20. Rész

Szaisztok! 

Köszönöm a pipákat és, hogy olvassátok a blogot. Nem fűznék hozzá sokat. Eléggé lefárasztottak munkahelyen. Nos ha Molly igyekszik Harry szemszögével akkor nemsokára az is felkerül. :) Jó olvasást és szép hétvégét. Bár itt egész héten esik :// 

Puszi Bell Boo

Mint két idegen.

„Életem egyik legnehezebb döntését hoztam meg Baby! El kellett, hogy hagyjalak egy kis időre. Le kell rendeznem ezt az egészet. Nem tenne jót ez az egész kettőnknek, a kapcsolatunknak. Miket beszélek, hiszen megkértem a kezed. Ez a tizedik papír, amit nem dobtam ki. Azt hiszem ezt megteszed helyettem is. Kérlek vigyázz magatokra. Ígérem, hogy épségben visszajövök hozzád, ha még egyáltalán akarsz ezek után látni. Tudom, hogy balhés múltam van, talán még jelenem is, de ígérem mindent elmagyarázok. Szeretlek. Harry”   

Órák óta bámulom a pár soros papír fecnit. Teljes sokkba kerülök. Sírni nem akarok. Sőt azt hiszem már nem tudok. Nem tudom felfogni, hogy így itt hagyott. Nem engedtem volna el. Azt hiszem ezt ő is tudja. Talán ezért ment el. A kicsi sírása térít vissza a jelenbe. Megetetem és megérem megnyugtatni. Érzi, hogy nincs itt és ezért nyugtalan ő is. Esküszöm megfogom

büntetni, ha ennek az egésznek vége. Telnek a hetek és semmit sem tudok róla. Hope folyamatosan sír és nyugtalan. Alig alszok valamit éjjelente. Olyan vagyok, mint egy hulla. Kávén élek lassan. Ebben a pár napban ki sem mozdultam a lakásból. Csakis akkor, ha kellett valami kaja. A rajongók folyamatosan itt állnak a ház előtt. Kezdek begolyózni tőlük. Vagy Harry hiányától. Remélem, hogy jól van, sőt ajánlom is neki! Lassan két hónapos lesz a kicsi és egyre jobban látszik a szeme színe. Inkább zöldes színű olyan, mint Harrynek. Éppen végzek az etetéssel, amikor csengetnek. Babával a kezemben nyitok ajtót. Harry áll előttem teljes életnagyságban kisebb zúzódásokkal az arcán. Tátott szájjal nézek rá. Hogy jutott át a tömegen? Hogy néz ki egyáltalán?

-         Babe – dől az ajtófélfának.

-         Harry! – suttogom a nevét.

-         Sajnálom Babe – csúszik a földre.

Az egyik kezemmel utána kapok és igyekszem megtartani. Gyorsan beviszem a kicsit a kiságyba. Mire kiérek Harry a földön fekszik és alig lélegzik. Első dolgom felhívni Louist. Megkértem, hogy Lanát ne hozza ide. Nem kéne így látnia a bátyját. Amíg ideér arrébb húzom az ajtóból. Louis halkan kopog majd beljebb jön. Letérdel mellém és közösen felhúzzuk őt.

-         Hazza egyben vagy? – kérdezi aggódva.

-         Meg… Megvagyok – mondja akadozva.

-         Hová vigyem? – néz rám Louis.

-         A szobánkba – mutatok az ajtó felé.

Louis lassan bevonszolja és lefekteti az ágyba. Megállok az ajtóban és csak nézem őt. Fájdalmai vannak. Erős fájdalmai. Louis végignéz rajtam és megölel.

-         Hívj, ha magához tér – indul el.

-         Ne… Ne szólj Lanának oké? – kapok a karja után.

-         Nyugodj meg! Nem fogok! – simít végig az arcomon.

Kikísérem az ajtóig. Harry hatalmasat nyög, amikor fordul az ágyban. Louis felsóhajt és még az ajtóban magához húz. Szorosan átölel és megpuszilja a fejem, majd az arcom és vésze

sen közel kerül a számhoz. Az egyik kezét az arcomra simítja és hirtelen ajtón kívülre húz. Nekidönt a falnak és rátapad az ajkaimra. Mire feleszmélek vadul egymás ajkait faljuk. Tényleg ekkora prűd ribanc lennék? Elkellett volna löknöm magamtól, de semmit sem tettem. Amint vége a csóknak belemarkol a fenekembe és egy kisebb csókot még kapok. Aztán elhúzódik és elindul. Miért vonzom ennyire a férfiakat? Ez is a hülye szemem körüli mizéria miatt van? Amint csukódik mögöttem az ajtó egyből bemegyek hozzá. Az oldalán fekszik, nyitott szájjal és élesen szívja a levegőt. Nem merek beljebb menni. Az ajtóból térképezem fel a testét. Mit műveltek vele? Halkan becsukom az ajtót és kimegyek az erkélyre telefonálni. Leülök az egyik székbe amit nemrég hoztam ki és felhívom Zaynt. Muszáj valakivel erről beszélnem. Lanát nem akarom megrémiszteni, meg aztán nem mernék a szemébe nézni azután a csók után.

-         Cem – ejti ki a nevem.

-         Beszélhetünk? – kérdezem halkan.

-         Veled mindig – mondja határozottan.

-         Tudom, hogy mindig ezzel jövök, de Harryről van szó… - kezdek bele.

-         Mit tett megint? – sóhajt fel.

-         Nem… Nem találkozhatnánk inkább? – nyögöm ki amit nem akartam.

-         Jó ötlet? Harry nem örülne neki – célozgat a múltkoriakra.

-         Muszáj beszélnem valakivel erről, mert szétzsibbad az agyam a kérdésektől – állok fel.

-         Érted megyek kocsival. Tiszta vagyok! – teszi hozzá halkabban.

-         Mikor érsz ide? – kerülöm ki a mondatát.

-         Tíz perc – teszi le a telefont.

Tíz perc alatt felöltözöm és felöltöztetem a kicsit is. Beteszem a hordozóba és elindulok lefelé. Komolyan kezd megfájdulni a fejem a kérdéseimtől. Zayn akkor gördül be a hátsó parkolóba, amikor leérek. Kiszáll és elveszi tőlem a hordozót. Becsatolja hátra és beszállunk. Lassan elindulunk az élénk forgalomba. Egész végig a kezeim bámulom. Nem tudom, hogy kezdjek bele. Egy ideje már kocsikázunk, amikor észreveszem, hogy elhagytuk Londont.

-         Hová viszel? – nézek rá.

-         Kikapcsolódni – mondja röviden.

-         Feltétlen el kell hagynunk Londont? – nézek ki az ablakon.

Nem mond semmit sem. Amikor megállunk egy hatalmas birtoknál eltátom a szám. Hová a francba hozott? Megvárjuk amíg kinyílik a kapu és egy kisebb útszakaszon elérünk a házhoz. Egy hatalmas faház tárul a szemem elé. Zayn kiszáll amíg bámészkodom. Kiszedi a hordozót és mellém sétál.

-         Gyere, eléggé hideg van errefelé – fogja meg a derekam.

-         Ez a te házad? – kérdezem ránézve.

Bólint egyet és felsétálunk a lépcsőn. A fa a lábam alatt halkan ropog egyet. Teljesen új az egész és gyönyörű. Zayn megfogja a kezem és tovább húz.

-         Ne bámészkodj már annyit – rázza meg a fejét.

-         Uhm, bocsi – nézek rá.  

-         Régen is ilyen voltál – húzódik mosolyra a szája.

-         Zayn – sóhajtok fel.

-         Jó, hagyjuk – lépünk be az ajtón.

A picit letesszük a nappaliban és levetkőzünk. Leveszem a kabátom és Zayn gyorsan elveszi tőlem. Roxyt levetkőztetem így is eléggé meleg van bent. Zayn visszajön és leül mellém. A fél szemem folyamatosan a kicsin van. Körbebámulom a nappalit és megakad a szemem rajta. Pár napos borosta fedi az arcát és a haja össze vissza áll. Egyszerű fehér póló, fekete farmer és egy farmer kabát van rajta. Úgy néz rám, mint aki felakar falni.    

-         Elmondod még ma, miért kellett elrángatnom a pasid mellől? – kérdezi kissé idegesen.

-         Fogalmam sincs mi van velünk. Harry teljesen kusza… Tudtad, hogy valami hülye boksz bizniszben van benne? – kérdezem kíváncsian.

-         Mivel elég régen ismerjük egymást nem újdonság. Én is benne voltam pár évig – von vállat lazán.

-         Eltűnt hetekre. Itt hagyott minket miattuk. Megfenyegették, hogy ha nem fejezi be azt a múltkori meccset megölnek engem és a kicsit is. Legalábbis ezt vontam le belőle – nézek Roxyra.

-         Nem jó játszani az ilyen emberekkel Cem! – fogja meg a kezem.

-         Fogalmam sincs ezek után, hogy érezzek. Bízhatok egyáltalán benne? Hozzámenjek egyáltalán? Mit kell még megtudnom róla? Mióta csinálja? Miattam van az egész? – fakadok ki.

-         Nyugodj már meg! Nagyfiú, hogy eldöntse mit akar! Visszajött hozzád nem? Akkor meg mit rinyálsz? – csattan fel.

Valamilyen szinten igaza van. Egyszerűen kezdek hisztérikus liba lenni. Lenyugtatom magam és hátrahajtom  a fejem. Mitől lett Zayn hirtelen ennyire bölcs? Csak ülünk a kanapén egymás mellett összekulcsolt ujjakkal. Ezek szerint nem Harry az egyetlen aki benne volt abban a körben. Vajon a csapatból még más is beszállt egy kis bunyóba? Vajon Louis is…?

-         Louis is benne volt? – nézek rá.

-         Legtöbbször igen – bólogat.

-         Lana tudja? – gondolok rá is.

-         Ott volt minden egyes mérkőzésen. Meg is lepődtem Harry, hogy engedheti. A sok kan közt egy ártatlan kislány. Persze vigyáztunk rá. Ha láttuk, hogy egy pasi is közeledik hozzá leütöttük – magyarázza.  

-         Olyan, mintha kapott volna két bátyót még maga mellé – mosolygok gondolkozva.

-         Valami olyasmi. Lan imádja vonzani a veszélyt. Ezért nem értettem Harryt, miért hozta magával minden egyes alkalommal – sóhajt fel.

Egy darabig csendben maradunk majd lassan Roxy is ébredezni kezd. A nagy szemeivel körbenéz és ránk mosolyog. Kiveszem a hordozóból és az ölembe veszem. Alig két hónapos és eszméletlen sokat nőtt. Zayn közel hajol hozzánk és megsimogatja az arcát.

-         Sajnálom, hogy beestem hozzád teljesen elázva. Sajnálom a reggelit is – néz a szemembe.

-         Hagyhatnánk a francba? – forgatom a szemeim.

-         Ahogy szeretnéd – dől vissza.

Lazán megtámaszkodik a karfán és ránk mosolyog. Leginkább a kicsire, aki folyamatosan őt kémleli. A telefonom éles csörgéssel tudatja, hogy bizony keresnek. Előkotrom a zsebem mélyéről és feloldom a zárat. Harry éppen akkor teszi le. Ez az első hívása és tutira lesz több is. Sóhajtva az asztalra dobom és visszafordulok.

-         Nem akarod, hogy tudja hol vagy igaz? – kérdezi Zayn a telefonom bámulva.

-         Őszintén… Azt sem tudom mit akarok – vonok vállat.

Kissé összezavarodottnak és elveszettnek érzem magam. Ilyen érzés a felleg mögül kibújni? Amikor már nincs rózsaszínköd a szemed előtt? Túl üres a zuhanás. Üres és kétségbe ejtő. Válaszokat akarok, de közben mindig rájövök, hogy egyáltalán nem érdekel. Nem vagyok fogékony rá. Csak egyedül akarok lenni egy darabig.

-         Zayn… - nézek a merengő arcára.

-         Hm? – fordul felém.

-         Én… Nem… Nem maradhatnánk itt? – nyelek egy nagyot.

-         Egyedül? Szó sincs róla! – rázza meg a fejét.

-         Kérlek! Nem fogom megölni magam! – morgok.

-         Nem hagylak egyedül! – csattan fel.

-         Akkor maradj tökmindegy! De nem akarok visszamenni Londonba – sóhajtok fel.

-         Bujkálsz előle? – áll fel.

-         Gondolkodnom kell – vonok vállat.

Elindul valamerre és beszélni kezd telefonon valakivel. A beszélgetésünk alatt Harry állandóan hívogat. Ezek szerint jól van. Roxy elalszik a kezemben és visszateszem a hordozóba. Betakarom és elindulok felfedező útra. Szükségem lenne egy fürdőre és pihenésre. Zayn akkor teszi le a telefont, amikor elé érek.

-         Hozatok kaját... Azt hiszem van egy kiságy a padláson – indul meg az emelet felé.

Miért érzem úgy, hogy nem akar velem egy légtérben lenni? Gyorsan elindulok utána. Az emeleten egy lehúzott létrára leszek figyelmes. Hallom fent kotorászni Zaynt. Felmegyek utána és körülnézek. Régi dolgok mindenfelé. Amíg kibámészkodom magam Zayn előszedi a kiságyat.

-         Gyere – indul lefelé.

Amint leérek az utolsó lépcsőfokról már csukja is fel a létrát. Megfogja a kezem és lehúz a nappaliba. Gyorsan összeszereli az ágyat és beviszi az egyik szobába.

-         Esetleg tudnál hozni egy takarót is alá vagy valami meleg plédet? – indulok a kicsiért.

-         Megnézem fent – lép el mellettem.

-         Zayn… - kapok a keze után.

-         Mond! – fordul vissza.

-         Köszönöm – engedem el.

Bólint majd elindul felfelé. A kicsivel együtt megyek be a szobába. Elég otthonos az egész. Körbenézek és felsóhajtok. Ringatni kezdem a picit és mire Zayn visszaér teljesen elfáradok.

-         Találtam pár babaholmit – lép be.

-         Megfogod, amíg elrendezem azt? – lépek elé.

-         Biztos? – jártatja a szemeit.

-         Bízom benned Zayn! – adom át a kicsit.

Kiveszem a kezéből a dolgokat és berendezem a kiságyat. Zayn visszaadja Roxyt. Egy réteg ruhát leveszek róla és befektetem aludni. Amint egyenletesen szuszog kihátrálok a szobából. Zayn éppen akkor fizeti ki a pizzát amit rendelt. Int, hogy kövessem valószínűleg a konyhába. Amint belépek elém tárul egy, kétszárnyas hatalmas nagy üvegajtó és a konyha többi része. Gyorsan leülök a pulthoz és várok. Az egyik doboz pizza elém kerül míg a másik elé.

-         Azt rendeltem, amit mindig szoktál enni. Remélem nem baj – ül le elém. 

-         Nem. Nem baj – mosolygok halványan.

Evés közben egy szót sem beszélünk, holott régen alig bírtuk befogni. Mindig volt témánk. Most meg úgy ülünk egymással szemben, mint két idegen. Mint akik egy hete ismerik egymást. Három szeletet megeszek és visszacsukom a dobozt. Nem bírok többet enni. Megköszönöm és megkérdezem a fürdőt is.

-         Van a szobában is fürdő. Majd viszek be ruhát – válaszol unottan.

Kissé ingatag érzelmekkel lépek be a fürdő ajtaján. Sírni támadt kedvem. Utoljára terhesség előtt voltam ilyen érzékeny. Amint csukódik mögöttem az ajtó levetkőzök és belépek a zuhany alá. Nem sokáig bírom az állást. Leülök a kabin aljára és felhúzom a térdeim. Előtör belőlem a zokogás és most kivételesen örülök, hogy zuhog rám a víz. Legalább elnyomja a sírást. Kopogás hallatszik az ajtó felől. Csak percekkel később eszmélek fel rá.

-         Cem jól vagy? – kérdezi Zayn kissé aggódva.

-         Megvagyok – szólok ki.

-         Hoztam ruhát. Az ágyra raktam. Jó éjt – hallgat el.

Lassan feltápászkodom és megmosom magam. Találok hajszárítót a fürdőben és gyorsan megszárítom. Kint az ágyon az egyik boxerét és pólóját veszem magamra. Megnézem a picit és bemászok az ágyba. Harry már nem hív többet az este további részében. Próbálok elaludni, de nem megy. Nem bírom lecsukni a szemeim. Nem bírom azt látni, ahogy a garázsban megütik és úgy esik be az ajtón. Kavarognak a gondolataim. Fogom magam és kivánszorgok a konyhába. Felhúzom a redőnyt és kilépek az éjszaka sötétjébe. Nem messze egy hintaágyat vélek felfedezni. Leülök rá és hintáztatni kezdem magam. Felsóhajtok, amikor egy hang szólal meg mellőlem.

-         Aludnod kéne – szólal meg rágyújtva.

Felpattanok és zavaros szívveréssel bámulok rá. Kissé halálra rémisztett. Egy szál boxerben és atlétában ül le a helyemre. Amint lenyugszom a korláthoz megyek és rátámaszkodok. Percekkel később két kar fonódik a derekam köré. Puha csókok nyomódnak a nyakamra. Zayn behúz a házba és visszazárja az ajtót. Behúz a szobámba és mellém fekszik az ágyban.

-         Próbálj meg aludni. Ne jártasd a fejed – csókol a fülem mögé.

Lehunyom a szemem és megpróbálok aludni. Zayn addig csókolgatja a fülem mögötti kis részt, amíg el nem alszom. Körbeöleli a derekam és ez az utolsó, amire emlékszem. Reggel én vagyok az első aki felébred. A pici még nagyban durmol Zaynnel együtt. Gyorsan elvégzem a teendőim és végszóra Roxy felsír. Gyorsan kimegyek és elkezdem etetni. Mire végzek jóllakottan fújja a szájából a buborékokat. Elnevetem magam és megtörlöm a száját. Elvigyorodik és folytatja tovább. Zayn is lassan ébredezni kezd. Mivel a tegnapi fürdetés elmaradt ezért ma reggel a zuhany alatt mosdatom meg a picit. Először kitágult szemekkel néz rám ahogy érintkezik a víz a bőrével.

-         Nyugodj meg. Vigyázok rád – puszilom meg a fejét.

Ahogy végeztünk egy kisebb törölközőbe csavarom és magam köré is tekerek egyet. Így lépünk ki a szobából, amikor Zayn húzza fel a tiszta alsógatyáját. Megfordul és végignéz rajtunk. Aztán mintha ott se lennénk folytatja az öltözködést. Amint leteszem a picit az ágyra Zayn felé kapja a szemét.

-         Vonzod a lányomat – nézek rá.

-         Ahogy vonzom az anyját is – lép közelebb hozzám.

Felöltöztetem a tegnap kimosott régi ruhákba és végigjárjuk a lakást. Zaynt a konyhában találom meg melegítőben és atlétában. Valami reggelit csinál és folyamatosan a haját piszkálja. A telefonom újból életre kel az asztalon. Kimegyek és visszateszem Roxyt a kiságyba játszani. Kimegyek a teraszra és felveszem.

-         Baby mond, hogy jól vagy! – kezd bele aggódva.

-         Jól vagyok! – sóhajtok fel.

-         Azt hittem, hogy… Hol vagy? – kérdezi érdeklődve.

-         Egy barátomnál – mondom röviden.

-         Látnom kell Baby! Látnom kell titeket! – mormolja hiánnyal a hangjában.

-         Én… Nem… Nem akarlak látni egy darabig – dadogok.

Kinyomom és ki is kapcsolom. Zayn az ajtóból figyel engem. Elmegyek mellette és visszarakom az asztalra. A reggelit is csak turkálni tudom. Zayn a szeme sarkából engem néz. Segítek neki elmosogatni és megkérem, hogy vigyen vissza a lakásunkhoz pár cuccért. Időközben megjön a személyzet és a picit az egyik idősebb nénire bízom. Nem szívesen, de kell pár holmi otthonról.