval. Felveszem és elől megkötöm a hasamnál. Perrie begöndöríti alul a hajam és egy enyhe sminket is tesz fel rám. Lekísér a kocsijáig és útközben találkozunk Zaynnel.

-         Hová mentek? – áll meg.  

-         A szöszi marad – kacsintok rá.

-         Hé! – kiabál utánam.

Beülök és elindulok. Az automata zár kinyílik és elindulok az edzőterem felé. Remélem, hogy még ott találom mire odaérek. Egész végig pörgős zenéket hallgatok. Mire találok egy parkolóhelyet észreveszem Harry kocsiját is.

-         Hello, Harry itt van? – lépek a pulthoz.

-         Még itt. Menj csak be – mosolyog rám a pultos srác.

-         Köszi – indulok be.

Halkan belépek a terembe és páran megbámulnak. Harry háttal áll nekem. Éppen ütéseket mér a boxzsákra. Az edzője rám pislant majd Harryre. Harry mintha ott sem lenne folytatja. Eléggé begyógyultak a sebei és a lila foltjai is.

-         Pihenj, látogatód érkezett – fogja le a kezét.

-         Küld el! Nem tudok interjút adni – morogja.

-         Sajnos nem készültem kérdésekkel Mrs. Styles – szólalok meg.

Harry egyszerűen megfagy és lassan felém fordul. Az edző lassan lelép kettesben hagyva minket. Végignéz rajtam majd megnyalja az ajkait.

-         Tudunk beszélni? – kérdezem a szemeit bámulva.

-         Igen, de nem itt – indul el.

Követem őt és a fenekét bámulom az edzőgatyájában. Amint kilépünk az ajtón egy másik felé indulunk. Azt hiszem az öltöző felé. Előre enged és hagyja becsapódni az ajtót. Szembefordulok vele és egyel hátrébb lépek.

-         Hogy vagy? – nézek végig rajta.

-         Komolyan ezért jöttél? – kapja el a derekam.

-         Részben – bólintok.

-         Mint látod tökéletesen megvagyok – nyom a falhoz.

-         Én… Gondolkodtam Harry – nézek fel a szemeibe.

-         Hetekbe tellett? – kérdezi gúnyolódva.

-         Sajnálom. Tisztáznom kellett magamban mindent, hogy beszélhessünk – csattanok fel.

-         Ha már itt tartunk kezdem én. Túlléptem rajtad Cem! Láthatóan jól elvoltál Zaynnel és a barátaival. Hetekig emésztettem magam, mert elhagytalak. Lezártam az ügyeim és megakartam veled beszélni, de beláttam, hogy felesleges. Szültél egy gyereket jó, gondját viselem, de már nem tudok rád úgy gondolni. Kicsivel előbb kellett volna felébredned. Felejts el! Felejtsd el, hogy valaha is visszafogadlak. Lépj túl rajtam, mert fájni fog! – hajol közelebb hozzám.

A szavai hidegzuhanyként hullnak rám. Túllépett rajtam? Ő a második aki ezt mondja. Azt hiszem halálra vagyunk ítélve. Azt hiszem így lesz a legjobb.