15. rész

Sziasztok!

Köszönöm a komikat az előzőnél és a pipákat is. Felvidítanak amikor meglátom, hogy nyomkodtatok. Nos Akkor jöjjön a rész. Nagyon sok hozzáfűzni valóm nincs. 

Puszi Bell Boo 

Roxy Hope Styles

(ezt muszáj volt :$ elolvadok)

Fogalmam sincs mi a fene történt körülöttem. Fogalmam sincs mióta vagyok a tudatlanságban. Egyszerűen csak érzem, hogy ez most jó. Kellemes érzés a sötétségben lebegni. Semmi fájdalom, semmi más csak egy kis nyugalom és egy őrjítően kellemes feketeség. Talán fel sem ébredek belőle. Talán kimerültem. Talán új sorsot kaptam az újrakezdéshez? Az a sok talán. Végül megerőltetem magam és felnyitom a szemeim. Először elvakít a hirtelen jött fény, de pár pislogás után megbarátkozom vele. Körbenézek a fehér szobában. Ketten beszélgetnek az ajtó előtt. Az egyikük egy szíves ingben, fekete farmerban, míg a másikuk egy, egyszerű melegítő cuccban. Feljebb csúszok az ágyon mire megfordulnak és felém kapják a fejüket. A göndör, zöld szemű srác elém sétál és megfogja a kezem. A másik fekete hajú viszont visszahúzza. Kérdő szemekkel néznek rám mind a ketten.

-         Jól vagy kicsim? – kérdezi a zöld szemű.

-         Ti meg ki a fenék vagytok és hol vagyok? – kérdezem ráncolva a szemöldököm.  

-         Babe mond, hogy emlékszel rám! – néz a szemeimbe a göndör hajú.

-         Harry hagyd pihenni! Szólok az orvosnak – lépnek ki a szobából.

A kezem a hasamra simítom és észreveszem, hogy kerek. Felemelem a takarót és párat pislogok, hogy elhiggyem. Terhes lennék? Kitől és mióta? Miért nem emlékszem rá? Mi a fene történt? A zöld szemű lenne a… Azért szólított kicsimnek? Nyílik az ajtó és egy fehér köpenyes orvossal találom szembe magam.

-         Jól van Mrs. Adams? – kérdezi mellém lépve.

-         Össze vagyok zavarodva. Nem tudom kik ezek az emberek. Hogy mióta várok kisbabát! Nem emlékszem semmire – tör ki belőlem hisztérikusan.

-         Nyugodjon meg! Valószínűleg amnéziája van. Napok óta itt feküdt, amióta elájult. Lassan már fél éve, hogy egy egészséges kislányt hord a szíve alatt. Az ájulás viszont a gyógyszerektől volt. A múltkor, a rosszulléte után megmondtam, hogy ne szedje őket! Szerencséje van, hogy a kicsi egészséges! – morogja le a fejem.

-         Milyen gyógyszerek? Milyen rosszullét? – nézek rá, mint egy idióta.

-         Mindent a maga idejében. Most magára hagyom. Ne gondolkozzon túl sokat. Hagyja, hogy magától eszébe jussanak a dolgok és ne idegeskedjen. Árt a babának – indul kifelé.

Bólintok majd hátradőlök az ágyban. A kicsi hatalmasat rúg mire grimaszba torzul az arcom. Pár napja, hogy bent fekszem a kórházban és senki sem jött be hozzám. Na jó azért egy valaki mégis. Egy barna hajú, kedves lány. Rá sem emlékszem és fogalmam sincs kicsoda. Minden nap benéz hozzám suli után. A srác akiről folyamatosan beszél az én barátom. Holnap mehetek haza elméletileg. A barna hajú lány, akinek még mindig nem jegyeztem meg a nevét, elkísér. A kicsi is egyre többet rugdos és forgolászik. Iszonyatosan tud fájni, amikor akrobatikus rúgásokat csinál. Éppen aludni készülök, amikor kopognak az ajtón.

-         Gyere be! – szólok ki álmosan.

-         Nem zavarok? – lép be a göndör hajú srác.

-         Nem – nézek végig rajta.

-         Akkor jó – ül le.

A szemei alatt hatalmas karikák húzódnak. Ha jobban megnézi az ember talán még sírt is. A szemeivel folyamatosan engem pásztáz. Előre dől a térdeire és erőlködik azon, hogy ne érjen hozzám. A takaró alá süllyesztem a kezem és csak bámulok rá. A tökéletes felsőteste kilátszik a fehér póló alól.

-         Öhm, mi lenne ha kezdenénk az elejéről? – töröm meg a csendet.

-         Muszáj? – sóhajt fel fájdalmasan.

-         Nézd én… Nem tudom ki vagy… De… Szeretném tudni, ha már a közös babánkat várjuk – húzom feljebb magam.

-         Harry. Harry Styles – mutatkozik be.

-         Örülök Harry. Cemy vagyok. Azért a nevemre még emlékszem – mosolyodok el.

-         Hogy vagytok? – néz a pocakomra.

-         Megvagyunk. Túl sokat rugdos, de minden rendben – nyúlok a kezéért.

Azonnal összefűzi az ujjainkat és elönt egy különös érzés. Bizseregni kezd a bőröm és furcsa érzések törnek elő a mellkasomból. Valahol mélyen már felismertem őt. Az érzéseim nem hazudnak. Minél jobban arra vágyom, hogy hozzám érjen az ajkaival. Nem tudom letagadni ezeket az érzéseket bennem és nem is tudom hová tenni. Csak azt tudom, hogy a közelében biztonságban érzem magam. Hogy vágyom rá. Újból és újból végignézek rajta. Megnyalom az ajkaim és felsóhajtok. Felemeli rám a tekintetét és értetlenül pásztázza az arcom. 

-         Csókolj meg! – hajolok felé.

-         Biztos vagy benne? – simítja az arcomra az ujjait.

-         Nem tudom hová tenni ezt az érzést, de minél jobban megakarlak csókolni. Érezni akarlak – túrok bele a hajába.

Félig elmosolyodik és letámadja az ajkaim. Úgy csókol, mintha egyszer már elveszített volna. Olyan pezsdítő és vágyakozó a csókja, hogy belenyögök a szájába. Belemarkolok a hajába és közelebb húzom magamhoz. Hirtelen képek vetülnek elém. Az ágyban vagyunk és éppen szeretkezünk. Aztán az uszodában vagyunk. Kinyitom a szemem és elhúzódok tőle.

-         Harry… Pár napja te meg én… - kezdek bele.

-         Emlékszel valamire? – kérdezi érdeklődve.

-         Azt hiszem. Mi ketten együtt voltunk és az uszodában is beszélgettünk – nézek a szemeibe.

-         Úgy látszik többször kell megcsókoljalak, hogy emlékezz rám – húzza mosolyra az ajkait.

Rá mosolygok és magamhoz húzom. Átkarolja a derekam és már amennyire tud magához húz. Újból megcsókol és folyamatosan pörögnek a képek a fejemben. Műtét utáni szex, az „Első együttlétünk”, balhé Nathannel. Belepirulok pár emlékbe. Végigsimítok a mellkasán és megtalálom a vágás helyét a mellkasán. Végighúzom rajt az ujjam mire elkapja és elhúzódik egy kicsit.

-         Semmi baj. Jól vagyok. Csak egy műtét – puszilja meg az ujjaim.

-         Tudom. Ha tudnád mik játszottak le a fejemben ezelőtt tíz másodperccel… – harapok bele a számba.

-         Mik? – vigyorog rám.

-         Komolyan a kórházban is… Mi ketten…? – rágcsálom az alsó ajkam.

-         Hm, bizony és élveztem – suttogja bele a fülembe.

Harry láthatási időig marad majd egy mély csók után kilép az ajtón. Vacsora után lezuhanyzom és be is alszom. Álmomban a saját életem járom körül különböző helyszíneken. Bele is zavarodok és arra ébredek, hogy szédülök. Szólok a nővérhívón akik azonnal jönnek és kicsit kivisznek a friss levegőre. Fél óra múlva semmi bajom. Reggel az orvos megcsinálja a papírjaim és már el is enged. Minden leletem jó csak az emlékeim ködösek még. Éppen lépek ki a fürdőből, amikor Harry belép az ajtón és az ágyam kémleli.

-         Hazamehetek – csukom be a fürdő ajtót.

-         Elviszlek. Lan nem ért rá – ad egy puszit a fejemre.

-         Különös. Úgy tudtam semmi programja mára – lépek a cuccaimhoz.

-         Nagyon – nevet fel.

-         Azt hiszem indulhatunk – fordulok felé.

Bólint majd elveszi a cuccom és elindulunk kifelé. Amint leérünk a kocsijához újságírók vesznek körül. Harry átkarolja a derekam és egy szó nélkül tovább húz. Segít beszállni és bedobja a cuccom hátulra. Melegebb éghajlatra küldi őket és elindulunk. Amint kiérünk előlük ránézek. Eléggé ideges fejet vág.

-         Nyugodj meg! Kérlek! Nem esett semmi bajom – fogom meg a kezét.

-         Nem miattad aggódok! Egyszerűen idegesítenek a múltkori óta – rázza meg a fejét.

Összekulcsolom az ujjainkat egészen addig, amíg haza nem érünk. A lakásba lépve újból megcsapnak az emlékek. Hátulról átkarolja a derekam és belecsókol a nyakamba. Lepakoljuk a cuccaim és elindítok egy mosást. Kinyitogatom az ablakokat. Eléggé állott levegő van bent. Egész délután elvagyok a lakásban. Zenét hallgatok, amíg Harry valamit főz. Eddig még nem láttam főzni! Láttam egyáltalán főzni? A kedvenc zenéim szólnak a fülesen keresztül és elkezdek táncolni. Miközben takarítok pár lassúbb forgást csinálok. Két kar öleli körbe a derekam és egy mosolygós arccal találom szembe magam.

-         Szeretem, amikor táncolsz – vigyorog rám.

-         Mióta nézel? – pirulok el.

-         Nem régóta – emeli fel a fejem.

Végigsimít az arcomon és behúz a konyhába. Leültet az egyik székre és talál. Grill csirkét csinált, krumplival. Összefut a nyál a számban és ránézek. Csak mosolyog rám és leül ő is enni. Mosogatás után elindulok zuhanyozni. Amint a szekrényemben kutakodok beverem a fejem és minden visszaugrik. Harry a nappaliban telefonál, amikor mögé lépek. Lehajolok a füléhez és belesuttogok.

-         Mindenre emlékszem – simítok végig a mellkasán.

Bent rekednek a szavak a torkán. Eltűnök a fürdő ajtó mögött és nemsokára csatlakozik hozzám. Elmagyarázom neki, hogy bevertem a fejem és minden emlékem visszaugrott. Nem tudom mihez kezdtem volna emlékfoszlányokkal.

-         Borzalmas volt látni, ahogy az ágyban fekszel. Épp, hogy felébredek máris a kórházi ágyon talállak. Hiányoztál – csókol bele a nyakamba.

-         Csak annyira emlékszem, hogy rosszul leszel és amikor beakarok menni hozzád elájulok – hajtom a fejem, a mellkasára.

Egy ideig folyatjuk magunkra a vizet majd lassan ágyba bújunk. Még egy darabig tévézünk és beszélgetünk. Felvetődik a neves téma is. Még ki sem választottuk a lányunk nevét. Szeretnék neki három nevet adni. Lehet ez nálam családi hagyomány. Már nagyimnak is három neve volt és anyának is.

-         Te mit szeretnél Harry? – nézek fel rá.

-         Lehet már sablonos, de legyen Hope – süti le a szemeit.

-         Mit szólnál ahhoz, hogy Roxy Hope Effy Styles? – ülök fel.

-         A Roxy tetszik – mosolyog rám.

-         Akkor Roxy Hope Styles – játszok a nevekkel.

-         Tökéletes – csókol meg.

A simogatásaira alszom el. Éjjel viszont erősen korogni kezd a gyomrom. Kimászok Harry karjai közül és bevánszorgok a konyhába. Kipakolok mindenfélét a pultra és enni kezdek. Harry is kicsoszog és csak néz rám.

-         Most mi van? Éhes vagyok! – nézek rá.

-         Hajnali négykor? – ásít.

Bólintok majd lassan visszapakolok a hűtőbe. Visszafekszünk aludni és legkésőbb eszméletlen hangos ajtóverésre ébredek fel. Harry is még nagyban alszik. Rázogatni kezdem, de csak nyöszörög. Úgy, ahogy vagyok feltépem az ajtót. Zayn áll előttem totál részeg állapotban. Mi a fene ütött belé?

-         Neked elmentek otthonról? – csukom be az ajtót.

-         Beszélni akarok – lép közelebb hozzám.

-         Bűzlesz a piától! Húzz haza fürödj le és utána beszélhetünk – fogom meg a kilincset.

-         Most akarok beszélni! – mordul fel.

-         Jó beszéljünk? Mit akarsz? – kérdezem karba tett kezekkel.

-         Téged. Téged, mint barátot. A barátod akarok lenni – fogja meg a kezem.

-         Ezt holt részegen kell megbeszélned velem? – kérdezem bunkón.

-         Másként úgysem hallgatnál meg! – sóhajt fel.

-         Menj haza Zayn! Józanodj ki és utána beszélünk – lépek be az ajtón.

Elkapja a karom és nem hagyja, hogy bejöjjek. Harry kisétál a szobából és ránk néz. Mellém lépked egy szál boxerban és lefejtegeti Zayn kezét a csuklómról. Rácsukjuk az ajtót és a karjaiba zár. Két kisebb csók után leülünk reggelizni. Nem hozza szóba a Zaynes témát, de látszik

rajta, hogy zavarja a dolog. Épp öltöztetjük és vetkőztetjük a másikat, mikor telefont kap. Felveszi és lassan kivonul a szobából. Felhúzom az itthoni cuccom és kimegyek hozzá.

-         Babe edzésre kell mennem – áll elém.

-         Megint rosszul akarsz lenni? – nézek a szemeibe.

-         Nyugodj meg. Boksz edzésre megyek – simít végig az arcomon.

-         Az még jobb – húzom a szám.

-         Nem lesz semmi bajom Babe! Megígérem! – csókol meg hirtelen.

Ellágyulok a csókban és a kezei közé simulok. Beletúrok a göndör fürtjeibe és magamhoz húzom. A pocakom kissé megakadályoz a teljes összesimulásban, de így is kihozok belőle egy nyögést. A baba is mozogni kezd. Lassan válunk el egymástól majd összepakolja az edző cuccát és elindul. Közben összepakolom a cuccom és elindulok az öcsémhez. Harry mivel vezetni sem enged ezért ragaszkodott hozzá, hogy elvigyen. Majd délután beugrik értem, ha a húga meg nem előzi és elrabol. Amint csengetek Anne meg is jelenik előttem.

-         Szia kincsem! Nem kell csengetned. Gyere be bármikor. Harry? Jól vagytok? – húz be a házba.

-         Harry boxolni ment. Gondolom a haverjaival. Ficánkolósan, de megvagyunk – mosolygok rá.

-         Tudjátok már a nevét? Segíthetek, ha nem – ülünk le a nappaliba.

-         Már eldöntöttük – kortyolok bele a teámba.

-         Ki vele! Megesz a kíváncsiság – nevet fel.

-         Roxy Hope Styles – mondom röviden.

-         Harry adta a Hope nevet igaz? – mosolyog rám.

-         Igen – bólogatok.

-         Kiskorában állandóan arról beszélt, ha lesz egy lánya Hopenak fogja hívni. Megmaradt ez a szokás nála – magyaráz.

-         Ez aranyos. Egyébként az öcsém miatt is jöttem. Már hiányzik és elmehetnénk sétálni is hármasban – vetem fel az ötletet.

-         Megnézem felébredt e már – megy fel az emeletre.

Én inkább nem vállalom a lépcsőzést. Mire felérnék elfáradok és hasznavehetetlen vagyok. Terhesség átka, hogy hamar elfáradsz és álmos leszel.

-         Óvatosan és ne fuss a lépcsőn – kiabál Embry után Anne.

Kis lábak dobogása üti meg a fülem. Befut hozzám a nappaliba és hangosan elneveti magát. Felültetem a kanapéra és magamhoz ölelem. Kicsit játszok vele és beszélgetni kezdünk.

-         Baba – simogatja a hasam.

-         Bizony nemsokára láthatod őt – simítom a kezére az enyémet.

-         Mikoj? – néz fel rám gyorsan.

-         3 hónap múlva – mosolygok rá.

-         Hiányoztam törpe? – csipkedem az arcát.

-         Igen – nevet fel.

Egy darabig még játszunk és elindulunk sétálni. Em imádja az autókat. Amelyik elhaladt mellettünk mindegyiket végigcsodálta. A közeli játszótéren leültettem hintázni majd mi is leültünk. Egyszer csak rezegni kezdek. Harry már tízszer hívott mióta eljöttünk sétálni.

„Ne aggódj, jól vagyok! Kijöttünk sétálni. Szeretlek xoxo Cem.”

Rövidke kis üzenetem után tovább sétálunk. Jó páran megnéznek és fel is ismernek. Vad idegen emberek mosolyognak rám. Alig megyünk pár métert Harry megint csörget. Átadom Embryt Annenek és felveszem.

-         Babe ne akadj ki, de be kellett ugranom a csapatba. Kimegyünk olaszba versenyre. Ezért kerestelek. Hétvégén találkozunk – fejezi be.

-         Várj mi van? - ráncolom a szemöldököm.  

-         Babe mennem kell. Szeretlek és vigyázz magadra! – nyomja ki a telefont.

Értetlen fejjel állok Anne előtt. Mi az, hogy beugrott? Egyáltalán mit keresett ott? Boxolni ment vagy mi. Lassan hazaindultunk és Lanával beülünk vacsorázni egy pizzériába. Kaja közben beszélgetni kezdünk. Lana egy fekete hajú pasin legelteti a szemeit vagy a kóláját hangosan szürcsölgetve néz jobbra-balra. Muszáj felhoznom a témát. 

-         Tudsz valamit erről az Olasz versenyről? – kérdezek rá.

-         Louis is ment. Miért Harry is? – kérdezi kíváncsian.

-         Elméletileg boksz edzésre ment vagy mi – rázom meg a fejem.

-         Ott volt Cem! Ne kezdj el kombinálni, mint a legtöbb terhes nő. Harry úgy esett be a csarnokba hozzánk. Nem tudott elérni. Gyorsan kellett választania – dől hátra.

-         Így itt hagyott minket – mormolom.

-         Cem kérlek! Rosszabb vagy, mint én! Pedig én most lettem terhes – csattan fel.

-         Hogy mi lettél? – tátott szájjal nézek rá.

-         Na basszus! Ne mond el Harrynek – túr bele a hajába idegesen.

-         Lana komolyan terhes vagy? – kérdezem meglepődve.

-         Igen. Nem védekeztünk Louissal. Még nem tudja. Egyedül csak én tudom – pirul el.

-         Megtartod? – kérdezem megfogva a kezét. 

Bólint egy aprót majd a reakciómra vár. Megszorítom a kezét és rámosolygok. Mit fog kapni ezért Louis. Azt hiszem huszonhárom éves létére fog meghalni. Harry kiveri belőle a szuszt is, ha megtudja. Nem irigylem Louist. Könnyek szöknek a szemébe, amit igyekszik kipislogni.

-         Mióta tudod? – nézek rá várakozóan.

-         A kicsi már két hetes. Tegnap tudtam meg. Folyamatosan rosszul voltam, ahogy te is és… Megijedtem – mondja félve.

-         Ha tényleg készen állsz rá akkor tartsd meg! Beszéld ezt meg Louissal is. Minél előbb, annál jobb. Hidd el, én csak tudom – bátorítom.

-         Mi lesz ha nem akarja? Hiszen még csak most indult be a karrierje – esik kétségbe.

-         Akkor én magam fogom megverni. Hétvégén elmondod neki és ott leszek veled. Nyugi – ölelem meg.

-         Köszi, hogy támogatsz. Harry egyenesen kinyírna. Azt hiszem nem csak engem – szipog.

-         Hé, ne sírj! Én nem szólok neki egy szót sem ígérem! – törölgetem a könnyeit.

Lassan elindulunk hazafelé. Az üres lakásba érve fogalmam sincs mit csináljak egyedül. Felhívom Harryt, hátha ráér. Tárcsázom és pár csengés után felveszi.

-         Harry telefonja – szól bele Leila.

-         Leila? – kérdezem értetlenül.

-         Igen. Összefutottam Harryvel. Most éppen zuhanyzik – mondja élvezettel a hangjában.

-         Együtt voltatok? – kérdezem meglepődve.

-         Igen és jó volt. Nagyon jó – kezd el hergelni.

Nem kombinálok! Nem kombinálok! Lehet, hogy összefutottak és csak beszélgettek. Nem, nem csak beszélgettek. A nagy szerelmet nem lehet elfelejteni. Úgy tudtam!

-         Kivel beszélsz? – jön a hangja mögüle.

-         A barátnőddel – válaszol neki.

-         Cem itt vagy? – kérdezi idegesen.

-         Még itt – mondom halkan.

-         Nem történt semmi. Találkoztunk és feljöttem hozzá beszélgetni – magyarázkodik.

-         Aha, értem – mondom unottan.

-         Babe tudod, hogy szeretlek! – mondja azon a mély hangján.

-         Már nem tudom mit higgyek Harry. Mindig ő. Akárhányszor találkozol vele… Én… Mindegy… – nyomom ki.

Egy darabig még próbálkozik majd abbahagyja. Egyszer muszáj lesz felvennem. Képes és idejön egy árva szó nélkül. Ismerem már eléggé ahhoz, hogy megtegye. Amint újra csörög felveszem.

-         Babe… Csak hallgass meg! – kezd bele.

-         Azt teszem Harry – sóhajtok fel.

-         Sajnálom, hogy otthagytalak. Hirtelen jött az egész és gyorsan kellett választanom. Már így is nyertünk három arany érmet. Az előbbi pedig… Nem feküdtem le vele. Nem tudnám megtenni a gyerekem anyjával. Tudod, hogy nem vagyok olyan – mormolja. 

-         Nem kell bocsánatot kérned az miatt. Tudom, hogy ez az életed és szereted is csinálni. Csak kérlek vigyázz magadra! Szeretném, ha a lányunknak lenne apja. Tudod, hogy utálom játszani a féltékeny barátnőt, de ha róla van szó… - hallgatok el.

-         Már nem érdekel egyáltalán. Milyen napod volt? – tereli a témát.

-         Mozgalmas. Neked? – kezdünk bele egy hosszúnak ígérkező beszélgetésbe.

Harry elmeséli a box edzést és hogyan nyertek arany érmet. Most már véglegesen is a csapatban van. Friss szívvel még nem igen nyertek arany érmet. Miközben beszélünk eszek és megfürdök. Éjfél tájban tesszük le a telefont. A napokban ápoltam Lana lelkét és felkészítettem az anyaságra. Mintha én nagyon felkészült lennék. Talán majd jön magától az egész. Megfogjuk oldani. Biztos vagyok benne, hogy Louis szeretné a kicsit. Legalábbis amíg Harry meg nem tudja. Minden nap beszéltünk pár órát. Még pár óra és hazaérkeznek a versenyzésből. Lana totál idegbeteg és feszült. Hiába nyugtatom semmit sem ér. Viszont nekem muszáj leülnöm. A tömegben ácsorogva kezdek rosszul lenni. Lan egyből felugrik, ahogy a sikoltozó rajongók Harry és Louis nevét kiabálják.

-         Lan… - kapok a keze után.

-         Jó nyugton maradok – fújtat, mint egy óvodás.

-         Előbb had élvezzék ki a rajongókat – sóhajtok.

-         Hé, jól vagy? – néz végig rajtam.

-         Persze csak a baba sokat rugdos és fészkelődik. Le kellett ülnöm – mosolygok rá.

-         Nem úgy nézel ki, mint aki szuperül van. Megyek Harryért. Leszarom a rajongókat! – pattan fel.

Csak azt látom, hogy furakszik előre a tömegben. Először Louis nyakába ugrik majd Harryt útba igazítja. Látom, ahogy ide-oda nézeget engem keresve. Amikor találkozik a tekintetünk elindul felém. Elnézést kért a rajongóktól és tovább furakszik. Ledobja előttem a táskáját és leguggol elém.

-         Lana mondta, hogy nem nézel ki túl jól. Menjünk? – nyúl a kezemért.

-         Kicsit megszédültem. Roxy elég sokat mozgolódik. Talán érezte, hogy jössz – mosolygok rá.

-         Gyere menjünk. Itt hagytam a parkolóba a kocsim – húz fel.

Bólintok majd elindulunk. Harry elköszön a többiektől és kifelé vesszük az irányt. Az érem ott lóg a nyakában. Újságírók hada vesz körül minket, ahogy kilépünk az ajtón. Harry arrébb tessékeli őket rám vonatkozva majd a biztonságiak segítségével elérünk a kocsijáig. Egy elkerített részre pakolt le. Amint bedobja a táskáját nekidönt a kocsinak és nekiesik az ajkaimnak. Fogalmam sincs mióta faljuk egymást, de nem akarom elengedni őt. Belemosolyog a csókba és kissé elhúzódik. Ráharapok az alsó ajkára és egy kicsit meg is húzom. Felnyög és beletúr a hajamba. Elengedem őt és rá mosolygok. Lassan elindulunk haza. Otthon kipakolja a cuccait és egy közös zuhany után lefekszünk az ágyba. Egy ideig tévézünk és élvezzük egymás társaságát. Harry hol a pocakom, hol a kezem simogatja. Később hívást kap és megdermed az ágy szélén.