28. rész

Sziasztok! 

Juuuuuj, nagyon örülök a pipáknak és a kominak is a másik blogon. Remélem összetudok hozni egy részt nektek. Nagyon sokat most nem is magyarázok. Jöjjön a rész. Keddig még kaptok majd utána jön a második évad. Remélem tetszeni fog ez a rész is  ^^ :$ Jó olvasást. Puszi.

Bell Boo

Nem vagyunk egyformák! 

"Szerelmes vagyok, és ez a mindenem, akár helyes, akár nem és neki vagyok a minden. Szeretem. Egyek vagyunk, nem lehet mit tenni, semmit sem tehetek, csak ölelni őt örökké. 

Vele akarok lenni ma, holnap és egész életemben. Amikor a szerelem ilyen erős, ott nincs helyes vagy helytelen. A szerelem egész életedre szól."

Miután Harry másodszor is megkérte a kezem. Már csak a gyűrűt kellett felhúznia az ujjamra és elmondani a többieknek. Lanával azóta már kibékültünk. Még egy kicsit haragszik mindkettőnkre, de már nagyjából megbékélt. Anne majdnem elájult, amikor elmondtuk neki. Két hónap múlva hozzámegyek majd elutazunk valahová, ahol csak kettesben leszünk. Harry egy örökké szimbólumos aranygyűrűt vett nekem. Nem is lehetne gyönyörűbb, se giccsesebb. Pontosan az ízlésemhez való. Kinek kell egy hatalmas buzeráns kő a kezére? Csak a

magamutogató csili-vili ribancoknak valók, akik imádnak dicsekedni a pasijuk pénzével. Lanával éppen egy esküvői szalonba tartunk. Ő szeretné kiválasztani a ruhámat. Belegyeztem egy feltétellel. Ne legyen a stílusomtól eltérő. Úgy négy féle ruha közül nem tudok/ tud választani. Lana mindegyiket kitette elém és felhívta a lányokat és Annet is. Egy halvány kevert színű ruha már ki is ment a választásból. Mindenki a harmadikra szavazott. A derekamnál karcsú és lefelé menet olyan, mintha tollakból lenne összerakva. Egyszerűen gyönyörű. Igaz még két hónapom lenne erre is, de a lányok már elrángatnak vásárolni. Anne és Lana csinál mindent. Én ebből inkább kimaradok. Egyedül a ruha, a hajam, és a csokor döntésben vagyok benne. Abból nem fogok adni senki szavára. Hogy milyen névjegykártyák, milyen asztalterítő lesz az nem érdekel. Legjobban Harryvel akarok lenni. Harryvel és a lányunkkal aki már lassan egy éves lesz. Próbálkozik már a szavak kimondásával. Feléig még el is jut, de aztán megakad. Próbálgatjuk tanítani, de nem nagyon szeretné. Inkább magától próbálkozik. Roxy haja szőkéből barnás árnyalatba vált át és a szeme arany és kevert kék. Először kissé megije
dtem, de miután az orvos szerint ez normális tízből, egy esetnél kissé lenyugodtam. Ám eszembe jutott amit olvastam régebben. Hogy Nefertiti macskája az őrzőnk vagy mi. Apropó macska. Lett egy fél  éves, szürke, sűrű bundájú macskánk. Harry imádja a macskákat. Különös módon

erről még nem tudtam. A hétvégén voltunk a nagymamájánál aki ránk bízta a cicáját amíg otthonba költözött. Rúfusznak hívják és Hope az első napon megtépte. Szegény megijedt tőle és azóta csak akkor merészkedik a közelébe, ha mi is ott vagyunk. Úgy látszik Hope nem szereti a macskákat. Harry már két hete bajnokságon van a többiekkel együtt. Lanának fia született akit Louis imád és valósággal elkényezteti. Imádnivalón kékes szürke szemei vannak, mint az apjának. Miután megvettük a ruhát elindulunk enni valamerre. Anne vezet én pedig hátul babázok. Beülünk egy kisebb kávézóba és elvonulunk hátulra.

-         A… An… Anya – szólal meg Roxy.

Eltátom a szám mire a többiek elnevetik magukat. Folyamatosan ismételgeti a szót, hogy anya. A kávézóban egy kisebb tévén mutatják az éppen versenyző úszókat. Roxy tekintete is oda vonzódik majd újból beszélni kezd.

-         Har… A… Apa – néz rám.

-         Ügyes vagy kicsim – ölelem magamhoz.    

Miután eszünk elindulunk hazafelé. Rúfusz fogad minket az ajtóban. Lepakolok és adok neki enni. Roxyt leteszem a járókába és elpakolom a ruhámat valahová hátra. Belebújok a gardróbomba, amikor csörög a mobilom. Gyorsan felakasztom a ruhát és előkutatom valahonnan a táskám aljáról. Harry neve villog a kijelzőn egy iszonyat dögös képpel együtt.

-         Szia – szólok bele.

-         Azt hittem sosem veszed fel – sóhajt fel.

-         Most értem haza. Tudod csajos dolgok – keresem meg Roxyt.

-         Fáradt vagy? – kérdezi kíváncsian.

-         Nem éppen. Roxyt keresem valahol. Roxy engedd el Rúfuszt! – szólok rá.

-         Mi folyik ott? – nevet fel jóízűen.

-         Á, semmiség… Roxy megint a macskát tépkedi – veszem fel.

Megkérem, hogy várjon két percet, amíg leteszem a kiságyba. Félig nyitva hagyom az ajtót és leülök a kanapéra. Amikor ismét beleszólok a fél estét elbeszéljük.

-         Hiányzol – sóhajtok fel.

-         Pár nap Baby! Bírj még ki pár napot! Ne tudd meg mit tennék veled, ha itt lennél. Cseszettül fel vagyok izgulva – mondja rekedten.

-         Hm, mit? – mondom elnyújtva a szavakat.

-         Majd, ha hazaértem Baby! – nevet fel.

-         Behajtsam rajtad? – vigyorgok magam elé.

-         Ó, ne hidd azt, hogy én elfelejtem – mondja rekedt hangon.

Lassan letesszük és elindulok fürdeni. Amint lemerülök a meleg vízben felsóhajtok. Mielőtt lefekszem megetetem Roxyt és megfürdetem őt is. Reggel arra ébredek, hogy Rúfusz az orrom nyalogatja. Elhessegetem és felkelek. Roxy még nagyban alszik amikor Lana megjelenik nálunk. Alig, hogy felébredek már a konyhában terem és leteszi a kávénkat. Elrendezem magam és megiszom a kávét. Lana elráncigál magával ruhát venni és persze, hogy ezt nekem végig kell ülnöm és közben két babára is vigyáznom. Miután megvesszük a dolgokat elindulunk Annehoz. Pár napig így megy. Lana elráncigál mindenhová amíg én fáradtan elmegyek vele. Mostanában megint eléggé fáradt vagyok. Eléggé leköti minden figyelmem a kicsi. Mindenhová utána kell futkároznom. Már felszereltettem minden konnektorra védőt. Alig, hogy beérek a felhajtóra Harry kiszedi az utazó táskáját a kocsiból és befelé igyekszik. Átadom Roxyt Lanának és utána surranok. Ledobja a táskáját és beletúr a hajába. Hátulról átkarolom a derekát és egy

puszit adok a hátára. Gyorsan megfordul és egy lágy csókot nyom a számra mielőtt magához szorít. Magamhoz szorítom és lassan felhúz a csípőjére.

-         Ne a gyerekek előtt hé! – jön be Lana.

-         Sziasztok! – köszön Harry.

-         Na aztán hány arannyal jöttél haza? – vigyorog ránk.

-         Hárommal – tesz le a földre.

Átveszi Lanától, Roxyt és összepuszilja az arcát amit ő kacagva fogad. Lana félrehív a konyhába míg Harry lezuhanyzik.

-         Két teljes napot kaptok! Anya vigyázni fog a kicsire és én is! Két nap! – suttogja halkan.

-         Honnan veszed, hogy… - akadok el.

-         Jaj, csak rátok kell nézni – nevet fel.

-         Ne már Lala! – rázom meg a fejem.

-         Azt hiszed, hogy mi Louissal nem? – vigyorog.

-         Többet nem akarok hallani! – vigyorgok vissza.

Miután összepakolunk pár cuccot a kicsinek Lan elindul. Harry éppen akkor vánszorog ki egy szál boxerban. Most, hogy több edzésre és versenyre járnak egyre izmosabb és sármosabb is lesz. Nem tudom mi van abban a vízben, de engem állandóan levesz a lábamról. Elém sétál és fáradtan rám mosolyog.

-         Fáradtnak tűnsz – simítom meg az arcát.

-         Kicsit – ásít.

-         Rendeljek vagy csináljak valami kaját? – nézem a szép szemeit.

-         Már ettem hazafelé jövet. Hozattam kaját a személyzettel – hátrálunk.

Elkapja a derekam és a falhoz nyom. Végigsimít a fenekemen, a derekamon, a melleimen, az arcomon és a nadrágom cipzárján is. Nadrágon keresztül kezd el izgatni. Közel hajol hozzám és a szemeimbe bámul. Nem csinál semmit sem, csak szorgosan mozgatja az ujjait amivel az őrületbe kerget.

-         Tudod ez rohadtul nem fair! – nyögök fel.

-         Mond el mit akarsz Baby! Mond el és megérintelek ahol akarod – mormolja a fülembe.

Belekapaszkodok a karjába és beletúrok a kusza tincseibe. Kihúzza a kezem és a falhoz szegezi őket.

-         Mond el különben így hagylak. Felizgultan és nem fogok segíteni rajtad – nyalja meg az ajkait.

-         Harry… - pirulok el.

-         Ugyan Baby! Csak te és én vagyunk. Senki sem fogja meghallani, amint a nevemet ordítod – vigyorog rám.

-         Csókolj meg! Most! – nézem az ajkait.

A számra tapasztja az ajkait és hosszan csókolózni kezdünk. Közelebb akarok férkőzni hozzá, de nem hagyja.

-         Harry… - válok el az ajkaitól. 

Hatalmasat kordul a gyomrom végszóra, mire mindketten felnevetünk. Még egy gyors csók és húzni kezd a konyha felé.

-         Menjünk. Enned kell – kulcsolja össze az ujjainkat.

-         Egyél velem – ülök le.

-         Inkább csak nézlek. Egy csomó egészségtelen kaját tömtem magamba kint. Még egy ideig nem leszek éhes – áll be mögém.

Amíg eszek átöleli a derekam és a fejét a nyakamba temeti. Jól eső melegséget áraszt a testéből. Gyorsan eszek és elindulok levetkőzni. Harry befekszik az ágyba és kapcsolgatja a tévét. Előhalászom az esti cuccaim közben vetkőzök. Harry megáll a kapcsolgatásban és engem kezd el bámulni. Direkt lassan kezdem el lehúzni a farmert magamról.

-         Mi az a folt rajtad? – terem hirtelen mögöttem.

-         Roxy után futkostam és beütöttem magam – vonok vállat.

-         Vigyázz magadra. Folt mentes menyasszonyt akarok két hónap múlva – csókol a fülem mögé.

-         Én meg egy dögös vőlegényt – túrok bele a hajába.

-         Oké, rendelem is – nevet fel. 

Gyorsan lezuhanyzom és behuppanok mellé az ágyba. 

Félálomban magához húz és beszélni kezd.

-         A hónap végén megint megyünk. Gyere ki velem – szuszogja.

-         Mi lesz a kicsivel? – kérdezem szájhuzogatva.

-         Senki sem mondhatja, hogy rossz szülők vagyunk! Minden időt a lányunkkal töltünk. Egy hetet kibírunk nélküle. Meg aztán ott lesz a nászút is – morogja.

-         Tudom – mondom röviden.

-         Hiányzik, hogy nem vagy ott. Mindenki ott enyeleg a barátnőivel és mi Louissal meg… Vagy legtöbbször én… - mondja szomorúan.

Kicsúszok a karjai közül és felülök távolabb tőle. Felment az agyvizem az biztos. Hiányzik neki? Már egy ideje érzem, hogy ez kissé bántja. Mindig ettől féltem. Hogy ez a beszélgetés se lesz elhalasztva.

-         Akkor minek dugtál meg, ha ennyire hiányzik, hogy ott legyek? Minek tartottam meg Roxyt? Rohadtul felidegesítettél Styles! – csattanok fel.

-         Hiányzik igen! Akkor is hiányzott mikor terhes voltál! Nem mutattam ki, mert tudtam mennyire érzékenyen érint! Tudom, hogy utálod ezt az egészet amit csinálok. Ha énekes lennék akkor sem lenne másmilyen életem. Minden nap azon kell izgulnom, hogy mi van veled. Lehet, hogy túlzott mániákus vagyok, de szeretem tudni, hogy az akit szeretek biztonságban van – ül fel ő is. 

-         Tévedsz! Nem utálom! Elfogadtam ezt az egész hülyeséget veled együtt! Ne papolj nekem a biztonságról, amikor sohasem vagy itthon! – mondom emelkedő hangerővel.

-         Sajnálom, hogy szeretem ezt csinálni! Nem leszek papucs a kedvedért! Ne csináld ugyan azt, mint Leila! – forgatja a szemeit.

-         Hogy jön ő megint elő? Én nem dugtam a fél várossal! Tudod mit menj vissza hozzá és hurcolgasd őt magaddal. Tökmindegy! – kelek ki az ágyból.

-         Nem. Te csak Zaynnel dugsz, amikor jól esik. Leila is vele akadt össze állandóan. Meg a többivel akiről nem tudok – morogja idegesen.

-         Baszódj meg Styles! – vágom be az ajtót magam után. 

Tudtam, hogy ide lyukadunk ki. Kimegyek a nappaliba és az első könnycseppem már le is folyik. Nem vagyok olyan, mint ő. Egyik ember sem egyforma. Beállok az ablak elé és kifelé bámulok. A könnyeim törölgetem, amikor csukódik a szoba ajtó. Harry felöltözve indul a kocsi kulcsaiért.

-         Hová a fenébe mész? – indulok utána.

-         Megdugom Leilát aztán majd hazajövök, ha megkaptam a vigaszom – csukja be az ajtót.

-         Gyűlöllek! – sírom el magam.

A lábaimra esek és a kezeimbe temetem az arcom. Nem hallom felbőgni a kocsi motorját. Azt hittem, hogy elleszünk. Erre megint itt vagyunk. Képesek lennénk még az esküvőnkön is veszekedni. Tudja jól, hogy ez a Zayn - Leila ügy mindig is szúrni fogja a szívem és azt hiszem az övét is. Becsukja az ajtót és leteszi a kulcsait.

-         Menj el! – szipogok.

-         Baby! Beszéljük ezt meg – térdel le elém.

-         Rohadtul fájnak ezek nekünk! Mégis ezt hozod fel! Azt hiszed én is olyan leszek, mint ő volt. Közlöm veled Styles, hogy nem vagyunk egyformák! – törlöm le durván a könnyeim.

-         Tudom Babe! - húz magához.

Felmászok az ölébe és beletúrok a hajába. Nagyjából lenyugtatom magam és egy darabig még az ajtóban ülünk.

-         Szükségem van rád Styles! – szuszogom a nyakába.

-         Baby nekem nagyobb – markol bele a pólómba.

Éles fájdalom nyilall a csuklómba. Kiszakadok a karjai közül és megkeresem a gyógyszert. Egy fél szem még van belőle. Gyorsan beveszem és visszamegyek a hálóba. Harry újból boxerre vetkőzik és leültet az ágy szélére.

-         A kezed? – kérdezi az arcom vizslatva.

Bólintok egy aprót mire enyhén masszírozni kezdi. Komoly arcfejezést vesz fel hozzá. Felemelem a fejét és megcsókolom. Magamra húzom és hátrébb csusszanunk az ágyon.