18. rész

Sziasztok! 

Köszönöm a pipákat és a komit meg, hogy szavaztatok. :) Nos kivételesen ma kaptok részt. Aztán ha holnap olyan kedvem lesz kaptok még egyet. A szavazatok szerint tetszenek a részek aminek örülök és tervezek második évadot is. Már a felét kigondoltam mi legyen benne. Aztán meglátjuk. Akkor itt a kövi rész. Jó olvasást. 

Puszi Bell Boo

Egyszerűen féltelek

(Roxy Hope Styles)

Valamikor éjjel alszom el. Nem túl sokat. Most már egyre inkább ez van. Nagyon keveset tudok aludni. Lehetséges, hogy a sok idegesség miatt. Részben a baba miatt is. Lassan szülés és egyre többet is görcsölök. Amikor kiérek a konyhába Harry a tálcára pakolja a reggelit.

-         Jó reggelt – ásítok.

-         Neked is, de így oda a meglepi – lépked hozzám.

Kómásan rámosolygok és magamhoz húzom egy csókra. Amint elválunk elmegyek összeszedem magam és leülök hozzá reggelizni. Egész végig úgy viselkedünk, mint akik házasok.

-         Tényleg elakarsz venni? – kérdezem két falat között.

-         Babe akkor nem harcolnék érted, ha nem – húzódik közelebb.

-         Áll még az ajánlat? – kérdezem pirulva.

-         Szóval, amekkora barom voltam még hozzám akarsz jönni. Ez jó jel – motyogja maga elé.

-         Harry! Hallottam – vigyorgok rá.

-         Minél jobban akarom Baby! – kap fel a karjai közé.

Szorosan magához húz. Épp annyira szorosan, hogy a babának ne ártson. Mélyen megcsókol és a nyakamba temeti az arcát. Beletúrok a fürtjeibe és cirógatni kezdem a tarkóját. A baba hosszú idők után most mozdul meg először. Kezdtem félni mi van ha...  Az orvosom szerint normális, ha nem érzem. Teljesen egészséges kislány. Reggeli után átmegyünk Lanáékhoz. Amint meglátom Louist vissza kell fognom magam, hogy ne ordítsam le a fejét, mert egy idióta volt. A nagyja csapat is ott tanyázik náluk. Kérdőn nézek Harryre mire megvonja a vállát. Lan kihív beszélni a konyhába. Résnyire nyitva haja az ajtót és mesélni kezdek neki.

-         Jézusom – sikkant fel.

-         Hé, nyugi! – nevetek fel.

-         Minden oké odabent? – kiabál be Louis.

-         Aha – kiabál ki Lan.

-         Hé, még nem tudjuk mikor lesz oké? Csak igent mondtam. Ráérünk még. Nem igen hagyhatom ott a kicsit hat hónapos koráig – magyarázok.

-         Miért várnátok még fél évig? Anya biztos vigyázna addig a kicsire – kérdezi ledöbbenve.

-         Nézd még csak most békültünk ki oké? Nem akarok semmit sem elsietni – ülök le.

-         Persze, értem – bólogat.

Még egy darabig beszélgetünk majd a srácok behúznak a nappaliba. Valami nagy bejelentést akarnak tenni. Lustán mászok utánuk majd leülök az egyik fotelba. Körbenézek rajtuk és várok.

-         Nos srácok Harry, mivel ketten is nemsokára apukák lesznek a csapatban. Az egyikük előbb is, mint a másikuk… Nos beszeretném jelenteni, hogy tegnap megszületett a kisfiam – áll fel az edző.

Mindenki ujjong és gratulál nekik. Én meg csak ülök a kanapén és várok, hogy figyeljenek rám. Azt hiszem elfolyt a magzatvizem. Sőt biztos, mert rohadtul görcsölök és érzem a babát kifelé jönni.

-         Harry! Harry azt hiszem szülni fogok – kapok a kezéért.

-         Félre srácok. Biztos? – kérdezi lesokkolódva.

-         Igen biztos. Elfolyt a magzatvíz – morgom görcsbe húzódva.

Harry lassan felkap a karjába és kimegy velem a kocsijához. Lan bepattan mellém, míg Louis Harry mellé. Őrült módjára száguldozunk a kórház felé. Bent hoznak egy tolókocsit és azonnal a szülőszobára visznek. Az orvos bead egy fájdalom csillapítót és valamit munkálkodik lent.

-         Látom a kicsi fejét. Megvárjuk a fájdalomcsillapító hatását és megkezdjük a szülést – áll fel.

-         Harry bejöhet? – kérdezem nyöszörögve.

Bólint egyet majd eltűnik az ajtó mögött. Két perccel később Harry jön be hozzám aggódó fejjel. Megfogja a kezem és egy kisebb csókot is kapok.

-         Nyugi Babe! Itt vagyok – szorítja meg a kezem.

-         Csak ne ájulj el oké? Látom mennyire ideges vagy – nézem az arcát.

-         Oké – simogatja az arcom.

Kezdenek enyhülni a fájásaim, amikor a nővérek szólnak az orvosnak. Pár percet várunk és megindítja a szülést. Órákig kínlódok és Harry kezét szorongatom. Amikor a kicsi felsír megkönnyebbülök. Harry egy percre sem mozdul el mellőlem. Az orvos elvágja a köldökzsinórt és átadja a nővérnek a babánkat. Lassan ellátnak engem is és lassan elalszom. Legközelebb arra ébredek, hogy Harry mellettem a kicsit fogja a kezében. Rájuk mosolygok és lassan felülök.

-         Sziasztok – köszönök halkan.

-         Szia anyu – fordul felém a picivel.

-         Gyönyörű – simítok végig a homlokán.

Harry átadja a kicsit és leül mellém az ágyra. Egy apró puszit nyomok a fejére és végignézem. Virágos kis ruhában, halvány rózsaszín takaróba van bugyolálva. Harry mellénk fekszik és egy kisebb csókcsatába hív. Lassan etetési idő. Kicsit furcsa, hogy egyedül vagyok a szobában. Rá is kérdezek, amint vége az etetésnek.

-         Csak nekem fura, hogy egyedül vagyok? – nézek rá.

-         Én intéztem el. Nem akarom, hogy kiderüljön melyik szobában vagy. Simán beszabadulhatnak hozzád az őrült rajongóim, a média. Látnád mi van kint – sóhajt fel.

-         Aludtál egyáltalán? – húzódok közelebb.

-         Nem lényeg – rázza meg a fejét.

-         Harry! – pirítok rá.

-         Nem hagylak itt! – csattan fel.

-         A többieket még nem is láttam. Menj haza és aludj egy kicsit. Hívlak, ha bármi van – simítom meg az arcát.

Megadóan felsóhajt, majd elindul kifelé. Amint kilép máris bejön Lana. Kissé kifáradtam a szoptatásban. Lépne ki, de inkább utána szólok.

-         Lan várj! Gyere nyugodtan – mosolygok rá.

-         Biztos? Fáradtnak tűnsz – ül le.

-         Majd ha elalszom úgy is észreveszed – nevetek fel.

-         Annyira édes a kicsi – csillognak a szemei.

-         Tényleg kint szobroznak a rajongóink? – kezdek bele a témába.

-         Látnád mennyien. Harry teljesen kivan. Aggódik, hogyan fogtok hazamenni. A szobád előtt is egy biztonságis áll. Fél, hogy bejutnak hozzád – sóhajt fel.

-         Hazaküldtem aludni. Hoznál be holnap nekem pár cuccot? – kérdezem ásítva.

-         Persze. A picinek is? – áll fel.

-         Ühüm – pislogok az álmosság ellen.

-         Hagylak, pihenj. Szia anyuci – indul el.

Még félálmomban hallom, ahogy kattan az ajtó és elalszom. Fogalmam sincs milyen mélyen és mennyire mélyültem bele az álmokba. Valaki gyengéden ébresztgetni kezd. Alig, hogy felébredek a nővér a kezembe nyomja a kicsit. Anya mesélte még, hogy pár óránként etetek ebben a pár napban. Szoptatás után még gyönyörködök a kicsiben. Még homályosan lát és a szemei is kéknek tűnnek. Legalábbis én annak látom őket. Etetés után telefont kapok.

-         Megmondtam, hogy aludj! – szólok bele.

-         Aludtam Babe! – nevet fel.

-         Ja, hallani rajtad – sóhajtok fel.

-         Holnap találkozunk – mondja lelkesen.

-         Harry… Zavarnak a rajongóid igaz? – kérdezem szomorúan.

-         Nem. Szeretem őket, de most ti vagytok a középpontban. Szeretnélek biztonságban tudni benneteket – mondja határozott hangon.

-         Szeretlek Harry – motyogom a telefonba.

Mielőtt még belekezdenénk valami másik témába elküldöm aludni. Segítenek felkelni a nővérek és elmegyek mosakodni. Lana volt az első aki reggel bejött hozzám egy kisebb bőrönddel. Amikor megláttam elkapott a röhögés. Nem hónapokra készültem. Napokkal később már otthon voltunk mind a ketten. Harry egész nap körbezsongja a kicsit. Embry kicsit kezd féltékeny lenni. Még egy kisebb sírást is levágott, amikor nem ő került a középpontba. Miután elaltatom a babát kimegyek lepihenni. Harry az ablakon bámul kifelé. Az egyik kezével megtámaszkodik a falon. Mögé sétálok és átkarolom a derekát. 

-         Órák óta itt szobroznak – mondja röviden.

-         Megunják – puszilom meg a hátát.

-         Nem akarom, hogy állandóan zaklassanak – fordul meg.

-         Hé, rendben vagyunk oké? – túrok bele a hajába.

Aprót bólint majd elhúz az ablak elől és felemel a csípőjére. Leülünk a kanapéra és egy hosszú csókcsatát vívunk. A hátamra dönt és finoman hozzám dörgölőzik. Egészen addig mozgatja a csípőjét, amíg bele nem nyögök a szájába.

-         Harry még nem lehet – szakadok el az ajkaitól.

-         Akarlak Babe! Főleg, ha ilyen rövid cuccokat veszel fel – néz végig rajtam.

-         Felszakad a varrat és… Türtőztesd magad – simítok végig a száján.

-         Megpróbálhatom, de ezzel nem tudok mit kezdeni – mutat a merevedésére.

-         Hűtsd le magad! – nevetek fel.

-         Van jobb ötletem is, ha érted mire gondolok – húzogatja a szemöldökét.

-         Menj már! – bokszolom vállon.

Lemászik rólam és hátradől a kanapén. Végül is tudnék csillapítani a vágyain. Fölé mászok és elindítom a kezem a nadrágjába. Egy kicsit játszok az övével majd becsúsztatom a kezem és a feszülős nadrágján keresztül kezdem el simogatni.  

-         Babe ne, ha nem akar… - nyög fel.

-         Sss… Fogd már be! – furakszok a boxere alá.

Amint megérintem belemar a kanapé szélébe. Hátrahajtja a fejét és felnyög minden érintésemnél. Lassan és ráérősen húzogatom a kezem.

-         Baby… Kínzol – emeli fel a fejét.

-         De élvezed nem? – vigyorgok rá.

-         Kérlek – nyalja meg az ajkait.

Gonoszan rávigyorgok és folytatom tovább. Egészen addig simogatom, amíg hangosan nyögve el nem élvez a kezem alatt. Elégedetten nyalja meg az ajkait, amikor felkelek róla. Megmosom a kezem és visszamegyek hozzá. Elégedetten méricskélem. Még mindig a kanapén ül szétterpesztett lábakkal, hátrahajtott fejjel, elnyíló ajkakkal.

-         Ébredj csipkerózsika – nevetek fel.

-         Ébren vagyok hercegnőm – néz rám.

-         Azt látom – kúszok mellé.

Körém fonja az egyik karját és az ölébe húz. Elindul bennem egy kis lüktetés onnan mélyről. Felteszi a lábait és az enyémek közé csúsztatja őket. Valami sorozat félét nézünk, amikor a fülembe suttog.

-         Jó voltál Baby – mondja egész halkan.

-         Öhm… Izé… - dadogok.

-         Élveztem, nagyon is ha erre akarnál kitérni – kuncog.

Megrázom a fejem és a mellkasára dőlök. A tévé bámulását a kicsi zavarja meg a sírásával. Felpattanok és bemegyek hozzá. Megnyugtatom majd megetetem. Eléggé éber állapotban van. Kimegyünk Harryhez, aki félálomban bámulja a tévét.

-         Apu mindjárt elalszik kicsim – ülünk le mellé.

-         Ébren vagyok! – kapja ránk a tekintetét.

-         Látom. Mindjárt bealszol – mosolygok rá.

-         Picikém mért nem alszik? – gügyög a kicsinek.

-         Nemrég ettünk és még nem vagyunk álmosak igaz? – puszilom meg a fejét.

-         Annyira gyönyörű – néz fel rám.

-         Igen az – húzom magamhoz.

Egy rövid csók után felkel és elindul zuhanyozni. Elaltatom Roxyt és bemegyek mellé. A falnak dőlve folyatja magára a vizet. Átkarolom a derekát mire megfogja a kezem.

-         Babe mondanom kell valamit – fordul meg.

-         Mondj – karolom át a nyakát.

-         El kell utaznom két hétre. Bajnokság lesz és… - közbevágok.

-         Most szültem Harry! Alig vagyunk együtt – szállok ki a zuhany alól.

-         Velem jöhetnétek és akkor nekem sem kéne izgulnom miattatok – lép mellém.

-         Hope még újszülött! Nem utazgathat! – csattanok fel.

Gyorsan magamra rángatom a ruháim és kimegyek. Eléggé ingerül vagyok, ha erről van szó. Most, hogy a kicsi is itt van nem tudok egyedül gondoskodni mindenről. Levágom magam az ágyra és összefonom a karjaim.

-         Babe beszéljük meg! – ül le mellém.

-         Mit? Megint elmész nem egy hétre, hanem hónapokra! Nem látod a lányod, se engem. Mégis mit beszéljek meg ezen? Egyedül nem tudok gondoskodni mindenről! – mordulok rá.

-         Nem lennél egyedül. Anya és Lan is segítene. Cem kérlek! – sóhajt fel.

-         Ne! Ne kérj semmire! Főleg ne arra, hogy értsem meg! – sóhajtok fel bosszúsan.

Megforgatja a szemeit és befekszik mellém. A hasamra fordulok és egy ideig gondolkodok. Sokáig nem tudok elaludni. Holnap vissza kell mennem az orvoshoz is. Kiszedi a varrataim, már amit ki lehet.

-         Harry alszol? – tápászkodok fel.

-         Nem tudok – néz rám.

-         Túlreagálom tudom. Egyszerűen… - hallgatok el.

-         Féltelek! – fejezi be a mondatom.

Rámászok a csípőjére és úgy beszélgetünk. Rajta alszom el majd az éjszaka közepén Roxy sírására ébredek fel. Lemászok róla és átballagok a kiságyhoz. Az egyik szobát meg kéne csinálni a kicsinek. Legalábbis már terveztünk valamit abban a két hónapban Lanával, de még nem jött össze. Így a mi szobánkba került a kiságy. Amint visszaalszik elindulok Harryhez. Megszólal a csengő mire megugrok. Ki a fene keres ilyenkor? Halkan kinyitom és Zaynre nézek.

 

-         Segíts! – esik be az ajtón.

-         Mi a franc van veled? Ittál? – nézek a szemeibe.

-         Nem mondtam el az igazat. Azért voltam itt, mert drogokat szedek. Kitettek a csapatból – von vállat.

-         Egy barom vagy! Kászálódj be a zuhany alá és a kanapén aludhatsz! – lököm be a fürdőbe.

Felsóhajtok és bemegyek a konyhába. Csinálok neki egy józanító teát és megvárom amíg végez. Előkotrom a táskáját az ajtó mellől és megkutatom. Kidobom a bogyóit a csapba és vizet eresztek rájuk. Lassan olvadni kezdenek majd eltűnnek a lefolyóban. Berakom a fürdőbe a cuccait és megvárom amíg végez. Amint kikászálódik a zuhany alól a kezébe nyomom a bögrét. Amint megissza kiviszem és adok neki egy takarót meg egy tartalék párnát. Hagynom kellett volna kint az ajtó előtt, de túlságosan jó vagyok hozzá. Visszafekszem Harry mellé és próbálok aludni. Reggel én vagyok az első akit ébresztenek. Amint túlvagyok az első etetésen megnézem Zaynt. Őrült módjára kutat a táskájában.

-         Jól vagy? – lépek mellé.

-         Kutattál a táskámban? – mordul rám.

-         Kidobtam a bogyóid! Így legalább leállsz! – vonok vállat.

Hirtelen terem előttem. A nyakamhoz kap a falhoz vág elég erősen. Megszorítja a nyakam és rám morog. Alig kapok levegőt.

-         Hogy merészelted? – szorítja meg még jobban a nyakam.  

-         Engedj… el – mondom levegőért kapkodva.

-         Minek turkálsz más cuccaiban? Nekem kellenek azok a bogyók! – üt a falba.

-         Zayn kérlek! Engedj el – fogom meg a kezét.

Hiába szorítom a kezét a szemeiben iszonyatos düh tombol. Harry éppen akkor lép ki az ajtón, amikor elhúzza a fejem mellől a kezét. Az első amit lát, hogy a falhoz vagyok szorítva és levegőért kapkodok.

-         Most azonnal takarodj a közeléből! – mordul fel.

Zayn elenged és hátrál pár lépést. A földre zuhanok miközben a nyakamhoz kapok. Mint egy asztmás úgy kapkodok levegő után. Harry kivágja a lakásból a cuccaival együtt. Lassan feltápászkodom és bemegyek a fürdőbe. Megnézem magam a tükörben. A ujja helye piros foltokban ékeskedik a bőrömön. Egy kicsit lehűtöm vízzel és kimegyek. Harry a konyhában áll és kávézik. Nekidőlök a falnak és magam köré fonom a karjaim.

-         Mégis milyen barát ez? – kérdezi dühösen.

-         Drogozik – mondom halkan.

-         Egyáltalán mikor jött ide? – ül le.

-         Éjjel – nézek rá.

-         Van fogalmad róla mennyire veszélyes? – csattan fel.

-         Én… Fél… Félek – csúszok le a fal mentén.

A kezeim közé temetem az arcom és próbálok nyugodt maradni. Harry felkel és elém térdel. Leszedi a kezeim és a szemembe néz, amik valószínűleg a könnyeimtől csillognak.

-         Nyugodj meg Babe! – simít végig az arcomon.

-         Azt hittem, hogy megfog fojtani – motyogom halkan.

-         Most gyűlöli magát. Láttam a szemeiben. Gyere, megfázol – nyúl a térdem alá.

Felvesz a karjába és az ölébe vesz. Végig puszilgatja az arcom mire muszáj elnevetnem magam. Beletúrok a hajába és magamhoz húzom egy vad csókra. Reggeli után felöltözök és elindulunk az orvoshoz. Alig tudunk eljutni a kocsiig a fanoktól és az újságíróktól. Harry totál ideges és alig bír maga előtt tartani. Amint elérünk a kocsiig Harry elrendezi a hordozót, addig én beülök. Nagy nehezen bemászik mellém és elindulunk. Amikor a kórházba

érünk a Louis és Lana lefagyva állnak az egyik kórterem előtt.