16. rész

Sziasztok

Hát nem a megszokott időpontban jövök a résszel, de hétvégén 

nem tudom feltenni. Egyrészt melózom, ma is sokáig voltam. Másrészt tortafesztivál és 

sok képet akarok csinálni, kóstolni, elleni nagyjából. Meg aztán a vizsgámra is ellesek valami 

jó kis tortát. Nos akkor jöjjön is a rész. Köszönöm a komit és a pipákat :) Nagyon örülök neki :) Oldalt kiteszek közvélemény kutatást majd szavazzatok és a blogot is igyekszem csinosítgatni. Mellesleg imádom ezt a számot amit kitettem a fejihez. Aki tudja ki az a Cassandra Clare és megnézte a Csontvárost annak ismerős lehet ez a zene. Én személy szerint erre vagyok most rákattanva. Már mindhárom kötetet kiolvastam és nagyon király. Mielőtt nekiállnátok a filmnek, inkább olvassátok el a könyvet. Sokkal jobban megértitek a filmet. Nem mellesleg azt is megnéztem már 3xor. XD :) ^^  

Jó olvasást.  

Puszi Bell Boo 

Gyere hozzám! 

Harry egész testében megfeszül és csak hallgat. Felkel és járkálni kezd miközben folyamatosan hívogat valakit. Lana elmondta volna neki? Amikor leteszi a telefont szabályosan levágja a kis szekrényre. Felülök és kérdőn nézek rá. A hajába túr és leül mellém. Kikúszok hozzá és várok.

-         Megölöm Louist! – mormolja.

-         Nyugodj meg! – kulcsolom össze az ujjainkat.

Végignézek a testén és elkap a vágy. Azt hiszem most felszínre jött bennem ez az érzés. Azt hiszem a baba miatt elnyomtam vagy egyszerűen a hormonjaim megőrültek. Elé mászok és hátradöntöm az ágyon. A csípőjére ülök pont úgy, hogy súroljam a vágyainkat.

-         Mit csinálsz? – kérdezi szaporább levegővétellel.

-         Sss… - nyalom meg az ajkaim.

-         Cem – nyögi a nevem.

-         Érezni akarlak Harry – hajolok fölé. 

Nem kell többet mondanom. Óvatosan a hátamra dönt és rátapad a nyakamra. Szívni kezdi a bőröm miközben a kezei a ruhám alatt simogatnak. Amikor végigsimít rajtam, felnyögök. Nem teketóriázunk sokat. Már eléggé felizgultunk egymásra. Lassan bepozicionálja magát és belém temetkezik mélyen. Jóleső sóhaj tör fel mindkettőnk torkából. Addig kényeztetjük egymást, amíg mindketten teljesen ki nem elégülünk. Kikelni sincs erőm az ágyból. Harry ránk húzza a takarót és egy csókot nyom a vállamra.

-         Jó éjt szépségem – suttogja a szoba csendjébe.

Közel húzódik hozzám és a szuszogására alszom el. Az éjszaka csak forgolódok az ágyban. Folyamatosan kattognak a kerekeim. Nem az én dolgom lenne, Lanáék baba dolgán kattogni, de mégis megteszem. Éppen Harry felé fordulok, amikor megszólal. Meg kéne vitatnom ezt vele, de akkor rám is dühös lenne. Sőt biztos az lesz, ha megtudja, hogy én is tudom. 

-         Babe meddig fészkelődsz még? – kérdezi nyúzottan.

-         Nem tudok aludni! Egyszerűen nem megy. El kell mondanom valamit – ülök fel.

-         Próbálj meg aludni egy keveset. Holnap elmondod – húz vissza.

-         De… Aggódom… – bököm ki.

-         Babe nem kell semmi miatt! Feküdj vissza mellém – sóhajt fel.

-         Bocsi, hogy felébresztettelek – nyomok egy puszit a mellkasára.

Valamit még motyog az orra alatt, de nem értem. Megpróbálok visszaaludni, ami egy pár perc múlva sikerül is. Fogalmam sincs mikor ébredek fel. Mellettem egy kócos hajú félisten fekszik teljesen pucéran. Felülök az ágyban és megtámasztom a hátam. Feljebb húzom magamon a takarót és apróbb köröket kezdek el rajzolni a mellkasán. Amíg gondolkozok az órára téved a tekintetem. Délután kettő és még mindig fekszünk. Harry is lassan ébredezni kezd és megkeres a kezeivel. Elkapja a csuklóm és feltápászkodik hozzám.

-         Mindig így ébressz! – mosolyog rám.

-         Hogy? – játszom az értetlent.

-         Meztelenül, simogatva, eszméletlen szexin – túr bele a hajamba.

-         Álmodj királyfi! – nyújtom ki a nyelvem.

Reggeli zuhany után lemegyünk a pékségbe. Amikor belépünk mindenki megdermed egy pillanatra. Végignéznek rajtunk majd kijönnek a dolgozók gratulálni Harrynek. Kicsit háttérbe állok és onnan figyelem őket. Régen voltunk errefelé. Nem változott sokat a környezet csak a személyek.

-         Nézzenek oda a mi Harrynk apuka lesz – figyelnek fel rám is.

-         Igen – nevet fel.

-         Gratulálok! Hány hónapos? – lép elém az idős néni.

-         Hat – válaszolok röviden.

-         Gyönyörű vagy szívecském. Megszépít a baba, meg a szerelem – bókolgat.

-         Köszönöm – mosolygok rá kedvesen.

Harry még egy darabig beszélget velük. Kikéri a szokásos reggelit és leülünk egy asztalhoz. Kissé frusztráló a sok bámuló vendég. Így inkább az asztalt nézem Harry helyett.

-         Jól vagy? – jön Harry hangja mellőlem.

-         Persze – kapom fel a fejem.

-         Zavarnak ugye? – kulcsolja össze a kezeinket.

-         Egy kicsit – harapok bele a számba.

-         Szexi vagy – csókol a fülem mögé.

-         Harry! – nevetek fel.

Reggeli közben próbál megetetni, de csak nevetni tudok rajta. Totál elfeledkezem a bámuló szempárokról. Reggeli után elindulunk sétálni. Berángatom az egyik ékszer boltba és körbenézek. A múltkor láttam egy szép medált az egyik nyakláncára. Az egyik fele egy lakat, a másik fele egy kulcs. Gyorsan megveszem és elteszem. Időközben kiment telefonálni és egy két kávés pohárral tért vissza. 

-         Mehetünk? – öleli körbe a derekam.

-         Azt hiszem. Mit hoztál? – nézegetem a poharat.

-         Nekem kávét, neked forró csokit – nyújtja felém a poharat.

Elveszem és alig, hogy beleiszok elégetem a nyelvem. Küszködök egy sort a torkommal is és lihegni kezdek. Harry jót kuncog rajtam. Végül megfogja a derekam és mélyen megcsókol. A csókunk után totál vörös leszek. Nyilvános utcán eddig nem igen csókolóztunk e

nnyire mélyen.

-         Már nem fáj igaz? – mormolja a fülembe.

-         Nem, határozottan nem – nevetek fel.

Hirtelen megszólal a telefonja. Elhúzódik egy kicsit és felveszi. Eléggé dühös lesz és a kocsi felé vesszük az irányt. Beülünk és megint őrült módjára száguldozunk. Kezdek egy kicsit szédülni.

-         Menj lassabban. Rosszul leszek – fogom meg a kezét.

-         Tudtál róla igaz? Tudtad, hogy a húgom terhes? – csattan fel.

-         Igen. Egy pár napja mondta el – nézek rá.

-         Miért nem tudtad elmondani? – mordul fel.

-         Mert nem az én dolgom! Megígértem Lanának, hogy nem szólok róla. Neki kell elmondania! – vágom rá hirtelen felindulásból.

Az út további részében nem beszélünk. Ahogy odaérünk a közös házukhoz kivágja az ajtót és bevágtat a lakásba. Lassan besétálok én is. Harry Lanával ordítozik a nappali közepén.

-         Mit tehettem volna? – kiabál vissza Lan.

-         Mondjuk kicseszettül nem szólsz neki! Louis rohadtul nem apának való! – mordul rá.

-         Mintha te az volnál! – vágja hozzá durván.

-         Egyszer már megbeszéltük ezt! Az én életem Lan! Én is cseszhetek el dolgokat, ahogy ti is! Tudod mit oldjátok meg! Nem érdekel! Old meg Louissal együtt! – mondja hidegen.

Kivágtat mellettem mire elkapom a karját. Dühösen elhúzza és bevágja maga után az ajtót. Bemegyek Lanához és magamhoz ölelem. Addig sír, amíg jól esik neki. Lassan el is alszik és hozok a feje alá egy párnát, meg egy takarót. Betakarom, hogy ne fázzon és kimegyek. Folyamatosan hívom Harryt, de nem veszi fel. Végül a tizedik hívásom után beleszól.

-         Végre, hogy felvetted! – sóhajtok fel.

-         Nincs kedvem ehhez oké? Mit akarsz? – bunkózik.

-         Tudod mit? Semmit! Most már semmit! – dühödök be.

Kinyomom és inkább visszamegyek Lanához. Egy ideig ülök mellette majd  kimászok a konyhába. A hűtő tele van tömve, de rendes kaja nincs bent. Megrázom a fejem és gyorsan csinálok valami ehetőt. Estefelé felébred és elmegy fürdeni. Nem sokáig marad bent. Lejön enni és akkor toppan be Louis és Harry is.

-         Nagyszerű, két idióta egy helyen! – motyogom magam elé.

-         Lan beszélhetünk? – kérdezi Louis.

Lan vállat von és Louis elkezd beszélni. Kitolom Harryt a konyhából a nappaliba. Összefont karokkal állok előtte. A szavai folyamatosan a fejemben járnak. Minket cseszett volna el? 

-         Szóval elcseszhetsz dolgokat mi? Egy baba neked elcseszés? – kérdezem bunkón.

-         Tudod, hogy nem rá értettem! – lép közelebb hozzám.

-         Szerencséd, hogy nem tudok rád haragudni – motyogom.

-         Tudom Babe! Sajnálom – húz magához.

Lassan elindulunk kettesben hagyva őket. Egész úton őt bámulom és a számat harapdálom. Nem akarok veszekedni az ő és a saját magam érdekében. Meg aztán mi értelme lenne? Szeretem őt. Hazaérve berontok az ajtón és húzom magam után. Amint záródik, nekiesek az ajkainak. A fenekemre vándorolnak a kezei és egy nyögést kicsalva belőlem, rámarkol. Elkezdi szívni a nyakam érzékeny pontját, mire szétfolyok a karjai közt. Beletúrok a hajába és erősen meghúzom. Lassan lehúzza a cicanacim és végigsimít a bőrömön. Értékelem minden egyes érintését. A kezeivel befurakszik az ingem alá és finoman simogatni kezdi a derekam. Elengedem a haját és jobban hozzá simulok. Felkap a karjába és elsétál velem a kanapéig. Folyamatosan csókolózunk ameddig Harry telefonja meg nem szólal. Felmordul és eldobja a ketyeréjét.

-         Veled akarok lenni – túr bele a hajamba.

Elmosolyodom és lassan átmegy sírásba. Harry halványan rám mosolyog és letörli a könnyeim. A fejem simogatva nyugtat. Egész éjjel fent vagyunk és beszélgetünk vagy nézzük a másikat. Azt hiszem ez most így jó.

-         Babe hozzám jössz? – kérdezi hirtelen.

-         Ö… Mi? – rázom meg a fejem.

-         Hozzám jössz? – vigyorog rám.

-         Most? – kérdezem meglepetten.

-         Nem. Nem most – nevet fel.

Felnevetek én is és letámadom az ajkait. Hogy a fenébe jut ennek is az éjszaka közepén megkérni a kezem? Mi ütött belé hajnali kettőkor?

-         Nem vagy normális – nevetek bele a csókba.

-         Szeretlek – vigyorog rám.

-         Mi lenne, ha nemet mondanék? – szívatom.

-         Kideríteném az okát hidd el – gördül fölém.

-         Akkor kezdheted is, mert nem! – nézek rá komolyan.

-         Szívatsz? – kérdezi pislogva.

-         Nem és nem! – pöckölöm meg az orrát.

-         Ki csavarta el a fejed Babe? Tud olyat tenni veled, amit én nem? – kezdi el a játékát.

Csak hümmögök egy sort és a szemeibe bámulok. Állom a pillantását. Imádom, amikor visszatér a játékos, birtokló énje. Összekulcsolja az ujjainkat és a fejem fölé húzza őket. Valószínűleg már tudja a játékom. Tudja, hogy csak róla van szó. Direkt csinálja az egészet.

-         Tud a kis barátod úgy felizgatni, mint én? – mormolja a fülembe.

-         Még jobban, mint te! – szuszogom.

-         Tényleg? – szívja meg a nyakam.

Addig nem áll le amíg fel nem nyögök többször is. Megszorítom az ujjait és közben folyamatosan azt mondom, hogy igen.

-         Csendesebben Baby! Felvered a fél házat – harap bele a fülcimpámba.

Megnyalom az ajkaim és a szemeibe nézek. Elvigyorodik és megcsókol. A nyelve vadul játszik az enyémmel. A csókunk után komolyabbra veszi a figurát.

-         Komolyan gondoltam Cem! Gyere hozzám miután a baba megszületett – pásztázza a szemeimet.

-         Tudom Harry. Gondolkodom rajt jó? – simítok végig az arcán.

-         Jó – sóhajt fel.

Mellém fekszik és a mellkasát kezdem el puszilgatni. Még érzem, ahogy simogatja a hátam és a vállam. Lassan bealszom. Álmomban egy szőke göndör hajú kislányt kísérgetek. Harry mögöttünk jön és mosolyog ránk. Velünk vannak a srácok is. A szőke kis fürtös hasonlít Harryre. Olyan szemei vannak, mint nekem és Harrynek. Felriadok azoktól az igézőszempároktól és egyre jobban idegesít ez a kétfelé szem dolog. Felkelek és rákeresek a neten. Néhol csomó hülyeséget írnak. Aztán találok egy oldalt, ami ezzel foglalkozik. Legalábbis az ilyen szemű egyiptomi macskákról. Megtudtam, hogy a legtöbb Egyiptomban születő gyermeknek van egy Nefertiti őrző macskája. Jelen van a születésnél, a halálnál és az újjászületésnél is. Azok a gyermekek akik ilyen szemű szemekkel születnek különleges vonzerővel, csábítással rendelkeznek. Gyönyörű külsejükbe bárki azonnal beleszeret. Inkább kikapcsolom a gépet és megkeresem Harryt. A hűtőre ragasztva találok egy cetlit.

„Edzésen vagyok. Gondolkodj a tegnapin. Szeretlek. Harry”

Jó ötlet lenne hozzá mennem? Nem jutunk arra a sorsa, mint Leila és ő! Ahhoz túlságosan egymáshoz valók vagyunk. Ha tényleg hat ez a vonzódásos cucc nálam akkor semmi baj nem lesz. Egyáltalán mit változtatna egy papír és egy gyűrű a kapcsolatunkon? Szerintem semmit sem. Muszáj megbeszélnem ezt valakivel. Felhívom Lant és megbeszélünk egy találkát az egyik kávézó előtt. Feltúrom a szekrényem a megfelelő darabokért. Felveszek egy fehér kis gatyát, egy félig fehér, félig barack színű koktélruhát, hozzá egy fehér sarút. Összepakolom a táskám és beletúrok a hajamba. Lan már öt perce vár rám, amit meg is jegyez. Egy öleléssel köszöntöm és elindulunk sétálni. Útközben beszélgetni kezdünk. Elmondom neki a tegnapit.

-         Tényleg jól áll a terhesség – jegyzi meg.

-         Te vagy századik aki ezt mondja – mormogom.

-         Nem csoda, hogy Harry megkérte a kezed – mosolyog rám.

-         Na és ti? Hogy vagytok? – szorítom meg a kezét.

-         Sehogy. Gondolkodási időt kért. Én akarom a kicsit. Tényleg akarom! – mondja szomorúan.

-         Louis egy barom! – vágom rá.

-         Igen egy barom, de szeretem ezt a barmot – mosolyodik el.

-         Ha ő is szeret téged ajánlom, hogy gondolja meg magát – viszonzom a mosolyát.

-         Menj hozzá! – tereli a témát.

-         Úgy gondolod? – nézek rá kíváncsian.

-         Nem úgy gondolom, úgy is van! – vágja rá akaratosan.

-         Le sem tagadhatod a bátyád! – nevetek fel.

-         Most mért? – tátja el a száját.

-         Egyformák vagytok! – vágom rá.

Még egy ideig sétálunk majd leülünk a parkban. Pár srác kint focizik, amikor felénk rúgják a labdát. Egy pillanatra nem figyelek és a hasamhoz éles fájdalom nyilall. Görcsbe húzódok és előre görnyedek. Lana megijed és azonnal telefonál Harrynek.

-         Nem tudom. Már pár perce így van. Ne velem kiabálj! – ordít rá.

-         Annyira sajnálom! Jól vagy? – jön oda hozzánk egy srác.

-         Nem látod hülye paraszt, hogy nincs jól? – guggol le mellém Lan.

-         Mi nem akartuk. Teljesen véletlen volt – kezd el magyarázkodni.

-         Húzz innen mielőtt beverem a képed! – érkezik meg Harry.

A görcs kezd bennem kisimulni. Tényleg eljött félbeszakítva mindent, ahogy megígérte. Csurom vizes a haja. A melegítője is itt-ott vizes. A szemei féltéssel vannak tele.

-         Jól vagyok, nyugi – fogom meg a kezét.

-         Biztos? – húzódik közelebb.

-         Tuti! Csak egy görcs volt – dőlök hátra.

-         Egyáltalán ez a pöcsfej bocsánatot kért? – morogja.

-         Harry! – csattanok fel.

Mielőtt hazamennék beugrik a cuccaiért és bemegyek én is. A srácok mind intenek. Amint kilép az ajtón magához húz és mélyen megcsókol. Már megint megy az a „foglalt” műsor. Miután elválik tőlem megrázom a fejem. A derekamra simítja a kezét és rám mosolyog.

-         Szexi vagy! Teljesen felizgulok rád – suttogja a fülembe.

-         Harold Edward Styles! Most fejezd be, mert… - akadok el.

-         Mert mi lesz? – búgja azon a mély hangján.

-         Mert… - dadogok.

-         Tudom, hogy felizgat a hangom – húz magához a kocsija előtt.

-         Hm, úgy gondolod? – kulcsolom össze a nyakán az ujjaim.

-         Nem gondolom Babe! Tudom! – mormolja rekedten.

Megrázom a fejem és visszagondolok a Lanával való beszélgetésemre. Le sem tagadhatnák, hogy testvérek. Lassan elindulunk hazafelé. Muszáj szóbahoznom Lanát. Meg kell kérdeznem mi van.

-         Mi a helyzet Lanával? – kérdezem megtörve a csendet.

-         Semmi. Rájuk hagyom az egészet – mormolja.

-         Szüksége van rád Harry! Látszik rajta, hogy ki van! Csak egyszer találkozzak Louissal! Kiverem belőle a szuszt is! – morgom.

-         Harcias csibe! – nevet fel.

-         Ne röhögj! – nevetek fel én is.

-         Bevertem a képét! Az szerintem megtette a hatását – vált vissza komolyra.

-         Remélem jól dönt! – sóhajtok fel.

-         Ne aggódj miattuk jó? – szorítja meg a kezem.

-         Lana miatt aggódom – nézek rá.

Amint beesünk az ajtón választ adok a kérdésére. Amint leülünk a nappaliban egyfolytában őt nézem. Kitartóan bámuljuk egymást.

-         Nem fogom feladni Babe – vigyorodik el.

-         Kár, akkor nem tudod meg a válaszom – sóhajtok elégedetten.

-         Vannak rá módszereim – húzódik félmosolyra a szája.

-         Add fel Styles! – mászok rá.

-         Nem! – nyalja meg az ajkait.

-         Biztos vagy benne? – indul el a kezem.

Lesimítom a kezem a mellkasán, egészen a nadrágjáig. Az övével szórakozom, mire megrándul. Gonoszul mosolygok magam elé. Elkapja a kezem és felhúzza a hajába.

-         Kérem a választ! – mormolja izgató hangon.

-         Nem! Még nem – húzódok el.

-         Babe ne csináld! – kap utánam.

-         Játsszunk Styles! – nyújtom ki a nyelvem.

-         Utálom, amikor így hívsz – mormolja.

Kisétálok a konyhába és eszek valamit. Harry beáll mögém és a derekam mellé rakja a kezeit. Ahogy kifújja a levegőt a vállamra kiüt rajtam a libabőr. Direkt nem nézek rá.

-         Kérem a választ – leheli a nyakamra.

-         Időben mindent megtudsz Styles! – mosolygok magam elé.

-         Nem bírok várni Cem! Tudni akarom, hogy az enyém vagy… Hogy örökké az enyém vagy – mormolja megszívva a nyakam. 

-         Harry… - nyögök fel.

Véletlenül megvágom az ujjam. Gyorsan a csap alá tartom és beragasztom. Jót kuncog rajtam mire megfordulok a karjai közt és bosszúsan nézek rá. Mindent a játék kedvéért.

-         Szerinted ez vicces Styles? – kérdezem felháborodottan.

-         Felettébb! Imádom nézni, ahogy hatással vagyok rád – vigyorog rám.

-         Ó, tényleg? Akkor nem mondom meg a választ! – fordulok vissza.

-         Ne már Babe! – nyafog.

-         De már Styles! – nyávogok vissza.

Felsóhajt és leül a pulthoz. Egész délután kullog utánam és a válaszomért. Eléggé élvezem a helyzetet. Néha elkapja egy kisebb roham féleség és maga alá temet. Újabb dolog, amit nem tudok hová tenni. Vadul faljuk egymás ajkait, amikor csengetnek. Felsóhajtunk szinte egyszerre és az ajtón túli személy beszélni kezd. 

-         Harry tudom, hogy bent vagytok és semmit sem akarok megzavarni, de jönnöd kell! – szólal meg egy idősebb hang.

-         Ki ez Harry? – húzódok el.

-         Az edzőm – emelkedik fel rólam.

Lassan kiballag az ajtóhoz és kinyitja. Összeszedem magam és megvárom bent a vendégünket. Beljebb jönnek és az edző rám mosolyog. Ezúttal mennyi ideig mennek el? Elfogadtam, hogy ez az élete és szereti csinálni, de… De ne akkor tegye, amikor komoly dolgokkal kéne foglalkoznunk. Lassan itt a baba, megkérte a kezem, Lan terhes…

-         Babe! Kicsim! – fogja meg a kezem.

-         Mi? – rázom meg a fejem.

-         Gyere! Eljössz velem! Nem hagylak itt! Megint nem! – húz fel a kanapéról.

-         Hogy? – értetlenkedek.

-         Harry csak úgy állt vissza hozzánk, ha te velünk jöhetsz minden egyes bajnokságra – szólal meg az edző.

-         Erről nekem mikor akartál mesélni? – kérdezem érdeklődve.

-         Mielőtt mentünk volna. De nem ilyen hamar – néz az edzőjére.

-         Nincs időnk Harry. Vagy itthon marad vagy jön velünk. Bánom is én csak menjünk! – türelmetlenkedik.

-         Menj! Majd beszélünk. Meg se szólalj! – kísérem ki az ajtóig.

Gyorsan megcsókol és az edzője után siet. Amint becsukom az ajtót nem is gondolok rá mégis mennyi időre ment el. Mikor látom újra. Egyáltalán miért ilyen hamar?