Epilógus

Sziasztok!

Először is Boldog Újévet. :D  Hát tegnap nem sikerült hozni a befejezőt. Éjfél előtt értem haza 3 perccel :P A mai napot meg átaludtam. Na erről is ennyit :P Nagyon örültem a komiknak és a kritikának is. :) Igyekszem a második évadban a kisebb apróságokra is kitérni. Nos akkor jöjjön is a rész. Remélem ez is tetszeni fog és akkor hozzáfogok a második évad gyártásához is. :) Köszönöm h olvastatok a múlt évben és, hogy velem voltatok.  <3 :) Puszi.

 Bell Boo

Véres csókoz íze, kőszíved dobbanása égett belém

csontok és törött szívek díszítették oltárunk.

Vallomásom : "Te nem lehetsz másé csak az enyém"

s így, örökkön örökké szörnyeket formálunk.

Harry bátyjának a megjelenésével végleg felfordult az életem. Beszorultam két tűz közé. Az egyikük vad és durva. A másikuk gyengéd és érzelmes. Én meg csak ingázok az érzéseim közt, teljesen összezavarodva és már azt sem tudom melyik pillanatban kivel vagyok. Nem bízom már meg egyikükben sem. Fogalmam sincs mikor, melyikükkel vagyok. A szívem valahogy mindig is tudja, de az eszem… Az már teljesen más tészta. Az eszemet simán be lehet csapni. Hiába különböztetem meg őket semmit sem tudok félretenni. Harry is tud olyan lenni, mint a bátyja. Mintha egy személyiséggel születtek volna. Igyekszem távol tartani magam tőlük még két napig. Csak akkor szólok, ha kérdeznek. Inkább csak megfigyelést végzek. Próbálok valami jelet találni, hogy melyikük az én Harrym. Könnyű volt amíg csak eggyel kellett foglalkoznom. Lassan közeledik az esküvő. Lana már egy nappal előtte átjött. Kiszedte a ruhám és minden olyan dolgot amit rám akar aggatni. Este még egy kisebb gyomorgörccsel fekszem le. Mi van, ha Harry meggondolja magát? A folyónál történt beszélgetés óta nem beszéltünk.

-         Aludj már! Idáig hallom a gondolataidat! Csak úgy sikítanak – lökdös meg Lan.

-         Bocsi – fordulok hasra.

Reggel arra ébredek, hogy Lana az ágyon ugrál, Rúfusz meg őt nézi. Ásítok egy hatalmasat és kimászok a fürdőbe. Lan bejön és folyamatosan beszél.

-         Miért pörögsz ennyire? Füvezel? – nézek rá furán.

-         Hékás ma férjhez mész! Örülj már! – vigyorog rám.

Bólintok majd felveszek valami itthoni cuccot. Reggeli közben megérkezik Anne is. Egész máshol járok amíg ők körbelengnek. Aztán kettő körül készülődni kezdünk. Anne a hajam, Lana a ruhám készíti elő. Előbb felöltözök és utána fodrászkodunk. Miután készen vagyok lesétálunk a kocsihoz. Lassan megérkezünk a templomhoz és igyekszünk feltűnésmentesen bejutni. Tudják, hogy valaki ma házasodik, de azt nem, hogy ki. Teljes titokban szerveztek mindent. Semmi média. Hátul megyünk be majd Anne és Lan is egyedül hagynak. Végigsimítok a ruhámon és kifújom a levegőt. Amikor megszólalnak a harangok elindulok kifelé. Lassan elérek a padokig amikor körbenézek. Vagyunk egy páran. Harry iker bátyja is a sorok között ül. Végignéz rajtam és elvigyorodik. Elkapom a tekintetem és előre figyelek. Lassan lépkedek előre. Harryt sehol sem látom. Felérek a helyünkre és a pap értetlenül néz rám. Ugye ez egy rossz vicc? Amikor már tíz perce állok egyedül a sírás fojtogatni kezdi a torkom. Eldobom a hülye csokrot, a cipőim és elindulok kifelé. Kifutok a templomból és beülök a kocsimba. Amint hazaérek Harry hűlt helyét találom. Az összes cucca eltűnt magával együtt. A mellkasomhoz kapok és lecsúszok a fal mentén. Egy ideig el sem hiszem, hogy itt hagyott. Aztán elsírom magam, szétbontom a hajam és a plafont kezdem el bámulni. Egyszerűen lelépett. Miért Harry? Feltápászkodom és kimegyek a konyhába. Előkutatom az összes alkoholt a házban és inni kezdek. Fogalmam sincs mennyire ütöttem ki magam. A valahányadik pohárnál már remegve állok fel. Alig, hogy eljutok az ajtóig.   

-         Na bassza meg! Nem iszol többet! – kap el Adam.

-         Ő… Itt… Itt hagyott – dadogok.

-         Gyere! Lezuhanyzol és alszol – kap fel a karjába.

-         Miért ment el? – bámulom a nyakát.   

-         Sss… - indulunk a fürdőbe.

Amint beérünk a vécé fölé görnyedek és kiadok magamból mindent. Harry felfogja a hajam és megvárja amíg kész leszek. Aztán segít felállnom. Megmosom az arcom és hagyom, hogy levetkőztessen. Levetkőzik ő is és behúz a zuhany alá. Kábultan bámulok rá majd nekidőlök a mellkasának. Szorosan magához húz és lassan mosdatni kezd. Felöltöztet és bevisz az ágyba. Mögém fekszik és simogatni kezdi a hasam.

-         Csak a baj van velem – fordítom felé a fejem.

-         Nyugodj meg! – simít végig az arcomon.

-         Túlságosan sok voltam? – nézek a szemeibe.

-         Fogalmam sincs! Nem látok bele az öcsém fejébe – mormolja.

Visszafordulok és lehunyom a szemem. Pár órát alszok majd felébredek hajnalban. Körbenézek és kisétálok a teraszra. Nem érdekel, hogy hideg van, hogy beteg leszek. Felsóhajtok és bámulok magam elé. Mi lesz most?      

1 évvel később.

Mindennek már egy éve. Harryről azóta nem hallottam híreket. A családjával ugyan úgy tartom a kapcsolatot. Már úgy érzem kihevertem az akkori csalódást. Fogalmam sincs mi ütött Harrybe. Hiszen eléggé megvoltunk. Minden percet élveztünk. Talán a túl sok titok vitt minket zátonyra. Azóta Harry bátyja velem lakik. Minden nap veszekedünk valamin. Nincs olyan nap, hogy ne oltanánk le egymást. Miután kezdtem visszarázódni a napokba megjelent Adam barátnője. Most ő is itt tanyázik egy ideig. Fogalmam sincs miért játszott akkor velem. Miért akart megszerezni magának? Csak szét akart szakítani bennünket? Igazából rohadtul zavar az a lány. Kissé hátborzongató a megjelenése. Hatalmas mellek, kerek fenék, szőke haj, sipákoló hang. Néha idegbajt kapok, amikor kint a nappaliban hülyéskednek. Roxy egyre nagyobb lesz és lassan már segítség nélkül is megy neki a járás. Folyton Harry vonásait látom benne. Eleinte kikészített, de most már nem zavar. Lassan készülődök. Kinézek anya sírjához. Két éve, hogy meghalt. Két éve nem voltam kint nála. Felveszek valami fekete szettet és felöltöztetem Roxyt. Átviszem Annehoz és amíg kimegyek ott hagyom. Besétálok anya sírjához és teszek rá virágot. Felsóhajtok és leguggolok a fejfa mellé. Órákig kint vagyok és gondolkozom. A telefonom hangos csörgésbe kezd. Anne neve villog a kijelzőn. Persze azt ígértem egy óra alatt megfordulok. Ahhoz képest már kitudja hány órája itt gubbasztok. Feltápászkodok és leporlom magam. Amint kiegyenesedek Adambe ütközök. 

-         Nem felejtettél el valamit? Mondjuk felvenni azt a rohadt telefont? – ragadja meg a karom.

Vállat vonok mire elindul a kocsim felé. Kiveszi a zsebemből a kulcsot és miután beszállunk, elindulunk Roxyért. Beültetem hátra és egy ölelés után elindulunk. Útközben csak nézek előre. Nagy késztetést érzek, hogy ne őt bámuljam. Amint megérkezünk a házhoz felsóhajtok és kiveszem Roxyt, aki időközben elaludt. Óvatosan levetkőztetem, lefektetem és leülök a nappaliba. A kezembe temetem az arcom és masszírozni kezdem a fejem.

-         Jól vagy? – huppan le mellém.

-         Ja, jól – flegmázok.   

-         Még mindig szereted? – fordítja maga felé a fejem.

-         Tudsz ennél hülyébb kérdést feltenni? – forgatom meg a szemem.

Elengedi az arcom és felsóhajt. Lassan elindulok zuhanyozni. Minden nap ezt csinálom. Ülök a kanapén, elmegyek valahová és ennyi. Nem vagyok önmagam. Hogy szeretem e? Mindig szeretni fogom! Akkor is, ha darabokban itt hagyta a szívem. Ha soha nem látom többet.