11. rész

Sziasztok! 

Nos először is szeretnék egy kérdést feltenni. 

Van egy nagyon jó ötletem a bloggal kapcsolatban. 

Nos szeretnék Harrys szemszögeket írni, de kéne nekem egy 

társíró vagy egy olyan valaki aki szívesen elvállalná? 

Chaten írjatok, ha érdekel valakit. 

Köszönöm a pipákat :) 

Jó olvasást ^^

Bell Boo 

Félek!

(vége felé hallgassátok)

"Ott akarok melletted lenni, mikor reggel van. Csak nézni, mikor nyújtózol egy nagyot, ásítasz és félálmomban megölelsz, s hozzám bújsz. Mindezt ébren - éberen akarom végignézni. Majd kiszáradt szájjal, gyengéden adsz egy puszit a homlokomra és a fülembe durmogsz, mint egy maci. Ott akarok lenni melletted, mikor kijössz a zuhany alól és vizes, félig pucér testeddel mögém állsz és a nyakamat puszilgatod. Mikor én a kávét csinálom a reggeli zűrzavarban. Ott akarok lenni melletted és nézni, hogy miként nézel rám. Melletted akarok lenni, miközben a TV-ben agybutító műsorokat nézünk és hozzád bújni. Akkor, amikor semmi dolgom sincs. Melletted akarok lenni, miközben nevetsz és együtt akarok veled nevetni és egymáson nevetni. Melletted akarok lenni minden este és reggel, melletted elaludni, hozzád bújni."

Reggel pirítós illatra ébredek. A hasam hatalmasat kordul és kimászok az ágyból. Kimegyek és egy szorgoskodó Harryt látok a konyhában. A háta mögé surranok és átkarolom a derekát. Egy kicsit megdermed majd hátrafordul hozzám.

-         Jó reggelt gyönyörű! – csókol meg.

-         Neked is - motyogom a csókba.

Amint elenged leülök és bámulok magam elé. Hirtelen égett szagot érzek és felfordul a gyomrom. Leugrok a székről és futok a fürdő felé. A vécé fölött öklendezem ki a semmit. Két kéz fogja fel a hajam. Oldalra pislantok és Harry aggódó szemeivel találom szembe magam. Simogatni kezdi a hátam és amikor végzek ad egypár zsepit. Megtörlöm a szám és a szemem is. Időközben előbuggyan pár könnycsepp. Megmosom a szám és az arcom. Harry végig mellettem áll és fogja a derekam. Amikor végzek a mellkasának dőlök. Gyengéden átölel és megpuszilja a fejem.

-         Jobban vagy? – kérdezi halkan.

-         Már egy ideje ez van. Már hozzászoktam – emelem fel a fejem.

Lassan leülünk reggelizni és pár falatot tuszkolok le a torkomon. Egy kiadós zuhany után a tükörben nézegetem magam. Határozottan nagyobb lett a pocakom mint, két hete volt. Oldalról is nézegetni kezdtem magam. Elég szépen növekszem. Akarom a kicsit, de fogalmam sincs mit fogok kezdeni. Harry dolgozni fog én meg… Különben is a csípőm is szélesebb lett. Pár farmer már rám sem jön. Ezt az utóbbi két hétben vettem észre.

-         Harry! – kiabálok ki a fürdőből.

-         Igen? – áll be az ajtóba.

-         Nézd! – mutatok a tükörre.

-         Mit nézzek? – lép mögém.

Megfogom a kezét és a pocakomra teszem. Végighúzom a kezét és elengedem. Gyengéden simogatni kezdi a hasam és egy puszit nyom a fejemre majd a nyakamra. Lassan kihúz a fürdőből és a szobánkba visz. Ledönt az ágyra és fölém mászik. Végigcsókolgatja a mellkasom egészen a köldökömig. Több puszit is ad a bőrömre, amit nem bírok ki nevetés nélkül. Egy ideig még fekszünk az ágyban és csókolózunk. Harry, ha akar tud nagyon is érzelmes lenni. Délután Lana és én elmegyünk sétálni és csatlakozik hozzánk Rona és Kelly is. Nagyjából már ők is tudnak mindenről. Beülünk egy cukrászdába és kivesézzük az életünket.

-         Komolyan terhes vagy? – kiált fel Rona.

-         Halkabban! Igen! Hétvégén leszek egy hónapos – csitítom le Ronát.

-         Komolyan megtartjátok? – akadnak ki egyszerre.

Bólintok mire döbbenten néznek rám. Látom a szemükben, hogy ők nem tennék ugyanezt. Ők simán elvetetnék. Fiatalok vagyunk még igen, de soha meg sem fordult a fejemben, hogy elvetessem. Félek még a jövőtől, de van még nyolc hónapom ezen gondolkodni. Miután kibeszéltük magunkat elmentünk vásárolni. Lana azonnal a baba részre szabadult és vett egy rózsaszín babaruhát. Ha ezzel megyek ki az üzletből megint meg lesz a pletyka, amin csámcsoghatnak egy ideig. Sőt már meg is van. Vaku villanást látok a bolt előtt. Lana is felkapja a fejét és elhúz onnan. Egy ideig megint mi leszünk a téma és ki fogok borulni. Harryvel összeveszünk és egy hónap múlva műtik. Erről totál elfeledkeztem. Kitudja mennyi ideig lesz bent és mindenféle steril környezetben kell lennie. Egy ideig még hozzám sem jöhet. A csajok délután hazakísértek és mentek tovább. Fáradtan esek be az ajtón. A magas sarkum szorítja a lábam, a ruhám feszül rajtam és hisztis kedvemben vagyok. A kedélyállapotom olyan, mint az óceán. Hullámzik, amikor nem kéne. Harry elmélyülten beszélget a kanapén kedves Leila volt, ex feleségével vagy tudom is én kivel. Ledobom a cipőim az ajtóban mire felém kapják a fejüket. Pont a szar kedvemben talált ide ez is.

-         Tudtommal te nem itt laksz! – mondom bunkón.

-         Szia, csak átjöttem gratulálni – áll fel.

-         Ja, persze! – vonok vállat.

-         Cem! – szól rám Harry.

-         Most mi van? Igazából miért is jöttél? Rámászni a volt akárkidre? Jó lenne, ha elhúznál! – megyek a konyhába.

Leteszem a kabátom a szék hátára és enni kezdek valamit. Hallom, ahogy elköszönnek egymástól és felfordul a gyomrom. Egyik pillanatról a másikra lettem bunkó és hideg. Harry bejön hozzám és megáll az ajtóban.

-         Elment végre az ex feleséged? – nézek a szemeibe.

-         Cem fejezd be! Mi bajod van? – kérdezi értetlen.

-         Semmi! Csak átugrott gratulálni mi? Még mindig nálatok lakik? – piszkálom az ételt.

-         Nem! – mondja morogva.

-         Nem is értem. Akkor meg mit akar tőled? – bunkózok.

-         Fejezd be a féltékenykedést! Barátok vagyunk vagy legalábbis beszélőtársak – ül le elém.

-         Ja persze – állok fel.

-         Na jó! Elárulnád mi a fene bajod van? – kérdezi idegesen.

-         Te! Te vagy a bajom meg ez az egész! Úgy nézek ki mint egy dagadt víziló! Semmi sem jön fel rám. Mindenki szerint el kellett volna vetetnem őt. Félek ettől az egésztől! Én nem akarok olyan lenni, mint az anyám! Egyszerűen csak nem akarlak elveszíteni – sírom el magam.

Nekidőlök a hűtőnek és a kezembe rejtem az arcom. Harry hátulról magához húz és szorosan ölel. Nyugtató szavakat suttog a fülembe. Pár perc múlva már csak szipogok. Megfordulok a karjai közt és a hátába kapaszkodok. Felemeli a fejem és egy apró csók után beszélni kezd.

-         Meg se forduljon a fejedben ilyesmi! Szeretlek Babe! Megoldjuk! – puszil szájon.

-         Nem akartam bunkó lenni, egyszerűen kedélyváltozásaim vannak. Csak félek az egésztől – fújon ki a levegőt.

-         Nem kell! Én itt leszek – mosolyog rám.

Megrázom a fejem és rámosolygok. Magamhoz ölelem és leülünk tévézni a nappaliba. A karjai közt fekszem és az ujjaival játszom. Már egy ideje nem érdekel mi megy a tévében. Jobban foglalkoztatnak Harry hosszú zongorista ujjai. Egy ideig hagyja, hogy babráljam majd csatlakozik a játékomhoz. Egyikünk sem néz már tévét. Harry elkezdi csikizni az oldalam mire felnevetek. A mozgolódástól leesünk a kanapéról. Harry a hátára, én meg rá esek. Halkan felnyög, ahogy puffanok. A kezei a pocakomhoz kapnak.

-         Egyben vagyunk – nevetek fel.

-         Remélem is! – csókol a fülem mögé.

Megfordulok fölötte és a kezeit a feje fölé viszem. Összekulcsolom az ujjainkat és egy ideig a szemeit bámulom. Lassan hajolok le hozzá, amíg ő a fejét felemeli siettetve a csókot. A telefonom vadul zenélni kezd az asztalon. Felsóhajtok és ráülök a csípőjére. Nem nehezedek rá teljesen. Egy kicsit tartom magam. A kezembe veszem és felveszem a telefont.

-         Igen? – szólok bele.

-         Szia Cem! Be kéne jönnöd! Úszunk a bárban – mondja Nathan zihálva.

Harry a csípőmre pakolja a kezeit és látom, amint küszködik azzal, nehogy felnyögjön. Valamit motyog, amit nem értek. Inkább válaszolok Nathannek.  

-         Oké! Tíz perc és ott vagyok. Addig maradjatok életben! – nevetek fel.

-         Kösz – nevet fel fáradtan.

Lerakom a telefont és felállok. Harry felnyög mire felnevetek. Gyorsan előkapok egy kabátot és összepakolom a táskám. Harry az ajtóban állva néz rám értetlen fejjel. Beáll az ajtóba összefont karokkal megakadályozva a kijutásom. Több lesz tíz percnél a kijutásom. Megint veszekedni fogunk.

-         Szóval, hová is mész este tízkor? – kérdezi mérgesen.

-         Dolgozni – nézek a szemeibe.

-         Szó se lehet róla! – rázza meg a fejét.

-         Harry attól, mert terhes vagyok tudok dolgozni! – fonom össze a karjaim.

-         Nem és pont! – állja még jobban az utat.

-         Harry! – pirítok rá.

Megrázza a fejét és egy ideig szemezünk az ajtóban. Elé lépek és próbálom elvonni a figyelmét. Szétbontom az összefont kezeit és lábujjhegyen állva a nyakát kezdem el puszilgatni. A szemein látom, hogy nyert ügyem van. Elkapja a derekam és eltol.

-         Ügyes, de nem eléggé! Akkor sem mész! – jelenti ki határozottan.

-         Akkor gyere velem! – puffogok rá.

-         Kizárt! Te sem mész és én sem! Épp elég időt töltöttünk külön nem? – von szorosan a karjaiba.

-         Ezért mondtam, hogy gyere velem. Ott legalább tudsz uralkodni a vigyázási mániádon! – bökdösöm a mellkasát.

-         Mániámon? – pislog rám.

-         Igen. Van még egy pár – nézek fel.

-         Tudhatok róla én is? – nyom az ajtófélfának.

-         Nem! Nem árulom el! – nyújtom ki a nyelvem.

-         Hm, akkor ez esetben én sem engedlek el – nyalja meg az ajkait.

Egy ideig még ott állunk majd nagy nehezen elindulunk. Vannak mániái, amiket már legelső nap észrevettem. A birtoklási mániája az egyik, a másik az, hogy mindenképpen vigyázzon rám, a harmadik a féltékenységi mániája. Többet is tudnék, de helyzet adja őket. Néha eltudom őket viselni. Amikor beérünk hatalmas tömeg van. Valaki szülinapozik és az egész bagázst ide hívta meg. Harry leül valahová a pulthoz és engem bámul. Olyan mintha így akarná közölni velem „figyellek”. Az emberek egyre többet isznak és kezdek rosszul lenni a levegőhiánytól és a cigi füsttől. Nem is értem, miért nem kint cigiznek. Elvileg tiltott vagy mi. Kezdek szédülni és meg kell kapaszkodnom pár perc erejéig.

-         Cem vidd ki a rendelést a hatoshoz – tol elém egy teli tálcát Nat.

Érte nyúlok és majdnem összeesek. Két kéz fog meg hátulról. Harry felmordul mögöttem és beszól Nathannek. Megszorítom a kezét, de nem érdekli. Érzem, hogy minden percben egyre idegesebb lesz.

-         Ugráltass mást baromarc! – vágja hozzá.

-         Már megbocsáss, de én vagyok a főnöke nem te! – morogja idegesen Nathan.

-         Már megbocsáss, de ha nem látnád, terhes baromarc! – kiabál rá.

-         Harry! – dőlök a mellkasának.

Nathan szavai elakadnak csakúgy, ahogy az összes embernek a bárban. Mindenki ránk néz döbbent szemekkel majd folytatják a bulit.

-         Most pedig elmegyünk! Hozd a cuccát! – indul meg velem az ajtó felé.

-         Harry! – mormolom a nevét.

-         Hallgass! Eleve el sem kellett volna engedjelek! Tudtam, hogy ez lesz! – mordul rám.

Hagyom, hogy a karjaiba vegyen és beültessen a kocsiba. Hátradobja a táskám és beül. Egész végig szorítja a kormányt. Amint felérünk leültet a kanapéra. Kimegy a konyhába és hallom, ahogy valamibe beleüt. Összerezzenek és eldőlök oldalra. Tíz perc múlva kijön hozzám egy bögre kakaóval. Felülök és elveszem tőle. Leül mellém és a térdeire támaszkodik. Felét megiszom és leteszem az asztalra.

-         Harry én… - kezdek bele, de idegesen közbevág.

-         Veszélyezteted a kibaszott életetek! Sportol űzöl abból, hogy betegre aggódjam magam? Ja bocs már az vagyok! Kibaszott beteg! Kibaszottul nincs erre szükségem érted? Elég azon aggódnom, hogy talán fel sem kelek arról a rohadt asztalról, nem még miattatok is kelljen aggódnom! – kiabál rám. 

-         Ne kiabálj kérlek! – mondom halkan.

-         Hagyjuk inkább! Készítek valami kaját! Éhes vagy? – áll fel.

-         Kicsit – nézek rá.

Eltűnik a konyhában és hallom, ahogy pakolgatni kezdi az edényeket. Elerednek a könnyeim a szavaira és bemegyek a szobába. Nem akarom, hogy sírni lásson. Amint csukódik mögöttem az ajtó lecsúszok és zokogni kezdek. Elfordítom a kulcsot és a hasamra csúsztatom a kezeim. Amikor eléggé kisírom magam kopogást hallok az ajtó felől.

-         Babe nyisd ki kérlek! Sajnálom oké? Én is félek – beszél hozzám halkan.

A sírástól elment minden kedvem. Így csak ülök az ajtó előtt és nézek magam elé, miközben folyamatosan beszél hozzám az ajtó mögül. Hallom, ahogy leül ő is az ajtóba és még az ajtón keresztül is érzem őt. Tudom, hogy fél. Nem minden napos egy szívműtét valaki életében.

-         Babe, csak beszélj hozzám! Szeretem hallani a hangod. Szeretem addig hallgatni, amíg nem leszek kiütve – motyogja maga elé.

Letörlöm a könnycseppjeim és kinyitom az ajtót. Halkan szélesre tárom és mögé térdelek. Átkarolom a nyakát és felsóhajtok. A kezeit az enyémekre csúsztatja és így ülünk egy darabig.

Vacsora közben csendben vagyunk. Harry mellettem ül és időnként rám pillant. Vacsi után beszélni kezdünk.

-         Mitől félsz Harry? – húzom fel a lábaim a kanapén.

-         Az egésztől. Tudtam, hogy nem lesz könnyű az egész majd, de akkor még nem voltatok itt nekem. Úgy gondoltam kinek hiányoznék, lesz ami lesz alapon. De nem gondoltam volna, hogy jössz és felforgatod az életem. Hogy újból szeretni fogok valakit – mosolyog rám.

-         Megint kezded! – motyogom az orrom alatt. 

-         Aztán rájöttem, hogy nem hagyhatlak itt titeket. Látni akarom a lányunkat felnőni, mert remélem kislány lesz – mondja maga elé bámulva.

Fogom magam és szorosan megölelem. Visszaölel és egy ideig nem beszélünk. Most jó, hogy íg

y vagyunk. Hogy megbeszélte velem a félelmeit. Igaz nem mindet, de ez is valami. Átbeszélgetjük az egész éjszakát. Talán hajnali négykor fekszem le a karjai közé. Rá se gondolva a tegnapra és a mára.