27. rész

Sziasztok! 

Ma megint kaptok egy újabb részt. Köszönöm a pipákat és a másik blogon, hogy szavaztok. :D

Megpróbálok írni ahhoz a részhez. Addig is itt van ez a rész. Innentől már kissé kezd érdekes lenni a történet. Sokat nem árulok el.... Na, jó semmit :P Jó olvasást. Puszi. 

 Bell Boo 

Ikrek

A reggeleim mostanában Harry kanosságára mennek el. Hol a konyhában, hol a zuhanyzóban támad le. Olyanok vagyunk, mint a friss szerelmesek. Valamelyik nap benyögtem, hogy tanítson meg boxolni. Tartson nekem órákat vagy valami. Nem nagyon tetszett neki az ötlet. Főleg nem akkor, amikor egy szexis pasi lett az edzőm. Kissé kiakadt, hogy rövidnadrágban és egy topban edzek. Aztán szépen lassan mellém szoktatta magát és a saját edzőjével tanítatott. Betegesen féltékeny. Amíg ő pihen addig én a zsákot ütöm vagy az edzője beszél mindenféléről. Amíg én fekszem a padon addig ő edz. Minden héten kétszer eljövünk együtt. Roxyra addig Anne vigyáz. Nagy nehezen összeszedjük magunkat az edzés után. Mi még bent maradtunk a teremben nem éppen edzeni. Ha kettesben maradunk leteperjük a másikat. Játszunk a másik határaival majd egymásnak esünk. Elég ciki volt amikor a zuhanyzóban kaptak rajta. Azóta ha meglátnak bent csak vigyorognak ránk. Most is éppen edzésre tartunk. Harry egész úton fél kézzel vezet. A másik kezét az enyémbe illeszti és beszélgetni kezdünk. Folyamatosan a száját nézem.

-         Baby figyelsz is? – nevet fel.

-         Hm? – rázom meg a fejem.

Harry befékez és egy gyors csókot kapok tőle. Beletúrok a hajába és közelebb húzom magamhoz. Hátulról dudálást kapunk ezerrel. Elhúzódik tőlem és elindulunk.

-         Finom vagy – nyalja meg az ajkait.

-         Te meg perverz – mosolygok rá.

Amint megérkezünk átkarolja a derekam és az öltözőhöz kísér. Előbb átvedlek, mint ő. Megint feltűnik előttem a hasonmás. Tátott szájjal bámulok rá majd megrázom a fejem. Hogy lehet? Ha csak nincs egy teljesen ugyan olyan Harry… Vagy egy iker tesója aki piszok szexi… Na jó most állítom le magam! Felkötöm a hajam és Harry hátára ugrok. Megfogja a combom és elvisz valamerre. Letesz a hátáról és a falhoz szegez. Neki vakítóan kék szemei vannak. 

-         Na jó te meg ki a fene vagy és miért ugrálsz rám? – néz végig rajtam.   

-         Én… Azt hittem… - dadogok.

-         Te is rajongó vagy? – sóhajt fel.

-         Nem én… Csak nagyon hasonlítasz a barátomra – nézek a szemeire.

-         Jobb lenne, ha néznél mielőtt ugrasz! Túlságosan nehéz vagy egy gebéhez képest! – nyomul közelebb hozzám.

-         Akkor ne ölelgess Mr. Rohadtul nagy a képem, bármit megtehetek úrfi – gúnyolódok.

-         Felvágták a nyelved csibe! – nevet fel.

-         Csak az olyan parasztok miatt, mint amilyen te is vagy – vergődök a karjai közt.

-         Így gondolod? – csókol bele a nyakamba.

Ahol hozzámér a szájával bizsergés fut végig a gerincemen. Pont olyan bizsergés, mint Harrynél. Megszívja a nyakam és itt jött el az a pont, hogy ellököm magamtól. Elindulok az edzőterem felé mire hangosan felnevet. Sőt még utánam is kiabál.

-         Csak nem félsz? – nevet fel.

-         Tőled? Ugyan már! Nézz már magadra! Sokkal jobbat érdemlek! – bunkózok.

Gyorsan belépek az ajtón és megkeresem Harryt. Éppen tekeri fel a fáslit a kezére. Amint meglát abbahagyja és magához ölel.

-         Kerestelek Babe! Merre jártál? – húz be maga elé.

-         Csak összefutottam egy ismerőssel – füllentek.

Gyorsan felkötözöm és hagyom, hogy nekem is megcsinálja. Az én kezeim folyton elvesznek az övéiben. Amint végzünk felhúzzuk a kesztyűt és elkezdjük az edzést. Egész végig ő jár a fejemben. Az nézne már ki hülyén, ha ő is Harry lenne. Bár lehetséges, hogy másik családban nőtt fel. Minek gondolkozok én ezen egyáltalán? Harry előbb lelép valami miatt. Anne túlságosan zaklatott volt és alig értett valamit. Edzés után értem jön és hazamegyünk Roxyval együtt.

-         Basszus rohadt nagyot ütsz! – fogja le valaki a kezem.

-         Ö… Mi? – eszmélek fel.

-         Nézel is miközben jár a kezed? – szól rám a hasonmás.

-         Te meg? – lepődök meg.

-         Edzeni jöttem éppenséggel. Ha ez holnapra bedagad téged foglak zaklatni, hogy borogasd be – suttog a fülembe.

-         Kérsz még egyet? – mosolygok rá kedvesen.

-         Csak ha kapok egy csókot! – nyalja meg a száját.

-         Álmodozz szőke herceg! – lépek el előle.

-         Barna vagyok és várom a csókom! – lépked utánam.  

-         Megtennéd, hogy leszállsz rólam? – fordulok felé.

-         Sajnos nem lehet! Te szálltál rám. Bocsi vagyis ugrottál – dől a falnak.

Megforgatom a szemem és leülök. Mivel a kesztyű a kezemen van így inni sem tudok. A srác felkap a padról és a falnak dönt. A csípőjével odaszorít és lassan leszedi rólam a kesztyűket.

-         Élvezed ezt mi? – nézek a szemeibe.

-         Ha tudnád mennyire! – kuncog fel.

-         Azok nélkül is nagyot tudok ütni! Szeretnéd látni? – kérdezem gúnyosan.

-         Hajrá kislány! – fogja le a kezeim.

Vergődök a fogása alatt, ami nem is erős mégsem tudok kiszabadulni onnan. Lassan kiürül a terem és ketten maradunk bent.

-         Nem megy? Így, hogyan fogsz megütni? – vigyorog rám szemtelen módon.

-         Engedj el és megtudod! – fújtatok.

-         Hiszen alig tartalak. Vagy élvezed, hogy a karjaim közt vergődsz vagy ennyire gyenge vagy. Én az elsőre tippelek – hajol a fülemhez.

-         Nem élvezek én semmit sem! Engedj el! – mordulok rá.

-         Olyan vagy mint egy mérges kiscica – nevet fel.

Felsóhajtok és várok. Végignéz rajtam többször, mintha egy múzeumban kiállított tárgy lennék. Megnyalja az ajkait és újból beszélni kezd.

-         Nos állhatunk még itt egy darabig. Sőt, ha még vissza is jön a barátod és itt talál minket kettesben, még magyarázkodhatsz is. Szóval hol van a csókom? – hajol közel hozzám.

-         Minden lányt így letámadsz? – rivallok rá.

-         Nem mindet. Csak a különlegeseket! – simul még jobban hozzám.

-         Én is az vagyok? – forgatom a szemeim.

-         Ha tudnád mennyire! – húzza mosolyra az ajkait.

-         Fogadok, hogy mindenkit így csalsz ágyba! Én nem leszek a következő! – lököm el magamtól.

Besietek az öltözőbe és hallom, ahogy bent felmordul. Gyorsan magamra kapkodom a ruháimat és kisietek. Harry éppen akkor száll ki, amikor kiérek.

-         Jól vagy? – húz magához.

-         Igen, csak menjünk. Hiányzik Roxy – csókolom meg. 

-         Hátul alszik – válik el az ajkaimtól.

Gyorsan bepattanok és elindulunk hazafelé. Útközben megsimogatom az arcát és kissé elgondolkozom. Arra eszmélek fel, hogy Harry a szemem előtt legyezget. Kiszállok a kocsiból és felfelé indulunk.

-         Miért kellett elrohannod? – birizgálom a zárat.

-         Anya kissé pánikban volt Embry miatt, de nyugodj meg! Semmi baja csak bújócskát játszott – nevet fel.

Időközben Roxy is felébred. Kiveszem a hordozóból és hagyom a francba a zárat. Hiányzott a kis hercegnőm. Harry felkuncog mögöttem és kinyitja az ajtót. Bent gyorsan levetkőzünk és leülök vele a kanapéra. Harry csinál két gőzölgő forró csokit és behozza mellénk. Befurakszik mögém és átölel minket.

-         Embry velem is szokta ezt csinálni. Órákra eltűnt valahová és betegre aggódtam magam, amíg anya nem volt otthon – mondom megtörve a csendet.

-         A szekrényben találtuk meg – nevet fel.

-         Szokása odabújni – döntöm hátra a fejem.

Gyorsan megisszuk a forró csokit és megetetem Roxyt. Harry meg engem etet. Eléggé furán nézhetünk ki. Roxy nagyon is élvezi az egészet. Harry sokkal jobban megeteti, mint én. Hiába próbálkozom bármiféle módszerrel egyszerűen nem akar enni.

-         Kicsim egyél – sóhajtok fel.

-         Majd én – veszi át a helyem.

-         Ezentúl te fogod etetni – masszírozom a vállát.

-         Hm… - nyöszörög fel.

Miközben eteti megmasszírozom a hátát és a vállát is. Jólesően nyöszörög a kezem közt. Roxy nagy szemekkel bámul rá majd rám. Vacsi után közösen megfürdetjük és több víz kerül ránk, mint rá. Felnevetek, ahogy végignéz rajtunk ártatlanul. Amint elaszik kimegyek Harryhez. Az ölébe húz és végigsimít a fenekemen. Csak egy kékesszürke ing van rajtam meg egy fekete csipkés bugyi.

-         Én vagyok a világ legszerencsésebb férfija – hajol hozzám  egy csókért, miközben végig simít a combomon.

-         Hm, tényleg? – túrok bele a hajába.

-         Ühüm – szorít magához.

A nyakamba temeti a fejét és egy ideig így ülünk. A lábam hamarosan zsibbadni kezd így megfordulok és befészkelem magam az ölébe.

-         Szívem meddig fészkelődsz még ott lent? – nyög fel kissé fájdalmasan.

-         Bocsi – simítom meg a kis barátját.

-         Ó, te jó ég! – temet maga alá.

Felnevetek amint rátapad a nyakamra. Belemarkolok a hajába, amint érzékeny területet kezd el szívni. Felnyögök amikor ismét megszólal az a rohadt csengő.

-         Elvagyunk átkozva vagy mi? – mordulok fel.

-         Valószínű! – mormolja.

-         Én ki nem nyitom és te sem! – húzom vissza.

-         Igen is főnök! – mosolyog bele a nyakamba.

A csengetés csak nem akar elmaradni. Amióta megtámadták Harryt a parkolóban nem is olyan régen biztonságiak állnak a házunk előtt váltásban.

-         Uram az edzője van itt és beszélni szeretne magával. Beengedjem? – szólnak be a kapucsengőn.

Harry felkel és én is megyek utána. Belekapaszkodom az övébe és visszafelé kezdem húzni. Felnevet és végül eléri a kapcsolót.

-         Mond meg neki, hogy nem vagyunk itthon és másik kocsival mentünk el. Semmiképp se engedd be – kapcsol ki mindent.

Harry hátrafordul hozzám és felkap a csípőjére. A falhoz nyom és gonoszan elvigyorodik.

-         Most erőszakot fogsz alkalmazni rajtam? – vigyorgok rá.

-         Ha szeretnéd meg is kötözlek – mormolja a fülembe.

-         Sötét Harry – nevetek fel.

Elindul valamerre. Kissé megcsap a hideg amikor kihúz egy ajtót. Lecsúsztat a csípőjéről és vetkőztetni kezd. Szokás szerint az ő ingjében lófrálok itthon. Lassan gombolja az ingjét rajtam.

-         Szedd már le! – nézek fel rá.

-         Baby az összes ingem kettétéptem ami rajtad volt. Legközelebb eljössz velem vásárolni – húzza szét.

Fekete csipkés szett van rajtam. Amint végignéz rajtam nyel egyet majd leveszi a nadrágját és

csobbanunk a vízbe. Közel húz magához és a derekamra vezeti az ujjait. Egy darabig úszkálunk majd rácsimpaszkodok Harry csípőjére és úgy mászunk ki. Leránt a földre és fölém mászik.

-         Gyere hozzám kérlek! – néz a szemembe.

-         Harry – simítom meg az arcát.

-         Tudom, hogy nem változtatna semmin. Hogy csak egy papír lenne, de nekem jelentene valamit. A gyűrű, a ruhád, a baba, mi… - közbevágok. 

-         Fogd már be és csókolj meg! – fogom be a száját.

Hosszú és mély csókolózásba kezdünk. Felkelünk a földről és besietünk a házba. Egy forró zuhany után beteszek valami zenét és táncolni kezdünk. Másodszorra kérte meg a kezem és most már tutira hozzámegyek. Nem leszek megint akkora hülye. Nem fogom elengedni azt akit szeretek.

-         Szeretlek – mosolygok rá majd folytatom – Hozzád megyek csak maradj mindig ilyen! – vigyorgok rá.

-         Milyen? – húz magához.

-         Házisárkány! – nevetek fel. 

Felnevet és a falhoz dönt. Kapok egy mély csókot és tovább táncolunk. Belemosolygok a nyakába és magamhoz szorítom. Azt hiszem még mindig menthetetlenül szerelmes vagyok.