II. évad

Sziasztok! 

Na végre ez is megszületett. Igyekszem a többi résszel is sietni, de nem igen megy az írás szóval addig várnotok kell sorry. Remélem tetszeni fog a rész. Ez picivel rövidebb lett, mint a szokásos, de remélem megfelel. Köszönöm a 4 komit az utolsó részhez és a sok pipát. Nagyon örülök neki. Na, de jöjjön is a rész :) Jó olvasást. Puszi. 

Bell Boo

Prológus

Üresség. 

Érezted már magad üresnek? Mikor kiszipolyoznak belőled mindent? Mikor semmi sem érdekel? Pont én is ezt éreztem az elején.

Fajdálom. 

Hogy fájt e? Fájt, de aztán az is elmúlott. Fáj, mert nem gondoltam volna, hogy ez is megtörténhet velem.

Harag. 

Dühös voltam, sőt kegyetlenül dühös. Gyűlölet lobbant bennem. Gyűlöltem, mert egy árva magyarázat nélkül tűnt el. 

Szeretet. 

Hogy még szeretem e? Mindenképp. Talán nehéz lesz elfelednem őt, mindenesetre megpróbálom.

Bizalom. 

Hogy bízok e ezután más férfiban? Soha! 

Szerelem. 

Azt hiszem ezt a szót nem fogom használni egy jó darabig. Minek legyek megint szerelmes? Igaz amit mondanak róla. A szerelem öl, butít és nyomorba dönt. Cseppet sem kételkedem benne.

Most már én is tudom milyen érzés. Talán már az elején az eszemre kellett volna hallgatnom. Nem kellett volna Londonba jönnöm, se egyetemre mennem. Nem szabadott volna találkoznunk és megoldódott volna a gondom. Nem ülnék most itt a darabkáimat szedegetve. Mindig csak egy kicsivel többet engedtem és máris összetörtem. Többet nem fog előfordulni. Többet nem leszek az –az érzelmes nő aki voltam. Megerősödtem. Újból megtanultam falakat húzni magam köré. Hogy adnék e neki esélyt? Azt hiszem nem. Többé nem bíznám rá a szívem. De aztán minden elméletem romba dőlt, amikor láttam őt. Egy tavaszi délután sétálgattunk az utcán Roxyval. Ő nem vett észre engem, de én őt igen. Bárhonnan kiszúrom a göndör tincseit, az ajkát, az igéző szemeit. Láttam, ahogy önfeledten nevetgél a barátaival. Ez nem lehet Ő...