10. rész

Sziasztok! 

Köszönöm a pár pipát és, hogy elolvastátok. 

Remélem tetszik ez a rész is, mint a többi. 

Hibákért sorry.

Nem is igen mondanék semmit sem. 

Jól olvasást. 

Puszancs Bell Boo :) 

Csak a tiéd! 

"Abban a pillanatban olyan közel akartam lenni hozzá, amennyire csak lehetséges,

azt akartam, hogy soha ne hagyjon el az életem részének akartam abban a percben és másnap és a rákövetkező napon.Szükségem volt rá, mint senki másra."

Alig két hét telt el azóta, hogy kiderült Harry és én babát várunk. Hiába hívom nem veszi fel. A suliban is folyamatosan kerül. Próbáltam megállítani, de lerázott azzal, hogy vizsgái vannak. Lana nem tudja miért csinálja. Általában akkor ilyen, ha haragszik valakire. Egyik nap viszont megálltunk egymás előtt tíz méterre. Ő a haverjaival beszélgetett, amíg rám nem nézett. Én meg csak állok ott egyedül és nézem őt. Lazán áll ott kigombolt inggel és zsebre tett kezekkel. Egyszerűen csak nézünk egymás szemeibe. Aztán elfordul és tovább beszélget a haverjaival. A szemembe könnyek gyűlnek és próbálom kipislogni őket. Miért érzem úgy, hogy elveszítettem őt? Miért ennyire hideg velem? Elfordulok és potyogni kezdenek a könnyeim. Bemegyek a termünkbe és becsukom magam után az ajtót. Nekidőlök és elsírom magam. Magamhoz szorítom a könyveim és lehajtom a fejem. Két kar fonódik körém. Felnézek és Lanával találom szembe magam. Nyugtatni kezd és a látóterembe kerül Louis is. Halványan rám mosolyog és kettesben hagy Lanával.

-         Mit történt? – ültet le az egyik székre.

-         Semmi – suttogom.

-         Engem ezzel nem etetsz meg! Na bökd ki! – ül le mellém.

-         Harry… Harry a bajom – motyogom.

-         Majd beszélek vele! Nyugi – mosolyog rám.

-         Nem kell! Én… Most inkább megyek. Fáradt vagyok – sietek ki az ajtón.

Még hallom, ahogy a nevem kiabálja. Nem foglalkozom vele csak megyek előre. Amint a kocsimhoz érek egyből az ajtóhoz nyúlok és kinyitom csak, hogy egy kéz visszacsapja. Hátulról egy test préselődik hozzám. Tudom, hogy ő az. Megremegek és hagyom, hogy az ujjait az enyémek közé csúsztassa. Belesimulok a teste vonalaiba és hagyom, hogy átöleljen, hiszen szükségem van rá.  

-         Baby sajnálom – mondja halkan.

-         Mit? – kérdezem halkan.

-         Megint miattam sírtál. Csak egy féltékeny barom vagyok. Láttalak a bárban Zaynnel és azt gondoltam – félbeszakítom.

-         Hogy megcsallak? – csattanok fel.

-         Igen – hajtja a vállamra a fejét.

-         Miért? Nem látszik, hogy szeretlek vagy mi? Ugráljalak én is körbe, mint a többiek? – gúnyolódom.

-         Nem ug… - megint félbeszakítom.

-         Nem várhatod el tőlem, hogy mindig veled legyek! Semmi közünk egymáshoz Zaynnel. Letudtuk a múltat és kész. Nem értem miért féltékenykedsz rá állandóan! Egyszerűen csak beszélnem kellett vele a babáról! Nem tudtam hogyan mondjam el neked. Egyszerűen féltem érted? Erre te lerázol valami hülye féltékenykedés miatt és én meg… Mindegy! Engedj el! – lököm el magamtól.

Gyorsan beülök a kocsimba és elhajtok. Egyszerűen fáj, hogy ezért lerázott. Meg kellett volna beszéljük. Erre ő… Egész délután ülök a kanapén az ő világoskék ingjében, bugyiban és nézek magam elé. Harryn járnak a kerekeim. Akármennyire haragszok rá vagyis csak szeretnék, nem megy. Totálisan szeretem és csak rajta jár az eszem. Hiányzik és ez tény. Plusz még a baba is rátesz az érzelmeimre. Sokat olvastam erről régebben. Egy kósza gondolat után tárcsázni kezdem őt. Párszor kicseng majd felveszi.

-         Azt hittem fel sem veszed – szólalok meg.

-         Hiányzol baby! Rohadtul hiányzol! – mormolja azon a mély hangján.

-         Sajnálom a délutánit. Én… Csak… - dadogok.

-         Azt hiszem megérdemeltem – mondja halkan.

-         Nem úgy gondoltam azt a körülrajongásos dolgot – harapok bele az ajkaimba.

-         Figyelj ide! Csak egy személy van akinek megengedem, hogy körül rajongjon és az te vagy! Szeretlek Babe! Szeretlek! – suttogja a végét, mintha csak itt lenne.

-         Direkt csinálod igaz? – mormolom.

-         Mit? – kérdezi ártatlan hangnemben.

-         Eléred, hogy magam elé képzeljelek és… - most ő szakít félbe.

-         Képzelődsz rólam? – kérdezi szexi hangon.

-         Nem mindig, de… De, ahj… Harry! – nyögök fel.

-         Igen? – nevet fel.

-         Látnom kell! – mondom halkan.

Egy kis ideig csend van a másik vonal végén. Csak a szuszogását hallom, ami eléggé lenyugtat. Még telefonon keresztül is eléri, hogy kívánjam őt. Hogy magam mellett tudhassam. Ebben a telefonálásban több érzelem szűrődött át köztünk, mint az elmúlt hetekben. Szinte éreztem a hiányt köztünk.

-         Itt vagy még? – szólalok meg.

-         Nyisd ki az ajtód! – kopog be.

-         Várj telefonálok! – kelek fel.

-         Nyisd ki Babe! – mondja rekedten.

Elmászok az ajtóig és kinyitom. Egyszerre tesszük el a telefont. Előttem áll fekete farmerban, kék pólóban, napszemüvegben, fekete kalapban és csak néz rám. Beleharapok az ajkaimba és még állunk egy darabig. Tapintani lehet köztünk a vágyat, ahogy lépked hozzám és az ajtóhoz nyom. A derekamra simítja a kezét és beleszagol a hajamba. Az orrát végighúzza az arcomon és belecsókol a nyakamba.

-         Harry – mondom elfúló hangon.

-         Hm? – mormolja.

-         Csókolj meg! – kérem felnyögve. 

-         Örömmel! – mosolyog rám.

Amint összeérnek az ajkaink mindketten felnyögünk. Beletúrok a hajába és szorosan hozzá préselődök. Szenvedélyes és mély csókot kezdeményezünk. Harry bevágja mögöttünk az ajtót és fél kézzel be is zárja. Vissza nyom neki és felkap az ölébe. A combom simogatja amíg az én kezeim a haját bújják. Amint elszakadunk egymás szájától vetkőztetni kezdjük a másikat. Harry nem nagyon bír magával így szétszakítja az inget ami történetesen az övé és csókolgatni kezdi a nyakam. A kezei már a bugyim szegélyénél járnak. A bőröm csókolgatása közben kezd el beszélni.

-         Annyira… Annyira gyönyörű vagy – motyogja kisebb puszik közt.

-         Harry! – forgatom meg a szemeim.

-         Gyönyörű és az enyém – vigyorog rám.

-         Csak a tiéd! – suttogom a füleibe.

Egész éjjel szeretkezünk és Harry ügyel a kicsire is. A hajába túrva vagy a hátába vájom a körmeim, amikor erősebbeket tol rajtam. Egész végig édes szavakat suttog a fülembe, amitől elolvadok alatta. Többször is végigsimít rajtam mindenhol. A mellkasára feküdve alszom el. A kezeit a derekamra simítja és magához szorít a takaró alatt. Egy puszit nyomok a szívére és még egy ideig a légzését figyelem. Azt hiszem arra alszok el.

Reggel arra ébredek, hogy Harry a mellkasomon fekszik. A karjaival átöleli a derekam és a mellkasomra szuszog. Egy ideig elnézem majd beletúrok a hajába és simogatni kezdem a fejét. Lassan ébredezni kezd és felnéz rám. Rám mosolyog és fölém mászik. Egy csókot követel, amit meg is adok neki. Reggeli közben vesézzük ki a baba témát, amit már egy-két hete megkellett volna tennünk. Harry egy szál boxerben, míg én az ingjében totál meztelenül.  

-         Mikor tudtad meg? – kérdezi leülve mellém.

-         Két hete. Lana elráncigált az orvoshoz. Napok óta rosszul voltam – mondom halkan.

-         Miért nem szóltál? Elmentem volna veletek – fogja meg a kezem.

-         Nem akartam megzavarni a vizsgáid – bámulom a lábaim.

Felemeli a fejem és úgy beszél tovább. A szemei teljes érdeklődést mutatnak felénk. Mintha már nem viccnek és féltékenykedésnek tudná be az egészet. Azt a helyzetet, hogy nemsokára apa lesz. Már ha szeretné.

-         Bármikor, bármi van veled nem érdekel éppen hol vagyok! Legyen edzés, vizsga vagy akármi érted félbeszakítanám! Ezt jegyezd meg! – húz az ölébe.

-         Szóval te… Szóval akarod? – harapok bele a számba.

-         Az elején azt hittem, hogy csak ugrattok. Azt hittem, hogy az egész egy vicc. Hiszen alig voltunk együtt és… Nem védekeztünk egyszer sem, de arra gondoltam, hogy szeded a bogyókat, mint minden nő. Először irtó pipa voltam. Azt hittem, hogy direkt nem szedted be… De… Hülye voltam… Lana amint elfutottál este bejött hozzám és szó szerint leordította a fejem. Akkor döbbentem rá, hogy tényleg apa leszek. Sajnálom, hogy egy paraszt voltam! Nem ezt érdemled! Melletted kellett volna lennem, csak túl hülye voltam és féltékeny – mormol egy egész regényt nekem.  

-         Nem csalnálak meg Harry! – nézek a szemeibe.

-         Tudom Babe. Tudom! – csókol meg.

Azt hiszem az előbb tudtam meg, hogy Lanának köszönhetem meg, hogy most együtt vagyunk. Ha ő nem beszél vele még mindig egy viccnek hiszi az egészet. Viccnek? Mi az, hogy viccnek? Dühösnek kéne lennem, de nem akarok veszekedni. Inkább hagyom az egészet.  

-         Lan imádná, ha olyan szemei lennének, mint a tiéd – szólal meg.

-         Mint az enyémek? – kérdezem halkan.

-         Már arról álmodozik milyen lesz a baba, amikor még meg sem született. Eltervezte helyettünk is – nevet fel.

-         Te miről álmodozol? – fordulok meg az ölében.

A kezeit a kanapéra szorítom és felemelkedek a csípőjéről. Hátrahajtja a fejét és felnyög. Rámosolygok és végigcsókolom az állkapcsát.

-         Most… Most rólad – nyögi ki a választ.

-         Rólam? Biztos? – harapok bele a bőrébe.

-         Csak egy ing választ el Baby és hidd el nem fogom sajnálni – mormolja hátravetett fejjel.

-         Hm, biztosan? Úgy tudtam ez a kedvenc inged – ülök a csípőjére.

Hangosan felnyög és felemeli a fejét. Megnyalja az ajkait és egy ideig farkas szemet nézünk. Elengedem a kezeit és a mellkasára támaszkodok. Az ing aljához nyúl és elkezdi felhúzni. Lassan hajol felém elnyílt ajkakkal. Majdnem összeér az ajkunk, amikor csengetnek. Felkelek az öléből és elmászok az ajtóig. Elindul utánam és elkapja a derekam.

-         Ki ne nyisd így! Túlságosan átlátszik – kap fel a karjába.

-         Harry! – sikkantok fel.

-         Majd én kinyitom! – tesz le a nappaliba.

Egy kisebb csók után elindul kinyitni az ajtót. A kanapéról kihajolva leskelődök kifelé. Honnan a francból tudja Leila, hogy itt lakom? Miért sír az én barátom mellkasán? Nem úgy volt, hogy elköltözik vagy mi? Kisétálok melléjük és feltűnően köhintek. Leila rám néz és megtörli a szemeit.

-         Zavarok igaz? – kérdezi halkan.

-         Ami azt illeti igen! – bunkózok.

-         Akkor én… Nem tudtam, hogy… - néz ránk.

-         Ácsi! Mi? – rázom meg a fejem.

-         Én azt hittem, hogy ez… Hogy Harry lakása – dadogja.

-         Hát tévedtél! – méregetem.

Otthagyom őket és bemegyek a konyhába. Harry még egy ideig beszélget vele és bejön utánam. Nekidől az ajtófélfának és csak néz rám. Az egyik lábam kissé felhúzom így kivillan a combom egy része. Karba font kezekkel állok úgy, ahogy ő is. Végül elé sétálok és felnézek rá.

-         Remélem nem egy gyors menetért jött, miközben kisírja magát a válladon – gúnyolódok.

-         Nem áll jól a féltékenység tudtad? – nevet fel.

-         Legalább valami nem áll jól – indulok el mellette.

Elkapja a derekam és belecsókol a nyakamba. Lassan kigombolja az ingjét alulról és végigsimít rajtam. Belenevet a nyakamba és szorosan magához ölel. Tudtam, hogy ez a kedvenc ingje. Ez is áll neki a legjobban.  

-         Csak a tiéd vagyok Baby! Csak a tiéd! – mormolja a fülembe.

-         Nem úgy látszott! – játszom a sértődöttet.

-         Nem? – nyom a falnak.

-         Egyáltalán nem! – túrok bele a kócos hajába.

Egész reggel eljátszunk egymás tűrőképességeivel. Még ebéd közben is pakolgatom jobbra – balra a lábaim. Néha sikerül észrevennem, amint élesen beszívja a levegőt vagy ökölbe szorítja a kezeit. Végül félretolja az asztalt közülünk és az ölébe kap. Azt hiszem túlteng bennünk szex feromon vagy a baba okozza az egészet. Végül leállítjuk magunkat és egy közös zuhany után elindulunk sétálni. Harry a vizsgáiról mesél. Szerencsére sikerült mindenből levizsgáznia. Volt aki totál kiborult és hisztizni kezdett. Jót röhögtem a sztorikon, amiket mesélt. Délután megtalálnak a rajongók is. Annyian vannak, hogy muszáj elfutni előlük. Egy kisebb kapualjban bújunk el előlük. Alig vagyunk kint pár órája máris tudják hová kell menni. Ez a része még vicces is, de a titokban fotózlak része az már nem. Kissé idegesítő, hogy félreérthető helyzetekben kapnak le. Harry óvatosan kihajol és körbenéz.

-         Azt hiszem mehetünk – mosolyog rám.

-         Oké – bólintok.

Amint kilépünk az ajtón lassan elindulunk. Bemegyünk valahová enni és gyorsan távozunk is. Pár normálisabb rajongó közös képet is kér. Egyből elkezdik pedzegetni a babát. Lesokkolok és dühös leszek.

-         Honnan tudták meg? Mi közük van hozzá? Ő a miénk és megvédem azt, ami az enyém! – morgom kilépve az utcára.

-         Nyugi kicsim! Valószínű láttak a kórházban. Kit érdekelnek. Legalább tudják, hogy csak az enyém vagy! – vigyorog rám.

-         Szeretsz ezzel villogni igaz? – nézek rá.

-         Még egy ideig fogok! – nevet fel.

-         Szeretlek Harry! – húzom magamhoz egy csókra.

-         Én is Baby! Én is! – csókol meg.

Egy konkrét show után elindulunk Harryékhez. A szülei állítólag beszélni szeretnének velünk. Kicsit izgulok is. Egész végig összekulcsolt ujjakkal vezet a házukhoz.

-         Ne izgulj! Nem esznek meg! Tudnak mindenről! Anyum odáig van a boldogságtól – csókol meg nyugtatólag.

-         Említened kellett volna – szállok ki a kocsiból.

Amint belépünk az ajtón megszorítom Harry kezét. A szülei a nappaliban várakoznak ránk. Igazából az egész nekem hirtelen jött. Kicsit készülnöm kellett volna rá vagy valami. Lehet még elájulok. 

-         Meg is jöttetek? – áll fel Harry anyukája.

-         Meg! – bólint Harry.

-         Úgy hiszem mi már találkoztunk párszor – mosolyog rám kedvesen.

-         Igen csak nem, mint Harry barátnője – motyogom.

-         Már akkor is az enyém voltál Baby! – suttogja a fülembe.

Egész estig náluk vagyok és beszélgetünk. Harry anyukája tényleg örül a kicsinek. Már kezdi megszervezni a babaváró partyt. Lana is előkerül és leül közénk. Most már ketten kezdenek el álmodozni a kicsiről, ami eléggé vicces. Csak jót vigyorgok rajtuk, ahogy Harry is. A fejével a konyha felé bök. Később csatlakozom én is hozzá. Amint belépek magához húz.

-         Azt hittem sosem szakadsz el tőlük – mormolja a nyakamba.

-         Ennyire hiányzom? – nevetek fel.

-         Nem szeretem, ha távol vagy tőlem! Ki tudja mivel tömik meg a fejed – csókol meg.

A csókunkat Louis szakítja félbe. Ránk mosolyog és leül a pulthoz. Kintről már a nevünket kántálják. Egyszerre nevetünk bele a csókba. Még mielő
tt visszamennénk belemarkol a fenekembe és mélyen megcsókol.

-         Haver menjetek szobára! – röhög Louis.

-         Hm, jó ötlet lenne nem? – szakad el tőlem.

-         Fogjátok be! – húzom ki a konyhából.

Harry még este visszafuvaroz a lakásba és felkísér az ajtómig. Az ajtó előtt viszont egy levelet találok. Gyöngybetűkkel van ráírva a nevem. Felveszem és kinyitom az ajtót. Behúzom Harryt és ledobom a többi közé. Majd holnap megnézem. Most nem érdekel semmi. Egyszerre zuhanunk be az ágyba. Hátulról átkarol és a szuszogására alszom el.